Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

ZENTAI János vizsgálata, s a fejfák, a kopjafaszerű fejfák és a névtáblák csoportját különböztette meg.

129 A Kárpát-medence átfogóbb fejfa tipológizálását BALASSA Iván végezte el: megállapítja a go mhos-konty os típust a DNY-Dunántúlra vonatkozóan; a kopjafa típust a Duna-mellékre, a Duna—Tisza köze egyes vidékekre és Erdélyre; az egyszerű csónak alakú típust a Tiszántúlra; és az ereszén rovásos csónak alakú típust a Felvidékre vonatkoztatva.

130 ZENTAI János ugyancsak megkísérelte a főbb típusokat körülhatárolni és azokat területileg is rögzíteni. Hat fő típust különböztet meg: 1. a dunántúli vagy nyugat magyar típust, amely gerincét az antropomorf fejfák képezik; 2. a tiszántúli fötipust, ahová a csónakalakú és csónakalakra visszavezethető fejfákat sorolja; 3. az erdélyi vagy székely főtípust, amely a kopjafákat tartalmazza; 4. az alvidéki vagy déli magyar főtípust, ahová a gombosfák tartoznak ; 5. az alföldi vagy kö^épmagyar főtípusba a Duna—Tisza köze északi részén található csillagos-tulipános, oszlop-fej fákat sorolja; 6. a felvidéki vagy északi magyar főtípusba osztályozza az oszlopszerű, rovátkolt díszítésű fejfákat.

131 A Duna—Tisza köze fejfái — mint említettük — a gombosfa, és a fejfa, fejefa néven ismeretesek. A kopjafa terminológia ismeretlen, ami természetes is, hiszen az ú.n. kópjás, illetve a dzsidás-lobogós temetkezés nem volt szokásban ezen a területen. A fából készített sírjelek között a fakereszten kivül a névtáblák és a fejfák nagy csoportját kell megkülönböztetni. К fejfák további alcsoportokra oszthatók. Külső jegyek alapján, meg kell különböztetni a tábla, az oszlop, és az obeliszk alakú fejfákat. A tábla alakú fejfák között találjuk meg az írsai evangélikus temető domborúan vésett díszítésű tábla alakú fejfáit (28—30. kép), amelyhez hasonló, egyszerűbb variáció Péterin fordul elő (XV. tábla 13, 16. kép). Ide kell besorolni a dunapataji református temető jellegzetes antropomorf fejfáit (XI. tábla 11—15. kép). Ebbe a csoportba tartozik több temető fej fáj a is, amelyek szórványosan fordulnak elő a túlnyomó részében oszlopszerű fejfák között. A tábla alakú és oszlopszerű fejfák között átmeneti típust képviselnek a nagykőrösi gombosfák, amelyek alsó része ugyan tábla, de a felső része oszlopalakú (XVII. tábla 11-16. kép). 129 ZENTAI János, 1964. 279. 130 BALASSA Iván, 1949. 120-121. 131 ZENTAI János, 1974. 74, 117-121. Az oszlop és oszlopszerű fejfák közé sorolható a legtöbb fejfa. Itt találhatóak meg az antropomorf fejfák, valamint a dúsan faragott, csillagos-tulipános díszítésű fejfák. Az obeliszk alakját utánzó oszlopszerü fejfák az albertirsai evangélikus temetőkben állnak (52. kép). A fejfák kizárólagos formai vizsgálata és osztályozása egyoldalú, és tévedésekre ad lehetőséget. Szükséges a tartalmi szempontok érvényre juttatása is. Csak példaként kiemelve: a dunapataji táblaalakú fejfák és a kunszentmiklósi, szabadszállási oszlopszerű fejfák formálisan különböznek csak, tartalmilag szerves egységet alkotnak, hiszen mindkettő jellegzetes anttopomorf fejfa. Kétségtelen, a nagyobb formális vizsgálatok teljes eredményt nem nyújthatnak, szükséges megjegyezni, hogy pl. a dunántúli vagy nyugat magyar fejfa típus merev sémának tűnik, ha a Duna—Tisza köze több helységének kifejezetten ember alakú fejfáit is tekintetbe vesszük (36—45. kép). Ilyen szempontból problematikus az alföldi vagy kö%ép magyar főtípus megállapítása is, amelyek tulajdonképpen az oszlopszerű fejfáknak egyik csoportját alkotják csupán a Duna—Tisza közén. A formális vizsgálódás hátránya itt a legszembetűnőbb. A hagyományban a gombosfa, fejfa névhasználat él a Duna—Tisza közén. Az egyébként is vitatott kopjafa fejfanév alkalmazása rájuk vonatkozóan félrevezető. Albertirsán cifrafej fáról (docinterini stlop), Ócsán, Alsónémedin, stb. fejfáról beszélnek az emberek. Zentai János pedig ezt írja: ,,Ujabban egyikmásik temetőben túlságosan díszesre tagolják a fejfákat, a kopjafákon talált elemeket is felhasználják faragásuk alkalmával — mint Albertirsán, Ócsán, Bogyiszlón stb. — e%ért is mondják gyakran kopjafának őket. Valójában azonban a legjobb esetben is csak álkopiafák".

132 Akár Albertirsa vagy Ócsa, akár Alsónémedi, Áporka, Majosháza stb. esetében „álkopjafáról", egyáltalán kopjafáról beszélni — amikor nincs, nem ismerik — nem lehet. A Duna—Tisza közén tartalmi és formai szempontból a fejfák két nagy csoportját kell megkülönböztetni: a régi és újtípusú fejfákat. Az első típusba tartoznak a kifejezetten antropomorf és a gombos fejfák. Mint utaltunk is rá, feltehetően az archaikusabb réteget képezik az emberalakot jelző 132 ZENTAI, 1974. 118. 258