Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Bognár Z.: Szilády Áron kiadatlan leveleiből

5. kép. A képviselőház hangulatáról Abb. 5. Über die Stimmung des Abgeordetenhauses kül, majd oda adjuk a vén prücsöknek. Az oskoláról, vagy is 7-dik osztályról szólói jelentésből ki ne felejtse valahogy K.I. Péter Miklóst, hogy így egy füst alatt az ő megerősíttetésén is keresztül essünk. A számvevő bizottmánynak harmad felet ugrottam, ez talán kijózanít egy némely napcsináló halasi Józsuét. Szász Karli képe meglehetős barom-éterül szolgál a halasi dol­gokra, jó, hogy itt van. Május másodikán felesége, gyerekei is feljőnek, ha addig mást nem gondol. Mostanában nincs elég tápláléka hiúságának, ezt fájlalja. Hamarább oda ju­tott, a hová én csak később — tán egy fél év múlva — gon­doltam, hogy elérkezik. Festeticset nem értük otthon, 22 előtte való este hirtelen Bécsbe kellett menni, hol felesége betegen fekszik. Az én Botka collegám azomban csak azért is, hogy jól gondol­kodjam a kedves főispánja felől, nem akar addig nyugodni, míg passust nem kerít tőle részemre. Szombaton utánna írt Bécsbe. Sohse becsültem Bécset annyira, mint most. Neki köszönhetem, hogy holnap után 2 hete lesz, hogy miatta Budára se kellett mennem. A kalapokat még aligha vihetem Czeglédre, mert nem igen viselnek nyáriakat ebben a változó időben, s látni szeretném először viseletben is, a mit én elgondoltam. Ta­lán nem lesz késó akkor sem, mikor Czeglédről visszajö­vök, kivált, ha utánna, mint szándékoztam, nem sokára haza is megyek. Kub szö. Sz.A. A dinnye magokról való gondoskodást köszönöm,majd szerzek cserébe catalogust — talán csak kapok. Pest, 1866. jún. 5. 4. Kedves Urambátyám! 23 El voltam rá készülve, hogy mostanában csak a levelébe foglalt tudósításokhoz hasonlókról kapok értesítést, s ez volt az oka azon kedvetlenségnek is egy részt, a mivel eléb­bi levelemet írtam, s még csak válaszát sem sürgettem. Tudtam, hogy megjő az még elébb, mint vártam, s csak olyan tartalommal, a milyet mindnyájan kapunk napon­ként hazulról. Én nem tudom, egymást kedvetlenítjük-e el, de annyi bizonyos, hogy a mieinknél inségesebb képe­ket aligha lehetne össze szedni az országban. (Nem értem ide a Besze Jankókat) Urambátyámék még boldogok, 22 Festetichet kutatási célból kereste Szilády. Az 1866. április 13-i levelében arról ír, hogy kapott egy török napló­töredéket, amit Botka — ,,ki egypár hónappal ezelőtt még 1-ső alispánja volt Zala vármegyének" — észrevett nála, s „mondja, hogy mi úton lehetne hozzá férni . . . Ezekben a napokban beszél még Festeticscsel, a főispán­nal, még pedig nem csak a megyére nézve, ha nem saját csáktornyai családi levéltárukra nézve is a Festeticseknek. Ha ez megtörtént, együtt megyünk Festeticshez, ki az ő hite szerint kezembe fogja nyomni a molyoskodhatási levelet széles Zala vármegye területére, s ősei scartétái közt majd meglássuk, hány zsákkal telik." 23 A levél keletkezésének időpontjában a feliratszerkesztések semmilyen eredményt nem mutattak még, a képviselőház hangulatára viszont alaposan rányomták bélyegüket. Szi­lády a június 14-i hozzászólásában is találóan világítja meg a politikai helyzetet, és a végzési indítványra szavaz. 202

Next

/
Oldalképek
Tartalom