Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fazekas I.: Emlékezés Szalay Gyulára

tőleg önálló szempontú megközelítést kívánna, és egyelőre kivételes szorgalommal is csak nehezen teljesíthető, nagyobb földrajzi kitekintésű adatgyűjtést. (Ifjúkori írásait részben álnéven az Állam, a Kecskemét, Somogy, Népjog, Tátra vidéki Hírlap, Függetlenség, Egyetértés, Tis^avidék, Veszprém, Veszprémi Közlöny, az Amerikai Nemzetőr, a Kolozsvár, Bars címmel megjelenő lapok, a Magyar Nyelvőr, a Figyelő című folyóiratok közölték.) Azt viszont frissebb ismerkedéssel máris előlegezhetjük, hogy Szalaynak legalábbis a kiskunfélegyházi lapokban megjelent írásai témaválasztásukban, mondanivalójukban sokszor összefüggnek a múzeum létéért vívott küzdelemmel, majd 1902-től a már létező, de önálló épülettel még nem rendelkező gyűjtemény közművelődési hivatásával. Miért tagadjuk, hogy versei nem emelkednek ki a századforduló lírai termésének értékeiből? Novellái inkább életrajzi vonatkozásokkal — a tárcanovella rejtőzködő szubjektív adatközléseivel — érdemelnek figyelmet. Hírlapi cikkei, szakcikkei legtöbbször történeti forrásértékű közlemények, gyakran több múzeológiai területet is érintő tudósítások: ásatásokról, numizmatikai leletek megmentéséről, Petőfi játszótársairól, egy félegyházi származású festőművész történeti szakkönyvben fellelt méltatásáról, a téglagyár agyagbányájában talált — kiváló szaktudósok által már feldolgozott — őslénytani leletről, néprajzi, várostörténeti emlékek megmentésének fontosságáról.

4 Bizonyos, hogy Szalay alig felsorolható — több esetben névvel nem jelölt — cikkei nélkül nem lehet megírni Kiskunfélegyháza művelődéstörténetét; amint az is igaz, hogy a város történetének megírása sem képzelhető el Szalay gyakran csak népszerűsítő szándékú közleményeinek megbízható leltárba vétele nélkül. Most viszont éppen a Félegyházán született írások értékének reálisabb megbecsülése érdekében — Szalay tudományos művei általános szempontú megközelítésével — elsősorban arra keresünk vá4 A helyi lapokban szerzői névvel jelölt írásai: Petőfi játszótársai Félegyházi Hírlap 1902. jan. 12. 3 — 4. p. Kotzka István, a kiskunfélegyházi festőművész Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó 1906. aug. 4. 2-3. p. Harmincezer éves emberi koponya Budapesten, tizenötezer éves eltemetett erdő Kiskunfélegyházán — Olyan beharangozás féle — Félegyházi Közlöny 1929. dec. 15. 5. p. laszt, milyen szellemi forrásokból, esetleg még felderíthető életrajzi hatásokból táplálkozhattak az 1893-tól Kiskunfélegyházán működő tanár írásai. Nélkülözhetetlen ehhez a helyi gimnázium 1895—96-os tanévéről kiadott évkönyve segítségével elvégezhető rövid, ma már alig kiegészíthető életrajzi áttekintés.

5 1865. április 28-án, Somogy megyében, Böhönyén született. Távolabbi őseinek Felsőőri előnevét csak néhány nekrológszöveg említi. Édesapja, akárcsak Tömörkény István apja, vendéglős volt. Gimnáziumi tanulmányait Kaposvárott, Veszprémben, majd Kecskeméten végezte. Alig sejthetünk valamit a család egzisztenciális helyzetéről. Csak annyit tudunk a félegyházi gimnáziumi évkönyv adataiból, hogy 1884ben a mindig kiváló tanulmányi eredményt felmutató ifjú belépett a kegyes tanítórend szerzetébe. Egy évig újonc évét töltötte Vácott, két évig teológiát tanult Nyitrán, majd a kolozsvári egyetemen görög, latin nyelvet, ugor nyelvészetet hallgatott. Különös érdeklődéssel hallgatta az ifjabb Szinnyei József finnugor nyelvtörténettel foglalkozó előadásait. Történeti, néprajzi szakkönyveket, nyelvészeti szakkönyveket ez a speciális érdeklődés is kezébe adott. Egyetemi tanulmányai befejezése után tanári alkalmazást nyert — magyar—latin szakos tanárként — a kegyes tanítórend lévai gimnáziumában. Léván tanított tehát (Juhász Gyula még később, 1907-ben is száműzetésnek tekintett állomáshelyén) 1888-tól 1893ig. Közben 1882-től a már fölsorolt vidéki és országos lapok, folyóiratok közölték verseit, publicisztikai írásait, tanulmányait; az Erdélyi Múzeumegylet, a Philologiai Társaság tagjai közé választotta. A szerzetesi hivatás talán tetszett egy ideig a puritán életrendet építő tanárnak, de ez a vonzalom nem lehetett túlságosan tartós. Ezt fejezi ki az az elhatározása, amellyel megvált a rendtől. Banner szerint ,,A szerzetesi életet nem tudta összeegyeztetni immár éretten kialakult életfelfogásával, s ezért közel kilenc év után a rendből kilépett."

6 Szalay Gyula leánya, özv. Benker Józsefné szerint édesapja családi körben alig beszélt ifjúkoráról. Ritkán látták otthon, ő annyira csak a hivatásának, „a múzeumnak élt." Gyermekéveiről, szüleiről 5 A kiskunfélegyházi Katholikus Főgymnásium Értesítője az 1895-96. tanévről Közli: Holló László igazgató Kun-Félegyháza, 1896. Razenay ny. 40—41. p. 8 BANNER János: i. m. 6. p. 376