Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása

nyargós medrekben folyt, s folyásainak irányát állandóan változtatta. A tavaszi és őszi áradásai az egész területet két magassági szintre osztották fel. Évezredek alatt alakult ki az alacsony ártéri szint, ahol a középvíznél kissé magasabb vízállásnál mintegy 5—6 m magasságnál és a magas ártéri szint, ahol 8—9 m magasságnál tetőző árvizek a szigetszerű hordalékdombot elöntötték. Az emberi megtelepedésre alkalmas helyeknek a magas ártéri szintek hordalékdombjai bizonyultak. Ezeken a hordalékdombokon alakult ki az a középkori településrendszer, melynek 1548. évi állapotát a teljes szövegével itt közölt török adóösszeírás őrizte meg.

3 A kalocsai náhije 1548. évi területét a magyar megyei igazgatás három megye között osztotta meg. A Duna kanyargós jobb parti főfolyásának mentén Dunaföldvártól dél felé Tolna, a bal parti részén Bogyiszlóig, valamint Dunaföldvár felett mindkét parton Fejér, végül a bal parti részen Bogyiszló-Nádudvar vonaltól dél felé Bodrog vármegye határa húzódott. A továbbiakban a Duna bal parti területét kívánjuk tüzetesebben tárgyalni, mivel az 1548. évi török adóösszeírás erre a vidékre vonatkozik.

4 A középkori Fejér vármegyében a megyei igazgatás kisebb területegységeiként a hagyományos járásokon kívül sajátos képződmények, székek szerepeltek. A Hantos kun széken és a Solt széken kívül, az utóbbi területébe ékelődve a kalocsai —bácsi érsekség egyházi nemeseinek hontokai széke és a szekszárdi bencés apátság egyházi nemeseinek fajszi széke terült el. A Solt szék határa a Duna bal partjától: Magasháza — Bugyi — Dömsöd — Páhi — Kiskőrös — Csorna — Miske—Bodrog vármegye vonaláig terjedt ki, s Bogyiszlónál ért vissza a Dunához. Biztos adatok vannak arra, hogy a Solt szék a megye dunántúli területére is átterjedt. A Duna jobb parti részén Kulcs, Előszállás, Perkáta, stb. helységeket, melyek korábban besenyő vagy kun telepekként voltak ismertek, 1537. és 1586. évi utalások Solt székhez tartozónak említik meg. Solt szék történeti kialakulása ma még sok kérdést rejteget magában. Erről Glaser Lajos Fejér vármegye 3 CSÁNKI 1897, III. k. 294-358 és GYŐRFFY 1963, 695, valamint ANDRÁSFALVY 1975, 5 és 97-101. 4 CSÁNKI 1897, III. k. 294-295 és KÁROLY 1896, I. k. 225-228 valamint BOROVSZKY 1910, I. k. 289-290. kialakulásáról írt tanulmányában elmondja, hogy a solti részek Szent István király korában még két királyi vármegye között oszlottak fel. Ezek Pest és Bodrog királyi vármegyék voltak. Ebben a két vármegyében, azok határos területein Ordas, Inam, Csősz, Szántó, Harta, Halász, stb. helységekben azonban a székesfehérvári vár királyi szolgálónépei földet birtokoltak. A XIV. század elején, a nemesi vármegye kialakulása után itt Fejér megyeinek nevezett falvak jelentek meg. E terület ispánsági szervezetének írásbeli nyomát is csak a XIV. század elején találjuk meg okleveleinkben. Ekkor már Fejér vármegye Solt székeként szerepel, de külön ispánjai utalnak arra, hogy nemrégen még független ispánság volt. Solt „vármegye", talán egy évszázadnyi önállóság után bizonyos autonómia megtartásával beolvadt Fejér vármegye nemesi szervezetébe. A nemesi vármegye kialakulása után a teljes jogú nemesek megyéjében szinte természetes alakulat a nem teljes jogú nemesek, mint az egyházi nemesek bizonyos önkormányzata. Ilyen volt a solti széken belül a kalocsai érsek egyházi nemeseinek hontokai vagy sárközi széke, melyhez Kozmo, Szentkirály, Drágszél, Féket, Bakold, Bakháza, Orbágyszentgyörgy, Erek, Körtvélyes és Hontoka tartoztak. A helységeket Csánki Dezső munkája alapján közöljük, de a középkori források hiánya miatt ezek száma bizonytalan. Ugyanez a helyzet a szekszárdi bencés apátság XIII. században szerzett birtokaiból 1381-ben megszervezett, fajszi székének helységeivel is. A szekszárdi apátság nemes jobbágyai Fraknói Vilmos szerint Faj szón kívül Iván, Halom, Bátya, Nádudvar és Pálfölde helységekben éltek. Azonban a fajszi székhez az említett hat helységen kívül még más falvak is tartoztak. Csánki Dezső és Csizmadia Andor munkájukban további helységeket említenek, mint Halász, Csatár, Szatmár (Szakmar), Varajt, Bék és Éld, melyek a szekszárdi apátság birtokai voltak és bennük egyházi nemesek is éltek. Fraknói Vilmos sem következetes és más említésben még Csertő, Malomér és Csorna helységeket is a szekszárdi apátság birtokai között sorolja fel. Ezenkívül a szekszárdi apátság filiájaként (Abbatia filialis) említett garabi monostort a Szekszárd melletti Graboczon szerepelteti, pedig az Fajsztól délre feküdt. A szekszárdi apátság Solt széki birtokai egységes szervezetére, vagyis valamennyi helységének a fajszi székhez való tartozására utalnak egy 1444. évi birtokbaiktatási ügy során keletkezett oklevelek. A szék-