Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

S2ENDRŐ FERÉNC A BÁNK BÁN MUNKÁSSZÍNPADON Л fasizmus áldozatául esett bőrös munkáss%ínjáts%ók emlékének „A tömegeknek a nemzeti függetlenségi harcra való mozgósításában és a munkásosztály vezető szerepének kidomborításában kimagasló szerepet játszottak a munkás-kultúrszervek : a munkásszínjátszók, a munkásdalosok és a szocialista képzőművészek csoportjai. A Horthy-fasizmus hosszú ideje alatt a munkáskultúrcsoportok előadásaikat a szigorú csendőri cenzúra miatt nagyrészt bejelentetlenül, illegálisan tartották. Ennek természetes velejárója volt, hogy az előadások szükkörűek, a reális élettől s az eleven politikai harctól távol álló, szektajellegűek voltak. Ezen a helyzeten a háború elleni harcban megnövekedett tömegmozgalom időszakában változtatni kellett. A munkás-kultúrcsoportoknak a munkásosztály és az egész dolgozó magyar nép élő politikai szükségleteit, a nép legmagasabb emberi törekvéseit és nemzeti eszményeit kellett kifejezniök. A munkás-kultúrszervek tevékenységét be kellett állítani a nemzeti függetlenségi harc vonalába." (Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1936—1945.) 1942. április 18-án a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházának nagytermében (Magdolna u. 5—7. Ma: Koltói Anna u.) a bőrös munkásszínjátszók bemutatták Katona József Bánk bánját. Az előadás általános kulturális és politikai visszhangot keltett, ami jelezte a munkásszínjátszás fokozottabb bekapcsolódását a háború és a fasizmus ellen feltámadt népi függetlenségi harcba. A bőrös munkásszínjátszók a legnagyobb magyar klasszikus dráma színrevitelével igyekeztek ebben a küzdelemben részt venni. 1 1887. SZIGLIGETI Ede: A szökött katona (asztalos ifjúmunkások); 1901. HAUPTMANN: Takácsok (újpesti színjátszók); 1903. GORKIJ: Éjjeli menedékhely (nyomdászok); 1918. GOGOL: A revizor.

(if júmunkások); 1919. MÓRICZ Zsigmond: Süt a nap (csepeli színjátszók); 1935. MOLIÈRE: Dandin György (vasasok) stb. Munkáss^ínjáts^ói hagyományok A magyar munkásszínjátszók már a munkásmozgalom kialakulásától kezdve rendszeresen vállalkoztak kisebb-nagyobb színpadi jelenetek, egyfelvonásosok, egész estét betöltő háromfelvonásos drámai művek bemutatására. Számos külföldi klasszikus előadásával is találkozunk.

1 A két világháború között a munkásszínjátszók egy része még a munkásműkedvelés talaján mozgott. Nagyobb hatást gyakoroltak a forradalmibb, osztályharcosabb törekvések, melyek a modernebb irányzatok, a munkás-avantgardizmus és az úgynevezett „weimári" kultúra nyomdokait követték. Ugyanakkor fontos szerepet játszottak a szavalókórusok és a mozgásművészeti csoportok. A munkás-kultúrmozgalom igen népszerű formái a különböző alkalmakból rendezett irodalmi műsorok voltak, melyeknek programján leggyakrabban Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Arany János, Juhász Gyula, Vajda János, Ady Endre, majd József Attila költeményei szerepeltek. Gyakran rágalmazták a munkásmozgalmat és annak tagjait a „hazátlan bitangok" vádjával. Eszerint a szervezett munkásság internacionalizmusa lényegénél fogva összeegyeztethetetlen a nemzeti érzéssel, az igazi hazaszeretettel. Egyidős ez a nézet a munkásmozgalommal, és alapvetően történelemellenes. A XIX. század második felében kialakuló magyar munkásmozgalom nemcsak a szocializmus eszméin nevelődik, hanem Táncsics, Petőfi forradalmi írásain, költészetén is. A március 15-i évfordulók munkásünnepségein Petőfi szobra a munkástömegek zarándokhelyévé válik, nemegyszer csendőri, rendőri sortüzek ellenére is. Később ugyanígy magába fogadja Ady költészetét. Bartók és Kodály dalait a munkás-ének347