Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Kőhegyi M.–T. Knotnik M.: A madarasi (Bács-Kiskun m.) honfoglaláskori temető textilpántjainak vizsgálata

A textilpánt megvarrásához vékony, kétágú selyemcérnát használtak, valószínűleg S irányú sodrattal. Sajnos a varrásból csak egy-egy öltéshossznyit figyelhettünk meg jól (CX. t. 5.) és ennél is a cérna két ága éppen egymás mellett fekszik, így csupán az öltésindítás és befejezés fonalhelyzetéből következtethetünk sodratára. De az is elképzelhető, hogy a Z sodratú selyemfonalat a tűbefűzve duplán használták az öltéshez, ill. varráshoz. Vizsgálati anyagunk 17 veretet ill. veret helyet tartalmazott, ezek verethossza kb. 40 cm, melyekhez hasonló hosszúságú pánt tartozhatott. Ismereteink szerint ebből arra következtethetünk, hogy a pántrészletek sem egy pántból valók. Ez talán magyarázatot ad az összevarrások pántközépen és pántszélében haladására, a pánt belsőrétegének vastagság különbségeire, a pánton keresztül haladó lyukak létére, tűnyomokra is. A vizsgálat 11 db nagyobb pántszakaszra terjedt ki, melyekből három darabon, töredékességük miatt nem szerepel varrás (6.,9.,10. töredék), de a többi nyolcon igen. Ebből öt darab pántközépen (1,4,7—-8.,11. töredék) három pedig a pánt szélén van összevarrva. A selyemszövetpánton áthaladó tűnyomokat, lyukakat kizárólag a középen varrott darabokon találjuk, az ötből négyen. Ha megfigyeléseinket és vizsgálati eredményeinket összevetjük, a leletek alapján két különböző felépítésű pántra gondolhatunk. Az egyik, melyen az összevarrás a pánt szélén halad és belső rétege vaskosabb, a szegély szerepét tölthette be. A másik, a fonákoldal közepén összevarrott pántrészletek egy különálló pántot alkothattak. Ez utóbbit feltehetően a rajtuk áthaladó lyukakon, tűnyomokon keresztül varrhatták fel az aranyozott ezüst veretsoros szegély mellé a díszítés, vagyis az aranyozott ezüst veretek második soraként. Ha megállapításainkat összevetjük avval, amit Kőhegyi Mihály a cikk első felében leír, hogy ásatáskor a 21 db rombusz alakú veret ékalakban, kettős sorban helyezkedett el a nyakon és részben a mellkason, akkor ezt a következőkben pontosíthatjuk. A női ruhadarab ékalakú nyakkivágásához egy szegély csatlakozott, melyet tíz veret díszített (innen valók az oldalt varrt leletek). A szegélyen belül, avval párhuzamosan varrták fel a ruhadarabra a pántot, melyen tizenegy veret foglalt helyet (ebből valók a hátul középen varrt leletek). Reméljük, hogy a madarasi honfoglalás kori temető 6. női sírjából származó, aranyozott ezüst veretsorral díszített, mintásán szőtt selyemszövetből készült szegély és pánt vizsgálatának tapasztalatai hasznos adalékot szolgáltatnak régészeinknek és pontosíthatják eddigi ismereteinket a honfoglalás kori női öltözetről. 200