Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)
még tsak a szőlőmből segíthettem magamon de most egy akót sem adhatok el senkinek sem kell pedig kell egyszóval mindent vennem amitsak a házhoz szükséges, ha jószágot nem tartanék, akkor még rosszabbul volnék, mivel még kenyerem se volna. Keserves kántortanitóság ez, kivált illy luteránusok között meg kell magát az embernek húzni mért azért mert szegény az ember nem olly fizetéssel biró, mint az ő tanítóik akik urasán élnek nekem még az kenyeremet is kímélnem kell tsak hogy tovább tartson ez pedig mindig igy volt miolta tsak kántor tanitó, harangozó és Syndicus vagyok, annak pedig már 45 éve . .. alábvaló voltam az parasztnál, mivel a paraszt maga valóságába megvan, de nékem kántorlétemre parasztá kelletett lennem hogy élhessek. . ." 33 A terjedelmes, panaszos tanítólevél, melyből idéztünk, bepillantást enged az értelmiség perifériájára szorult korabeli tanítóság helyzetébe. Az anyagi nehézségeket, a létfenntartás állandó gondját jelzi a mindennapi kenyér sűrű emlegetése. A levél írója a kántortanítóság mellett szőlőt művel, jószágot tart. Keserűen utal a jobbmódú luteránusokra és a saját megalázó társadalmi helyzetére. Bár a helybeli evangélikus tanítók helyzete kétségtelenül jobb volt, nemcsak a katolikus tanítónak volt oka panaszra. Ugyanabban az évben a Pest megyei evangélikus esperes is foglalkozott a Kiskőrös környéki tanítók helyzetével, s felhívta a figyelmet, hogy javítani kell a sanyarú állapotokon, nehogy a mindennapi gondok terhe alatt eltörpüljön a nevelés ügye. 34 1863-ban — a nagy szárazság és éhínség évében — a kecskeméti tanítók is rendszertelenül kapták fizetésüket. Az 1868. évi népoktatási törvény 300 forintban határozta meg a tanítók legalacsonyabb évi díját, ami heves vitákat váltott ki, sokan kevésnek találták. De a nagyobb probléma az volt, hogy ezt a 300 forintot sem kapták meg mindenhol rendszeresen a tanítók, sőt nemegyszer 100 forint alatt maradt a fizetés. A hetvenes években hazánkban még mindig 319 forint volt a tanítók átlagos fizetése. (Ausztriában ekkor 467 forint jutott egy tanítóra, más országokban 33 Kelemen Gábor kántortanító levele Vondrák Ferenc alespereshez 1863. jan. 23. KÉLI., Kiskőrös isk. ir. (Kelemen Gábor édesapja, id. Kelemen Gábor is tanító volt Kiskőrösön 1793-tól. Ő végezte a harangozói teendőket, sőt emellett még csizmadiamesterségét is folytatta. BERAUER József 1896. 172-173.) 34 Pestmegyei ev. esp. közgy. jkv. 1863. jan. 25—26. Körlelkészi jelentések. EOL. magasan e két szám fölött. 35 .) Tárgyalt területünkön a tanítói fizetés legmagasabb és legrendszeresebb Kecskeméten volt, ahol már az ötvenes években elérte a 400, a hetvenes években a 700 forintot. Sokkal roszszabb volt a helyzet Félegyháza, Halas, Kiskőrös környékén. Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Szabadszállás tanítói díjlevelei szép fejlődésről tanúskodnak, de a fizetés jelentős része természetbeni juttatás volt. A fizetés egy részét jelentő terményt a tanítók maguk szedték össze tanítványaik szüleitől. Gyakori panasz volt, hogy nem folyik be rendesen a búzailletmény, nem tudják beszedni a szülőktől a tandíjat, mert azoknak is alig van kenyérrevalójuk. Természeti csapás, rossz időjárás esetén a tanítók fizetése is megcsappant. A tanítók jövedelme a fizetésen és a segélyeken kívül a korpótlék, a nyugdíj és a jutalmazás volt. A nyugdíj a népoktatási törvény után sem vált rendszeressé. 36 A megöregedett tanítók anyagi helyzetére mi sem jellemzőbb, mint özvegyeik kérvényei szegénységi bizonyítványért. A tanítókat segítette az 1875-ben alakult Eötvös-alap, mely anyagilag támogatta a tanítók országos árvaházait és a súlyos csapást elszenvedett vidékek tanítóinak segélyegyleteit, ösztöndíjat adott gyermekeik továbbtanulásához, segélyezte árváikat, özvegyeiket. Hogy csekély jövedelmüket kiegészítsék, a tanítók általában egyéb tevékenységet is folytattak: a tanítás és a kántorkodás mellett írnokok, jegyzők, postamesterek is voltak, és foglalkoztak jószágtartással, földmüveléssel. Sok helyen éppen az anyagi körülmények miatt gyakran változtak a tanítók. Olyanok is akadtak, akik otthagyták hivatásukat. Л tanítók felkészültsége, társadalmi megbecsülése A tanítók nagy része a nép alsóbb rétegeiből származott, amelyből, saját felemelkedése révén, kiszakadt. Az értelmiség viszont a csiszolatlanabb s roszszabb anyagi körülmények között élő tanítókat nem 35 DOBÓ Sándor 1895. 64., FRAKNÓI Vilmos 1877. 15. 36 Nyugdíjat csak az országos nyugdíjintézet tagja kaphatott. A tagdíjak fizetése nehézséget okozott, ezt igazolják a gyakori felszólítások s a tanítók ezzel kapcsolatos levelei. A tanítót 40 évi munka után még csak ideiglenesen nyugdíjazták. Halasi Híradó 1887. ápr. 24. I. évf. 17. sz. 1—2. aug. 19. 17. sz. 1—2., Halas és vidéke 1889. május 19. II. évf. 20. sz. 1., PPSK vm Hiv. Tanítótestület III. évkönyve 1894-1895. Kecskemét, 1895. 4. 236
