Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

helyzet, ahol magas térszíni kiemelkedések, dombok találhatók, amelyek temetőhegyek lettek. Ilyen volt pl. Tószegen a Büge, Solton a Melegbegy, Apostagon a falu szélén emelkedő Buki-halom, Aporkán a Temetődomb (itt az 1776-os árvíz idején pl. csak a falu és a temető mentesült a Duna elöntésétől). Dunavecsén a Duna feletti dombon, Fülöpszálláson magasabb homokbuckás területen található a temető. A folyóktól távolabb eső helységek határán, szintén magasabb részeken, a vizenyős, belvizes területeknél kiemelkedettebb helyekre kerültek a temetők (Monoron a Strá^sahegy alatt, Nagykőrösön a Temetőbegyen, Pilisen a falu feletti domboldalon stb.).

78/a A sírok ásásának rendje tehát a XVIII. század második feleben alakult ki. Legtöbb helységben szabályos sorrendben mérték ki a sírhelyeket, kivéve pl. Szalkszentmártont, ahol megjegyzik 1819-ben, hogy a sírok ásásában az emberek rendetlenek, mert szanaszét, tetszésük szerint temetkeznek.

79 A DunaTisza köze temetőiben — a sírok rendszerét tekintve — a nagycsaládi temetkezés nyoma nem lelhető fel, az egyes nagyobb családok nem különültek cl a temető egy-egy meghatározott részébe.

80 A temetők képe azonban a mód szerinti differenciáltságot tükrözi, különösen az egykori nagyobb mezővárosokban (Nagykőrös, Szabadszállás, Kiskunhalas, Kecskemét stb.). Fezekben a temetőkben — még a mérnökileg kimért sírparcellák ellenére is — meghatározott rendszer nyilvánul meg. A településekhez hasonlóan pl. a vagyonosabbak a temető központi helyén temetkeztek, a szegényebbek, illetve az alacsonyabb társadalmi réteghez tartozók pedig a szélekre szorultak (jellemző, hogy a közösség kivetettjei, mint az öngyilkosok is, csak a temető árkában kaphattak nyughelyet). Mindezek reprezentálására a nagykőrösi református temető példáját hozzuk fel, ahol a XIX. században is már úgy temetkeztek, hogy a református egyház kijelölte a temetésre kerülő temetőrészt, s aki a soronkövetkező sírhellyel megelégedett ingyen juthatott 78/a Kunt Ernő, az „A magyar népi temetők szemiotikai elemzése" с dolgozatában félreérthetetlenül kijelenti, hogy a temetők nyugati tájolásúak (KUNT, 1975. 476.). Sajnos ez egy-két kivételtől eltekintve nem bizonyítható a Duna—Tisza közén. Pl. Kunszentmiklóson az alszegi temető Nyugatra esik, de Szabadszálláson а felszegi temető É-ra, az alszegi D-re, Áporkán is Délre, Nagykőrösön szintén, Monoron Északra, akárcsak Cegléden stb. 79 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 194. Szalkszentmárton, 1819. június 30. 80 Ehhez a kérdéshez lásd KÓS Károly, 1972. 238-252. hozzá, de ha soron kívül kívánt, vagy sírboltot akart építtetni, már az egyház által meghatározott díjat kellett kifizetnie.

81 A város társadalmi rétegzettsége, erősen differenciált jellege következményeként, a módosabbak a temető fő útja mellett igyekeztek temetkezni, amely legszembetűnőbben a sírjelek állításában mutatkozott meg. A társadalmi konvenciók legjobban az egyes sírok jellegében őrződtek meg. A Duna—Tisza közén a települések java részében családi sírokat ástak, azaz egy sírgödörbe rendszerint három, olykor több halottat is temettek. Ezt a temetkezési módot pandalyos, pandalos temetkezésnek nevezik vidékünkön (1. kép). Ilyen sírgödröket elsősorban a kötöttebb talajú vidékeken, mint a Duna—mellékén, a Pesti síkságon (Alsónémedi, Ocsa), valamint a Tisza Cegléd—Nagykőrös felé kiterjeszkedő sík vidékén ástak. Elnevezésük pandalyos, pandalos, padionos (Tószeg, Vezseny) sír. A középső, homokbuckás vidékeken (ide számítva a Duna melletti Apostagot, Dunavecsét is) ez a sírforma nem található meg (Bugyi, Gyón, Albertirsa, Fülöpszállás stb.), mert a viszonylag lazább talajba vágott sírfülke ürege beomlana. Ezekben a falvakban egyenesfalú, helyenként lefelé szűkülő sírokat ástak és ásnak, amelyet talpas л'гпак is neveznek (Bugyi). A temetés napján, hajnalban fognak a sír ásásához. Ezt a munkát — a kisebb helységekben — rokonság férfi tagjai, szomszédok, komák végzik. Dunaszentbenedeken pl. akiket a lakodalomba meghívtak, azok mentek sírt ásni is. Ilyen közösségi megmozdulás al81 GALGÓCZY, Károly 1896. 301.; Vö.A Nagykőrösi ReformátusEgyházközség Szervezeti Szabályzata az 1930-as évekből részletesen megszabja a temető rend tar tását:,,l. §. A református temető fenntartásáról, rendezéséről — és igazgatásáról elöljárósága által, valamint a temetőügyi bizottsága útján maga az egyházközség gondoskodik . . . Gondoskodik arról, hogy az egyházközséghez tartozó híveknek halottjaik eltemetéséhez alkalmas temetőhely álljon rendelkezésre... 2.§.A temetőterületén a szükségszerint előálló időközökben megfelelő területek jelöltetnek ki temetkezési helyül és osztatnak fel részint sírbolt, és mauzóleum helyekké. A sírbolt- és meuzóleum helyek kizárólag váltságdíj fizetése ellenében, a rendes sírhelyek pedig váltságdíjért és ingyenesen használhatók fel temetkezés céljára. 3. §. A kijelölt és felosztott területen a temetkezés meghatározott sorrendben történik... A temetőügyi bizottság jelöl ki olyan sírhelyeket is, amelyekbe az esetről-esetre következő sorrendben bármely egyházközségi tag díjtalanul temetkezhetik ... 6. §. fejfák, síremlékek és sírkertek felállításánál a rostélyozatok elhelyezésénél, valamint a kerítés vagy sírkő szegélyvonala tekintetében és általában is a szabványos rend és egyöntetűség megtartandó, s attól eltérésnek helye nincs ..." 230