Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

nősen vásárok alkalmával keltek útra sokan a Dunántúl vagy a Duna—Tisza köze távolabbi tájairól, hogy elmenjenek a túlparti vásárokra. A réveknek tehát, a dunai hidak megépülése előtti időkben a mainál jóval nagyobb szerepük volt az átkelésben. Ennek ellenére a révekkel meglehetősen mostohán bánt a történeti és néprajzi irodalom.

2 Jogviszonyaikról, működésükről, vonzási területeikről alig örökített meg valamit. A. kalocsai érsekség révei A révjog a feudalizmus évszázadaiban a kisebb királyi haszonvételek közé tartozott. Az újkorban legtöbb helyen földesurak, illetve földesúri hatalommal felruházott közbirtokosságok és városok birtokolták. Számos királyi törvény és rendelkezés szabályozta a révek üzemeltetésének jogi kérdéseit, különös tekintettel a révpénz szedésére, illetve a révpénz fizetése alóli mentességre.

3 A XVIII—XIX. században elvileg csak olyan dunai rév működhetett zavartalanul, illetve olvan révben szedhettek viteldíjat, amelyet királyi adománylevél szentesített. A királyi adománylevéllel nem rendelkező révek tulajdonképpen csak magánrévekként üzemelhettek, pl. egy-egy földesúr két birtokát kapcsolták össze és az allodiális termelés érdekeit szolgálták. A királyi adománylevéllel ellátott patajiak rávilágítottak az igazságra, nevezetesen arra hogy a rév összetételű helynevek az esetek többségében nem átkelőhelyre vonatkoznak, hanem malomrévre: „Л% iga^, hogy a% előttis Zádori Révnek neves^teett, de tsak a molnárokról nevesetek annak, mint a Vataji Malom Rév, kö% bestédben Patai Révnek, a Foktiii Malom Rév Foktüi Révnek, a Bö/tskei Böltskei Révnek neveset étnek." (KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. N. 28.) Л rév szó második jelentésére jó példákat idézhetünk a kalocsai érsekség 1725. évi urbáriumából, ahol a dunai malmok összeírása során a malmok helyeként a „Foktüi Révet", a „Csanádi Révet" és a „Sükösdi Révet" emlegették. (KÉL II. I. gy. I. 62. - Közli: BARTH János 1974. 328. Л továbbiakban a Kalocsai Érseki Levéltárat KÉL-nek, a Kalocsai Káptalani levéltárat KKL-nck rövidítjük. 2 TÓTH Ferenc. 1977. — Természetesen érintőleg több műben is találunk révre vonatkozó adatokat: Pl. IMPLOM József 1971. 257. - GRÁFIK Imre 1971. 82-83. ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 221-226. TIMAFFY László 1975, 121-127 JUHÁSZ Antal, — LELE József 1971. 415-422. 3 A kapitalizmus időszakában a révjogot az 1980. évi I. tcz. szabályozta (Különösen a 70—106. §.) A korábbi feudalizmus kori, révvel kapcsolatos rendelkezésekre és törvényekre lásd: Magyar törvénytár. 1889 — 1890. évi törvénycikkek. Bp. 1897. 169. (Az 1890. évi. I. tcz. címének jegyzete.) nyilvános réveket a vármegye tartotta számon. A vármegye szabta meg a tarifákat, felügyelt az utasokra, orvosolta a révtulajdonosok sérelmeit, amelyek legtöbbször a zugrévek miatt szaporodtak meg. 1777-ben a Duna Pest megyei szakaszán 12 nyilvános révet vettek számba.

4 A két legdélebbi: a szentbenedeki és a szeremlei rév a kalocsai érsekség földesúri fennhatósága alatt állt. Korai történetükről nagyon keveset tudunk. A török korban с tájon paksi, olnati, bátai, dombori és foktői révet emlegetnek.

5 Sajnos nem tudjuk, hogy az 1545-ben, 1559-ben, 1566ban emlegetett, és így valószínűleg középkori gyakorlatot őrző paksi rév utas- és teherszállító járművei milyen útvonalon haladtak, vagyis a szentbenedeki vagy a zádori rév előzményének tekinthető-e ez az átkelőhely. Mindenesetre a XVIII. században és a XIX. század első felében a szentbenedeki és szercmlei révnek volt a legnagyobb jelentősége a környéken. 1725-ben, amikor összeírták a kalocsai érsekség összes lakosait, birtokait és jövedelmeit, megemlékeztek a két révről is. Ez egyébként az első ismert híradás az érsekség visszatelepülése óta a révekről. Az összeírásból megtudjuk, hogy a szeremlei révet az érsek egy esztendővel előbb, tehát 1724-ben állította föl. Közös birtoklású a bátaszéki apátúrral, jövedelmét elosztják, ugyanakkor az utakat a Dunán innen az érsek, a Dunán túl pedig a bátai apátúr javíttatja. A szentbenedeki révről megjegyzi az összeírás, hogy teljesen az érseké, és a révben van egy vendégfogadója is az uraságnak, amely ,,ide való móddal fábul van föl állítva".

6 E közleményünkben elsősorban a dunaszentbenedeki rév történetét, jogviszonyait, árendálásának és használatának rendjét mutatjuk be. Csak röviden érintjük a szomszédos zádori és a délebbi szeremlei rév

7 történetének néhány kérdését. 4 Rév közlekedett 1777-ben: 1. Visegrádnál, 2. Vácnál, 3. Szentendrénél, 4. Dunakeszinél, 5. Buda és Pest között, 6. Csepel szigetnél, 7. Lore —Adony között, 8. Ráckevénél, 9. Dunaegyházánál, 10. Révbér—Földvár között, 11. Szentbenedek és Paks között, 12. Szeremlénél. (KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. N. 9.) 5 A török kori révekre lásd: VELICS Antal - KAMMERER Ernő 1886-90. I. 46. 196-197 és még sok helyen, FEKETE Lajos - KÁLDY-NAGY Gyula. 1962 665. 6 KÉL. II. I. gy. I. 62. - Közli BÁRTH János. 1974. 324. 7 Alábbiakban összefoglaljuk azokat az adatokat, amelyek a szeremlei révre vonatkoznak, és amelyeket a Biskóirévvel kapcsolatos kutatásaink során ismertünk meg. 1724. szeptember 3-án Stim János a kalocsai érsekség és Szalay Mihály a bátai apátság tiszttartói földesuraik névé98