Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

És persze azt sem felejtették el Móra Mártonnak, hogy — talán éppen az Asztalos-féle pusztakereső zendülés idején — sokat éltette 1848-at.

37 Ilyen előzményekkel érthető, ha a gyermek Móra nem annyira az ún. „iparos osztályt", hanem a legszegényebbeket képviseli 1888-ban a Rongyos Egylet egyházi ünnepélyén, az Ó-templomban vállalt „közszereplésével", ami nemcsak sikert jelentett számára.

38 A fájdalmas megalázás — hogy lyukas csizmában lába a kőhöz fagyott — megerősíthette benne a szegények közösségéhez való tartozás korai gondját, lázadáshoz is elegendő keserűségét. Apja pedig urat szeretett volna nevelni belőle, amit nemcsak az Űri kalap története árul el, hanem az édesanya emlékét megörökítő Szeptemberi emlék vagy a Téli Isten с novellák érzelmi fűtöttségű vallomása is. Az a lehetőség, hogy véletlenül mégis bejuthatott a gimnáziumba, egy felvilágosult szellemű latintanár, Eyszrich György érdeme, aki miután ölében vitte be a tanterembe, magára vállalta a tandíj rendszeres fizetési kötelezettségét. A Kiskunfélegyházi Katolikus Gimnáziumban a függetlenségi politikus,a jeles újságíró, Holló Lajos fivére, Holló László az igazgató, aki haladó értelmiségi törekvések összefogásával elérhette, hogy 1893-ban az algimnáziumot főgimnáziummá minősíthették, s hogy a város vezetői megszavazták a millenneum évére épített új főgimnáziumi épület költségeit. Mire az épület elkészült — 1897-ben —, Móra mái érettségizett. Erre a kulturális eseményre mégis ünnepi hangulatban készülődött, ezt bizonyítja a Félegyházi Hírlapban megjelent verse és vezércikke is.

39 Nem becsülhetjük túl a félegyházi gimnáziumi évek 37 Csillag József szobafestő, a Móra-család közeli ismerőse barátja írja Régi szelek szárnyán című füzetében (Kiskunfélegyháza, 1934.), hogy Asztalos Jánost közel ezer főnyi tömeg várta az állomáson, s „Éljen a 48!" felkiáltással köszöntötték, kísérték a városházáig. Feltételezhetjük, hogy Móra Márton is szemtanúja, részvevője lehetett a Demokrata Kör által szervezett megmozdulásnak. 38 A karácsonyfa-ünnepély. Félegyházi Hírlap 1888. december 30. 39 Móra írásainak címe: Himnusz (vers). Félegyházi Hírlap; Avatón (vezércikk). Félegyházi Hírlap 1896. nov. 19. 40 MÓRA István: Atyámfiai. Bp. 1898. 41 BORI Imre: Népiességünk természetrajzához. Prózai antológia a Hagyományok с sorozatban Föld és mag címmel. Válogatás Móra István, Novoszel Andor, Kristály István, Cziráky Imre írásaiból. Újvidék. 1971. Fórum 371 — 379. Phatását, de éppen Móra írásai, Mezősi Károly kutatásainak eredményei segítenek ahhoz, hogy a félegyházi diákévek emberformáló hatását értékelni tudjuk. Hittanára, Trungel János volt az első ember, akit sírni látott a hazáért; irodalomtanára Szalay Gyula, aki tudományos érdemekkel érkezett 1893ban Léváról Kiskunfélegyházára, s 1895-ben már múzeum létesítését sürgette. Latintanára, Eyszrich György nemcsak az ő továbbtanulását támogatta, mozgalmat indított a szegény sorsú diákok tankönyvsegélyének rendszeres biztosításáért. Aligha véletlen, hogy a papi hivatást világi tanári állással fölcserélő, a polgári szabadgondolkodás eszméivel ismerkedő tanárok — Eyszrich, Szalay — hatottak legmaradandóbb jellemformáló erővel a fiatal Móra érdeklődésére, világnézetére. Az érettségi évében írt versei, vezércikkei már sokat elárulnak a felvilágosult katolikus gondolkodás kételkedést is tiszteletben tartó tanításaiból. A körülötte zajló harcok a város kulturális életében szükségképpen megismertetik a feudális maradványok elleni lázadás programjával, a Petőfi-hagyomány, a Kossuth-kultusz tartalmával. Tizenöt évvel idősebb bátyja, Móra István ekkor még utolérhetetlen példaképnek tűnik az ifjú poéta közelében. A koikülönbség pedig lényeges szemléleti különbséget is rejt; bátyja a népnemzeti költőiskola egyik követője, keveset ért meg a századforduló szocialista vagy szocialisztikus mozgalmaiból, értetlenül áll majd az 1918 —19-es forradalmi események előtt is. Csatlakozása a szabadkőműves mozgalomhoz inkább kíváncsiságból, az alig körvonalazott 1848-as hagyomány tiszteletéből táplálkozhatott. Igaz, Atyámfiai^ címmel megjelent prózai kötetét a pályakezdő Osváth Ernő dicsérettel méltatta, novelláinak dialógusaiban Tömörkény hatását is észrevette. Néhány novellájának újabb kiadása kapcsán Bori Imre megbecsüléssel értékelte a már-már elfelejtett író novelláinak a századforduló népéletét etnografikus hűséggel megörökítő termését.

41 Erényei tulajdonképpen Móra Istvánt is a szülőföldhöz kötik: hősei pusztai betyárok, pásztorok vagy éppen a család féltő szeretettel rajzolt alakjai. Móra Ferenc, aki bátyja kifejezésével élve „utóbb fakadt erős hajtása erős fának", sikerei csúcsán sem tagadta bátyja iránti tiszteletét. Noha az egyetemi évek gondjaiban időnként több segítséget is várt volna tőle, szemrehányással aligha illette. 292