Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Kőhegyi M.–T. Knotnik M.: A madarasi (Bács-Kiskun m.) honfoglaláskori temető textilpántjainak vizsgálata

algyői honfoglalás kori temető 72. sírjából Kürti Béla 1975 nyarán

30 hozta felszínre. A véretekkel díszített madarasi textilpánt vizsgálatát a következő darabokon végezhettük el

31 : öt olyan pántrészleten, melyekhez egy-egy veret tartozott (1_3

} 5_6. töredék; CVIII. t. 1—5, CIX. t. 1—8, CX. t. 4—5.); egy 5 cm hosszú, két veret nyomát viselő pántszakaszon (7. töredék); egy két cm hoszszúságú, egy veret nyomát viselő pántdarabon (8. töredék); egy olyan pántszakaszon, ahol a két veret egymás mellett szerepelt (4. töredék és CXI. t. 1—4, CXII.t. 1—2;) három pántdarabon (9—11. töredék); hét darab vereten (12—18. töredék) és több kisméretű pánttöredéken. A másfél cm széles pánt vastagsága 3—8 mm között váltakozik. Anyaga sötétbarnára színeződött, megkeményedett és törékennyé vált. A pánt színoldalára felerősített 2,4x1,4 cm nagyságú rombusz alakú véreteket vastagon borította a zöldes patinaréteg (CVIII. t. 1, CXI. t. 4.), mely helyenként rárakódott a pánt szabadon hagyott textil felületére is. Három vereten a veret előlapjához tapadt vászondarabkákat találtunk (2,4,5. töredék és CVIII. t. 4, CXI. t. 4.), míg a veretek közötti pántfelület egy finomabb szövésű textíliát mutatott (CVIII. t. 1, CXI. t. 4). Ugyanez a textília borítja a pánt hátoldalát, melyen a pánt összevarrását azonnal felfedeztük (CXI. t. 1.). Ez a vízszintesen haladó varrás egyes töredékeken a pánt közepetáján halad, másokon pedig a pánt szélén (CX. 5). A textilpánt készítésekor a szövetszéleket behajtották és úgy varrták össze. A már említett vásznat és a finomabb szövésű szövetet egyetlen apró töredéken találjuk egymáshoz tapadva (CX. t. 1), ez feltehetően a pánt olyan részéből való, melyet nem takart veret. A pánt színoldalának veretek közötti részén és a hátoldalán szabadszemmel is jól látható a pántot képező textília helyenkénti sávolyozottsága

32 (CVIII. t. 1), más helyeken pedig a vászonkötésszerű szövetfelszín (CXI. t. 1), melyből as zövet mintázottságára következtethettünk. Megfigyeléseink után a pántdarabokat először is a véretektől szabadítottuk meg. A legtöbb veretet sikerült a pánt szövetéről simán leemelni, egyes darabok30 Régészeti Füzetek I. Ser. 1. No. 29. Budapest 1976. 59. old. 31 A töredékeket vizsgálat előtt sorszámmal láttuk el (melyek a cikk első felében a mellékletek 9—26. helyettesíthetők be), ezeket és a képek számát zárójelben használjuk. 32 SZEMMÁRY L. : Kötéstan. Budapest 1959. 20. old. kai azonban a szövet is levált. Egy-egy veret sima leemelésével elénk tárult a veret alatti sértetlen szövetfelszín, melyen minden rendszer nélkül helyezkedik el a sávolyozottság és a textília plasztikusan adja vissza a veret körvonalát, ill. annak pozitív formáját. Ezeken a töredékeken láthatók a veretfülekkel kiemelt szövet-töredékek okozta hiányok (CVIII. t. 2). A leemelt veretek füleiben pedig megtaláltuk a füleken áthaladó cérnaszakaszokat, és a füleket szorosan körülvevő azon szövettöredékeket, melyek leemeléskor a pánton maradt szövetből szakadtak ki. Azokon a vereteken, melyekkel a szövet levált, ill. belsejükbe simulva helyén maradt, szépen látható, hogy a cérna a veret két fülén egyenesen halad át és a szövet mintegy átbújva a füleken, — a füleket szorosan körülfogva —-, belesimul a veret hátlapjába (CIX. t. 2). A pánt belső rétegében pedig ott van a fülek és a fonal lenyomata, bemélyedése (CIX. t. 1). A véreteket rögzítő fonal tehát a sértetlen szövet és a pánt belső rétege között szabadon halad. E tapasztalatok alapján nagyon óvatosan fogtunk hozzá annak az egyetlen darabnak vizsgálatához, melyen a két egymásmelletti veret felerősítését figyelhettük meg. A két rombusz alakú veret vízszintesen, közvetlenül egymás végével érintkezve feküdt a pánton (CXI. t. 4). Szerencsénkre a veretek leválasztása úgy sikerült, hogy azok együtt maradtak és egyikük magával hozta a belesimuló szövetet, a másik nem (CXI. t. 2—3). Itt egyértelműen látszott, hogy a veretek találkozásánál levő füleken éppúgy folyamatosan halad át a fonal, mint egy vereten belül és ez az áthaladó fonal tartja össze leemelve is a két veretet (CXI. t. 2). Tehát a szöveten átbújtatott veretfüleket tulajdonképpen a fonalra mintegy felfűzték. Ez a vastag fonal a veretfülek 1 mm átmérőjű lyukait teljesen kitöltötte, abba szinte beleszorult. A véretektől ilymódon szabaddá vált pántrészletek további vizsgálatának első lépéseként a keresztmetszetekből megállapíthattuk, hogy a pánt szövete egy keskeny szabott sáv, melyet mindkét szélén behajtva varrtak össze a hajtás pereméhez közeleső, avval párhuzamosan fel-felbukkanó, kb. 3 mm hosszú öltésekkel (CX. t. 3, 5.). A varrás javarészt zárt, csak egyes helyeken, főleg a pántszéleken haladóknál tételezhető fel, hogy közéje textilréteget fogtak be. Ezt igazolni látszik az egyik kisméretű pánttöredék, melyen ugyan a pántnak csak fele van meg, de ez alatt a szélén behajtott pántrészlet alatt egy szövet197