Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

adást. Úgy látszott, valami semleges klasszikus darab megtekintésére voltak felkészülve, aminek nem sok köze lehet a saját életükhöz. De a lázadók, Petur, Tiborc, Bánk vérforraló mondatai után fellobbantak a szenvedélyek. Feléjük csapott a színpadról a robotoló, megkínzott, szenvedő nép jajkiáltása és lázadása az ingyenélő, idegen elnyomókkal szemben. Peturék küzdelme áttétel nélkül közvetlenül találkozott a nagyobb darab kenyérért folyó mostani harcukkal. Eggyéforrt a békétlenek zendülése az építőmunkások sztrájkjával. Építőmunkás nézőinket nem lehetett kárhoztatni, mikor Petui, Tiborc megtapsolt jeleneteinél többször saját sztrájkjukat is éltették. A negyedik felvonás utáni szünetben megszállta a rendőrség a színház nézőterét, és egyenként felsorakoztak a sorok mellett. Az ötödik felvonás mir nyugodtabban zajlott le. A közönság a dráma megrázó hatása alatt némán hagyta el a színházit. Még az előadás alatt közölte a színház titkára, hogy a tartalékban lekötött harmadik előadást a színház, saját programja miatt, nem tudja biztosítani. Feltettem egyenesen a kérdést: a rendőrség nem engedélyezte az előadást? Néma bólintás volt a válasz. Ezek után mi is elbúcsúztunk a színháztól, azzal a fájó érzéssel, hogy Bánk bánunk befejezte rövid, de annál emlékezetesebb és viharosabb pályafutását. Rövid ideig még nem oszlott fel a „bank bán" együttese. Üj feladatokkal foglalkoztunk. Kodály Zoltán Háry János с művét akartuk előadni. Háry szerepét Gödör József, Marci bácsiét Tóth József, két kitűnő hangú bőrmunkás játszotta volna el. Örzsét a bőrös énekkórus legjobb hangú fiatal tagja vállalta. Felkerestem Kodály Zoltánt köröndi (ma Kodály körönd) lakásán, előadtam tervünket, melynek megvalósításához kértem az engedélyét és segítségét. Nagyon készségesen foglalkozott a tervünkkel. Hallott a Bánk b ín előadásáról is, sajnálta, hogy nem tudta megnézni. Érdeklődött a Háry tervezett szereposztásáról. Kérte, hogy a próbák előrehaladottabb stádiumában hívjuk meg egy alkalommal. Minden további nélkül szóbelileg hozzájárult az előadáshoz. Nagyon örültem az eredménynek. Titokban arra is gondoltam, hogy a bemutató előadás vezénylésére is felkérem. Ezeknél a kezdeti lépéseknél tartottunk, mikor én is megkaptam a behívót. Az egyik büntető munkásszázaddal „Kárpát-Ukrajnába", majd innen Erdélybe kerültem. 1944. október elején megszöktem, és 13-án már a felszabadult Kolozsvárott, majd Budapesten (1945 március) folytattam azt, amit abbahagytam. 1944 nwemberébe-'i a nyilas rémuralom a német Gestapóval együtt rohamra indult a munkásmozgalom baloldali erőinek felszámolására. November 4-én a Bőrös Szakszervezet egész Központi Bizottsígát, a számottevő baloldali tagokkal együtt letartóztatták. Szmóla Péter, Orbán Sándor, Tomsics Irma is közöttük volt. A nyilasok Bérkocsis utcai háziba kerültek. Tomsics Irmát barátai kiszabadítottuk. Szmólát és Orbánt sajnos nem sikerült kimenteni. Innen mindkettőjüket а komáromi erődbe, majd Dichauba hurcolták. Pogány Margit az egyik németországi megsemmisítő táborba került. Egyikőjük sem tért vissza. Meggyilkolta őket is az országokat, népeket elpusztító német fasiszta téboly. Sokszor még ma is rám tör a kínzó érzés, talán ha nem játsszák el a Bánk bánt, még ma is közöttünk lehetnének. De akkor tudatosan, egyformán vállaltuk a kockázatot, és pusztán a szerencsén múlott, ki maradt életben. Most, hogy zárom a bőrös munkásszínjátszók Bánk bánjáról szóló visszaemlékezésemet, itt állnak előttem a munkás Bánk, Petur, Mikhál, Gertrudis és a többiek drága, felejthetetlen mártír alakjai. Körülvesznek, mint a próbákon, és figyelnek rám mosolyogva, baráti tekintettel. Hallgatnak most már, mert életüket adták az élő Tiborcok millióiért. Hallgatnak, de mi halljuk őket! 384