Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
kalmával rendszerint sokan összegyűltek (Áporkán általában 10—15 ember segített, de a közeli Makádon gyakran 30—40-en is összejöttek sírt ásni). Vidékünkön egy-két kivétellel (mint Makádon is, ahol az elzártság miatt jobban megőrződtek a régi hagyományok) már ez a temetkezési hagyomány nincsen gyakorlatban, fogadott emberrel, sírásóval készíttetik el a sírgödröket. A nagyobb — egykori — mezővárosokban már a századunk elején sem a család tagjai, rokonok, hanem a sírásók ásták ki a sírokat. Nagykőrösön pl. a református egyház szabályrendelete (amely a korábbira épült) az 1930-as években a temető őrök feladatául tűzte ki a sírhelyek kijelölését, s lehetővé tette számukra is, hogy sírásással foglalkozzanak. 82 A sírok átlagos mélysége 1 öl, azaz 1,8—2 m között van vidékünkön. Ettől azonban lényeges eltérések is adódnak, mint a Csepel-sziget több helységében. Makádon olykor öt méter mélységű sírokat is ástak, ami a közösségi munkával is magyarázható. Szigetszentmiklóson a régi református temető újratemetése során megállapítható az utóbbi 100—150 esztendőben ásott pandalos sírok mélysége, amely 1,8—5,5 méter között változik. Ennek a talajrétegek települtsége és a rétegek lejtése a fő oka. A sírásók agyagos talajban kezdték a munkát, és addig ástak le, amíg elérték a homokos föveny réteget, ahová az oldalfülkét könynyen be lehetett vágni {pandáialá mentek). Ez a föveny réteg a temető lejtésének megfelelően 5,5 méter mélységig süllyedt le. A sír kiásása előtt kijelölték nagyságát. A hossza rendszerint két lépés, a széle pedig két könyök volt. Csákánnyal, ásóval, lapáttal fogtak a munkához, s átlagban egy öl mélységig hatoltak le. Miután a sírgödör „mőségit megadták" (Tószeg), az oldalfülke, a pandái (Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek, Kunszentmiklós, Dömsöd stb.), a padion (Tószeg, Várkony, Vezseny) kivájásához fogtak, a sír fenekén feküdve, kisebb csákánnyal. Rendszerint egy pandalos sírba, három családtagot temettek: két oldalra egy-egy, középre pedig a harmadik koporsót helyezték. Szigetszentmiklóson gyakran előfordult, hogy a középső koporsó fölé negyediket is tettek, vagy az egyik pandái felett kivágtak még egy oldalsó sírfülkét. 82 Lásd a Nagykőrösi Ref. Egyházközség Szervezeti Szabályzatát: „6. §. 18. p. 1. Sírt ásni csak a temetőőrök tudtával lehet, ők kötelesek kijelölni a következő kiosztható sírhelyet ... r. A temető őröknek megengedtetik, hogy tulajdonképpeni hivatásuk betöltésének hátránya nélkül egyeseknek sírt ássanak ..." Tehát a pandalyos temetkezés a családi temetkezés legcélszerűbb módja, amely hagyományokat, a csaláp temetkezési rendjét is tükrözi.Pl. Dömsödön a temető a falu északi részén, É—D irányban helyezkedik el. A temetkezést a temető északi felén kezdték, s a falu felé haladtak, „hazafelé temetkeztek". Egy család rendszerint egy öles sírhelyet vásárolt, amit negyed öles úttal választottak ketté. A fél-fél öles sírhelyre ásták a pandalos sírt, ahová rendszerint 3—3 családtagot temettek. Az első halottat „hazafelé", a másikat az ellenkező oldalra, a harmadikat középre tették le. A pandalos temetkezés során a koporsót az oldalfülkébe tették, amit pandaldes^káyú (esetenként ajtóval) zártak le, s cövekkel rögzítették. Több helységben váltakozva temettek, általában az első halottat balra, a következőt jobbra tették pandái alá. Abonyban, Alsónémedin, Aporkán, Ócsán, a férfi halottat rendszerint balra, a nőket jobb oldalra tették be. Majosházán, Szigetszentmiklóson a nők kerültek balra s a férfiakat temették jobb oldalra. A gyermekeket a szülők mellé, külön pandái alá tették, de a csecsemőket csupán a nagyszülők, szülők sírgödrébe helyezték le. Szigetszentmiklóson előfordult, hogy a családi sírgödör fej-részén ástak be pandáit, s oda rakták a kis koporsót. A XX. század húszas-harmincas évekig azonban több helységben a gyermekeket külön, a temető egy meghatározott részén, a gyermektemetőbzn hantolták el (Abony, Dunavecse, Irsa, Szabadszállás stb.). A gyermekhalandóság csökkenésével — a harmincas évektől — a gyermektemetök fokozatosan felszámolódtak. A pandalyos sírok készítésének hanyatlása (néhány helység kivételével) a XX. század ötvenes éveitől következett be. Legfőbb kiváltó oka egy adminisztratív intézkedés volt, amely 1954-ben megtiltotta az oldalfülkés és sírbolt szerű üreggel ellátott sírba történő temetkezést. 83 A pandalyos temetkezés nem egyszerre szűnt meg vidékünkön. Nagykőrösön pl. az 1960-as évek elején hagyták abba, de több helyen még ma is temetkeznek oldalfülkében (Makád, SzigetszentAz Egészségügyi miniszter, a Város és Községgazdálkodási miniszter 8200—5/1954. Eü. M. sz. együttes utasítása 7. §. (1), továbbá 8. §. (2), „ . . . Felnőtt sírhelyek általában 1,9 m hosszúnak és 90 cm szélesnek kell lennie. A sírokat egymástól 0,6 cm távolságra kell helyezni. (3) Gyermeksírhely 10 éven alul 1,3 m hosszú, 0,6 cm széles .. . (5) Sírdomb felmutatása nem kötelező." (Helyi Tanácsok Közlönye II. évf. 48. sz. 1954. július 29.) 231
