Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Kőhegyi M.–T. Knotnik M.: A madarasi (Bács-Kiskun m.) honfoglaláskori temető textilpántjainak vizsgálata
darab úgy helyezkedik el, hogy túlnyúlik a pánt hajtásvonalán (CX. t. 3). A pánt külső burkát képező szövetréteget, a visszahajtások textilrétegeit (CX. t. 4) remekül szét lehet választani egymástól. Azonban a pánt belsejében levő, azt kitöltő rétegről csupán az állapítható meg, hogy részben szövött textíliából, részben a bemosódott porszemekből áll. Ez utóbbi vastagon tölti ki a veretek alatt kihasasodó részeket, így idomulva a veret formájához (CVIII. t. 2, CXI. t. 3). A réteg vastagságot azonban a pántbafogott textília is befolyásolta. Ez, megfigyeléseink alapján azokról a töredékekről tételezhető fel, ahol a varrás a pánt szélében halad (2,3,5. töredék), amit több tény is alátámaszt. Ezek aránylag a legvastagabb pántszakaszok, így belső rétegük is az, melynek tartalma kusza textilszövedéket és sok port tartalmaz. Ezenkívül a szélükön haladó varrás szinte szétnyílt, bár szétnyílásuk a leletek természetéből és elhelyezkedéséből is fakad. A textilszövedék kuszaságáról feltételezhetjük, hogy a szövet beráncolásából ered. Egyes pántszakaszokon, a pánt teljes vastagságán keresztül szabályos, 1 mm körüli átmérőjű lyukak haladnak át (1,4,7,11. töredék) egymagukban vagy párosával (CVIII. t. 1—2). Pontosabban a lyukak mind olyan pántrészleten fordulnak elő, melyen az összevarrás a pánt közepetáján halad. További vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a veretek felszínére tapadt vászon nyersanyaga 33 len (2,4,5. töredék, CVIII t. 3). Vászonkötésű 34 (9. kötésrajz) szövetéhez a Z sodratú lenfonalakból egy centiméterben 13-at vetettek fel láncnak és 9-et vetettek be vetüléknek. 35 Mivel a ránkmaradt 1,8x1,2 cm nagyságú, legnagyobb lenvászon az 5. számú veret előlapjához simulva őrződött meg a veret patinarétegébe tapadva (CVIII. t 4,.) ezért fonalai helyenként zöldesre színeződtek. Leválasztás után a szövetbe beletapadt patinadarabkáktól részben mechanikusan, részben oldószeres tisztítással szabadítottuk meg a vásznat, mely évszázadokon keresztül jól megtartotta textilszerűségét és fehéres színét. A tisztítás utáni aránylag egyenletes, tömörszövésű lenvászon 30 (CVIII. 5) a ma ismert 33 A textiltöredékek anyag- és sodratmeghatározását Készei Péter (Szeged, JATE) végezte. 34 SZEMMÁRY i. m., 17. old. 35 A vizsgált textíliák adatait a táblázat összegezi. 36 A fényképfelvételeket Hernádi Oszkár (Szeged) készítette, a CVIII. t. 2, CIX. t. 7-8, CX. t. 1 — 5, CXII. t. 1 —2. képek ötszörös nagyításúak. vásznak közül a házivászon minőségéhez áll a legközelebb. 37 A veretek pántrafűzéséhez vastag lencérnát használtak, melyet két Z sodratú alapfonal S irányú összecérnázásával nyertek 38 . Ezt a lencérnát húzták be a szöveten átbújtatott, átnyomkodott veretfülek lyukain keresztül (CIX. t. 2, CXI. t. 2), melynek feszessége és szorossága ötletes és megbízható rögzítést adott. A rögzítés e módja szinte máig él. Néprajzi gyűjteményekben vagy a gyűjtések során tapasztalni, hogy egyes viseletdarabok (mellény, ködmön) gombsora, pitykesora ilyen módon van felerősítve. A pánt szövetét selyemből szőtték, a Z sodratú láncfonalakból 50 db, a sodratlan vetülékfonalakból 80 db van egy centiméterben. A selyemszövet szerkezetéhez a sávolykötést alkalmazták, melyből a szövet színoldalán (CVIII. t. 2; CIX. t. 7; CX. t. 5; CXI. t. 3; CXII. t. 1) a vetülékfonalakból álló S irányú, balra emelkedő sávolyozottság 39 dominál, a szövet fonákoldalán (CIX. t. 8, CX. t. 4; CXII. t. 2.) pedig a láncfonalak Z irányú sávolysorai. Helyenként vászonszerű, apró területeket láthatunk, melyek szín és fonákoldala szinte egyforma felületet mutat (CIX t. 7. alsó jobb sarka, CXI. t. 4. és a CXII. t. 1. alsó jobb sarka). A kétfajta szövetfelszín a selyemszövet mintázottságára vall. Ezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a vetülék sávolyozottság a pántokon keresztbe halad (CVIII. t. 2; CIX. t. 7; CX.t. 5; CXI. t 3; CXII. t. 1), tehát a pántot képező sávot a selyemszövet hosszába szabták le. A selyemszövet színoldali mintázásához általában a 6 fonalas sávolykötést alkalmazták. Itt a sodratlan, szétterülő vetülékek 5 fonalon át lebegve borítják a szövetfelszínt (CIX. t. 4, 7 ; CX. t. 5), két vetülékből mintázva a színoldalt és kettőből a fonákot. A szövet mintázatát tehát a vetüléklebegések adják. A lebegésnek hosszát helyenként, ahogy a minta megkívánta, akár meg is duplázták (CIX. t. 4; CXII. t. 1), szélességét két vagy három vetülék egyenlő, vagy megközelítően egyenlő bevetésével növelték a lebegés szakaszán. A vizsgálatok alapján 4 vetülék alkot egy látszólagos sort, melyből sokszor 2—2-őt nagyon kis eltéréssel vetnek be. így igen tömör szerkezetű szövet jött létre. Ez a szerkezet és a szövet törékenysége nehezítette a mintázat egy adott terü37 Szeged régészeti adattár 1 — 73 J — К minták. 38 HAJÓS L, Textíliák kézikönyve, Budapest 1959. 43. old. 39 SZEMMÁRY i. m., 65. old. 198
