Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása

korábbi kiváltságos érseki és apáti székek egyházi nemeseinek közös területi birtokjogai konzerválták.

31 A kalocsai náhije gazdasági helyzetéről sokat árulnak el az adóösszeírásban feljegyzett török adóösszegek adatai. A városi és falusi felbontásban szereplő Helység városi falusi A megelőző 3. táblázat megmutatta, hogy a városi lakosság a falusinak egyötödét jelentette. A 4. táblázatból megtudhatjuk, hogy a török földesúri adók összegéből már viszont annak egyharmadát a városi kapuk, vagyis háztartások a népességük, a termelésük és kereskedelmük után fizették. A kalocsai náhije városi kapuszámát jelentő háztartások, a falusi kapuszámot jelentő háztartások adófizetésénél 40%kal többet szolgáltattak. A városi háztartások a török adókból egyenként 7,24 magyar aranyforintot, a falusiak csupán egyenként évi 4,65 magyar aranyforintot fizettek. Az egy kapura eső összes török adóösszeg városi és falusi felbontása a fenti módon Kalocsa, Pataj és Solt gazdasági kiemelkedését tükrözi. A többi 91 falu közül csupán népessége és háztartásai számával hat emelkedett ki, mint Foktő, Révfalu, Fájsz, Varajt, Drágszél és Csanád.

32 A fenti állami fejadó és a földesúri adóösszegek 31 CSÁNKI 1897. III. k. 294-358: Solt szék területén 137 helységet sorol fel. Az 1560. évi török adóösszeírás defteré 103 lakott helységet és 58 megművelt pusztát írt össze, V. ö. 25. jegyzet. Az 1548. évi defterhez képest az 1560. évi csupán 9 lakott helységgel többet mutat ki. Ha feltételezzük, hogy 1560-ra a török megszállás előtti településrendszer állt helyre — a menekültek visszatérésével —, akkor a következő megállapításokat tehetjük. A Solt szék településeinek kétharmada, mintegy 103 helység volt lakott a XV.—XVI. század fordulóján, a többi 58 már pusztaként létezett. Solt szék XV. századi településeinek száma a 161-et közelíthette meg. Csánki fenti oklevéltára Solt szék településeinek közel egynegyedét nem ismeri.; — A kalocsai náhije területe 1548. évi állapotában két történeti tájra tagolódott: Solt vidékre és Kalocsai Sárközre. Erre vonatkozólag, ld. KÓSA-FILEP 1975. 122-123. 32 A. török és magyar pénzekről: FEKETE 1943. 14-15: megemlíti, hogy Budán 1555-ben két magyar dénár egy török akcsét ért. — VASS 1975. 140: a kereskedelmi forgalomban használt magyar aranyforint 1554-ben 145 dénárt ért, amíg a török arany 1545-ben 133 magyar dénárt tett ki. Egy magyar arany, tehát 70 török akcsével ért fel. A 4. táblázatunk számításainál is így használtuk. adóösszegeket török akcse és magyar aranyforint összegben adjuk meg. Ebben az időben két magyar dénár egy török akcsét, s 140 magyar dénár egy magyar aranyforintot ért. közül pedig a szultáni hász birtokokra eső adóösszegeket a budai kincstár pénzügyi hivatala, törökül mukátája kezelte. A kalocsai náhije területéről ide tartoznak még a vámhelyek éves bevételei is. Vámhelyek 1548-ban Révfalun és Foktőn voltak. 1548ban Foktőn a dunai réven való átkelési illeték összege évi 1846 akcsét, azaz 26 magyar arany Ft-ot, a vám összege pedig 8858 akcsét, azaz 126 magyar arany Ft-ot tett ki, ami az éves forgalmat mintegy 152 magyar arany Ft értékben tükrözi. Révfalun 1548ban az átkelési illeték, melyet a szekeresek és lovasok áthaladása után szedtek, évi 1898 akcse, azaz 27 magyar arany Ft, amíg az átvitt elvámolt árucikkek után beszedett vám összege 13 000 akcse, azaz 185,6 magyar arany Ft, ami az évi átmenő forgalmat 212,6 magyar arany Ft összegben értékeli. Révfalu a Solt— Dunaföldvár közötti átkelőhelyen a solti oldalon közvetlenül a Duna partján települt, s ebben az időben Kecskemét irányából a Dunántúl felé tartó távolsági kereskedelem egyik jelentős dunai átkelőhelye volt. Foktő az Alföldről Paksra vagy Tolnára a Dunán keresztül igyekvő távolsági kereskedők átkelőhelye, jelentőségét a túlsó parton levő török pénzügyi hivatalok (mukáták) éves bevételeiből becsülhetjük fel. 1542 után három évre a Dunaföldvár—Paks—Tolna átkelőhelyet közösen kezelő török pénzügyi hivatal (mukáta) éves bevételét 50 000 akcse, azaz 714 magyar arany Ft összegben mutatta ki. A révfalusi átkelőhely forgalmát egy török pénzügyi feljegyzés 1544. augusztus 30—1545. január 12 között négy és fél hónap alatt 10 790 akcse összegben jelezte, s így ebből 7632 akcse kizárólag a kb. 1090 darab szarvasmarha átvitelből származott. A kereskedelmi forgalom túlnyomó többsége tehát a szarvasmarha-kihajtásból származott, s valószínű az állatkereskedelembe 4. tábládat Л kalocsai náhije török adóztatásának megoszlása 1548-ban Fejadó összege Földesúri adó Egy kapura eső összege összes adóösszeg akcse = arany Ft akcse = arany Ft akcse = arany Ft 12 250 = 204,10 95 767 = 798,50 507 = 7,24 66 300 = 1105 280 938 = 2341,10 327,5 = 4,65