Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Joós F.: Katona József hivatali irataiból
a Csanádihoz kávéra, hallottam, hogy az Udvaron van Szilágyi; mindjárt ki mentem és őtet motskos Instantiájára emlékeztetvén, mondottam neki, hogy Bátsi mikor les% kend már betsületes ember? erre ő engem huntzfutnak mondott; mellyre én azt feleltem, hunt^fut vagy bi%an te akasztófára való! Erre Szilágyi a bottyát felemelvén engem meg lökött és ütött; mellyre én is meg akartam ütni, de ő eltávozott. Mivel pedig az utszárol azt kiáltotta viszsza, hogy engem be késértet, ki ne eresszenek, utánna szaladtam, és kettőt botommal a hátára ütöttem. De ő ütött meg engem elsőbb, 's úgy hiszem, hogy utánna való szaladásom is in flagranti igasságos volt. [K : ] íme Pátsu Constantin Markatz Ersébet és Langer János vallásaikból, mellyeket felolvasok, az jön ki, hogy Szilágyi nem mindjárt jöhetett ki a küszködés végett az Udvarból és mikor ki jött az útszára, ott véletlenül támadtatott meg? [V: | Hiszen ezek mind külömböző vallású tanúk, hanem majd hozok én is Tanúkat arról, hogy Szilágyi ditsekedett, hogy engem úgy meg ütött, hogy a bottya reze is elgörbült. [K:] Volt é már fogva, mert Instantiájában azt is produkálja Szilágyi, hogy Debretzenbe lopásért ült, és még Deák korába is az oskolába tsendesség háborító volt, vagy a mint ő mondja, fomes discordiatum ? [V:] Jó, jó. Majd adok neki a Mendikássaival együtt. Megmutatom, hogy a Prókátorságot megtisztítom illyen gaz embertől. [K : ] Van még egy másik Instantiája is, mellyet a T. Úri Szék utolsó napjára adott be (:a mellyért ez a dolog elhalasztódott:) és a mellyben azt panaszolja, hogy elöbbeni vádjára még büntetés se dictáltatott, még is többek hallattára, újjonos megtámadással fenyegette ? [V:[ Hazudik, bizonyítsa be, sőtt azt mondottam neki, midőn ellőlem ki akart térni, hogy tsak jöjjön, nem bántom már. [K:] 1823' Észt. Sept. 29 's követett napokon Szabados Ketskemét várossában folytatva tartatott T. Úri Szék alkalmatosságával Séllei Sámuel a Szék színén a maga védelmét írásban adván elő, mellyben azt dokumentizálta, hogy Szilágyi János minden ok nélkül ötét motskolgattya, holott magának egész élete tsupa motsok és gyalázat — személyes kihalgattatása elmaradott. Feljegyzetté Katona Jósef Actuárius Fase. 72. No-18., 19. 1825. s Z ep. 19. Úri [Csányi János főfiscalis halálbüntetés kiszabását kéri Bitter István és Topa Varga János rabokra. Katona József a vádra a következő védőbeszédet mondja:] A. Z Alperes babokért védelemképpen ezek adatnak elő: Bitter István I s rendbeli megvasalt Rab ellen feladja az Uradalmi Fiscalis Úr l szor : hogy negyed magával Rabló szándékkal megindulván, minekutánna előbb egy Kotsiderék szénát loptak volna, Bodri Pál juhásztol erős^akossan 3. Bárányt elrablottak. 2 sz ° r hogy akkor a Lovak ketteje lopott lett volna, 's Urát adni azoknak nem tudja. 3 or Hogy a Tömlötzöt megásván, midőn Akasztón mint gyanús ember elfogattatna, 's Izsákra késértetne, késeröjét a Kotsirol levervén, Kotsijátol, 's Lovaitol megfosztani akarta. Topa Varga János 2 1 rendbéli Rabra előadja: 1° hogy Bitter Istvánnak Bodri Pál meg támadtatásában Társa lett volna 2° hogy Fehér János két Lovait ellopta. 3° hogy Tatár Mihály szegény helybéli lakostol is egy fias Tehénkét elorozott volna. Mind a kettőre tehát ezen okokból, annál fogva is, hogy már sokszor voltak fenyítve, és megjobbúlásokhoz reménység többé nem lehet, halált kér mondattatni. Ezen ide mind a két Rabra feladott vádak sem egyiket sem másikat, sem egyik vád külön, sem mindnyája öszvevéve, a halál fiává nem teheti: 1° Hogy a két Rab midőn Bodri Pált megtámadták, rabló szándékkal indultak volna el, annak sehol leg kissebb nyoma nem találtatik, és így a Törvény Széknek ítéletét tsak a Raboknak azon vallások intézi, hogy a Szénás gödrökbe szénáért menvén, mivel a Kotsihoz távolról akarták ezt kötelezni, a sebesség végett többen indultak; azután pedig útot akarván veszteni Bodri Pál juhászra mintegy véletlen bukkantak reá. Itt is nem ezen Rabok, hanem Király Jósef desertor volt az, a ki a juhásznak nekiállott: mindazon által, a Kártvallottnak magának megesmérése szerént is, nem többet, mint egy bárányt hoztak el; de ebbe is ők elszaladván, nem részesültek. 2° Hogy Bitter István Rab a Tömlötzböl kiszökött, tsak mint kártétel vétethetik fel, nem pedig mint bűn; mert az életnek és szabadságnak kívánságát a Természet adta az Emberbe, és erre soha egy Törvény se mondott átkot, hanem azt fenyíti, a ki vagy egyenessen, vagy henyéléssel a szökésre okot szolgáltatott. Szinte 3° ezen tekéntetbe kell venni az Akasztói Embertől való megszabadulni kívánást is, mellynek módját Mózer Jósef nagyítva adja elö. E Rab szabadulni akart az igaz, de lopni nem; mert egy olly pillantatba, mint ö volt, a szabadulás ösztöne mellett alig lehet mást megférhetőnek gondolni. О futott a Kotsival, mert szabadulásának más módját nem látta; és bújni akart butzkák közé, hogy Hegedűjétől [nyakkalodájából] megszabadulhasson, mert hiszen így nem is boldogulhatott volna; de lelkének azon szándékát, hogy még ekkor is lopni akart, soha az Uradalmi Fiscalis nem bizonyíttya. 4° Mi illeti Topa Vargának, a fentebbi hitvány foganatú, és minden előre elgondolás nélkül lett Juh rablásban való Jelenlétén kívül, azon tselekedetét, hogy ö Fehér János 2. Lovait ellopta, ezen vétke, melly semmi nevezetes Következéssel öszve nints kötve, sött a Kár is megtérült, és ö in flagranti kegyetlenül öszve verettetett, tsak nem egészszen el van törölve, és egészszen kiszenvedve. 102
