Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
1520-as években, a ceglédi 1530 körül alakult meg. A török hódoltság idején tovább emelkedett számuk. Kiskunhalason 1566-ban, Dunapaujon 1576ban, Makádon az 1570-es években már állt az egyházközség, 1600 körül szerveződött meg Abonyban. Izsákon, Tószegen. E folyamat töretlenül tartott a XVI. században (pl. Alsónémedin 1631, Dömsöd, Kunszentmiklós 1626, Solt 1634, Ordason már 1631 előtt megszerveződött.) 38 A reformáció rohamos térhódítása a török hatalom következménye, ugyanis a török nem szabott gátat a pozíciójában meggyengült római katolikus vallás rovására terjeszkedő kálvinizmusnak. A helyzet megváltozott azonban a török alóli felszabadító harcok után a XVII. század végén, a XVIII. század elején. E vidéken is kezdetét vette az ellenreformáció. A protestáns helyekre gyakorolt nyomás részben katolikus népesség betelepítése révén valósult meg (pl. az elvesztett kiváltságaik visszaszerzésén fáradozó, királyhű katolikus jászok betelepítése a nagyobb protestáns központok, Kiskunhalas, Kecskemét közé, vagy a kalocsai érseki uradalom falvaiba felvidéki katolikusok letelepítése, akár a reformátusok elűzése és helyükbe katolikusok beköltöztetése, mint az Algyő esetében történt, 38 / 3, stb.), részben pedig a vallásgyakorlás akadályozásában. A török világban megerősödött mezővárosok protestáns népessége többékevésbé ellenállt az ellenreformációnak, azonban nem tudták megakadályozni a katolikusok beköltözését helységükbe. Nagykőrösön pl. a reformátusok 1668-ban elűzték a katolikusokat a közösen használt templomból, s a XVIII. század végéig egyeduralkodó volt a kálvinista vallás. 38/b Mária Terézia rendeletére kezdtek hozzá az új katolikus templom építéséhez, amit II. József uralkodása alatt, 1788-ban szenteltek fel. 39 38 GALGÓCZY Károly, 1877.; Vö. CSOHÁNY János, 1973. 896-899. 38/a д 2 algyői jobbágyok 1770-ben, az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a következőket felelik: „Ezen Gyevi helységben, mint egy 26 Esztendővel Kálvinisták laktak . . . minek utána a' Kálvinisták innen el mentek volna lakni, és mi hellyekbe ide jöttünk telepedni, a' melly Kálvinistának hazába belé szalottunk, annak birtoka alat levélt szántó földét is, a' haz után el foglaltuk. . ." OL HTL 85. с. С. 3002. 1770. szept. 4. 2-14. pag. 38/b Az erős társadalmi önkormányzatú Nagykőrös mezővárosa, ahogyan képes volt elhárítani a külső földesurainak a várost jobbágysorba visszasüllyeszteni akaró erőteljes törekvését a XVIII. század elején, úgy tudta megőrizni A XVIII. században nagy nyomás nehezedett a protestantizmusia. Alsónémedi református eklézsiája már 1631-ben fennállott, s az újátelepülés után is тйц ködött egészen 1720-ig, amikor az akkori váci püs5[ pök, Althán Frigyes megszüntette a reformátuso— szabad vallásgyakorlatát. Csak 1783-ban szabadult-a fel, amikor II. József kiadta a vallási türelmi rendele tét. 40 Bugyi református egyháza 1746-ban szűnt meg, s gróf Beleznay Miklós földesúr patronálásával alakult újra 1783-ban. 41 Aporka 1761-ben települt újra, de a református lakosság templomot nem építhetett, a szomszédos Pereg község katolikus egyházához csatolták, s a plébános részére járó stóla fizetésére kötelezték őket. Többszöri folyamodványuk eredményeként, 1770 után szabad vallásgyakorlatot nyertek. 42 A XVIII. század végén tehát, II. József az 1783-as türelmi rendeletével törvényesítette a protestáns vallást. Meg kell jegyeznünk, a nagy mezővárosok, kontinuus falvak az ellenreformáció ellenére is megőrizték vallási egységüket, ami azzal magyarázható, hogy a törzsökös, vagyonos lakosság volt a bázisa a protestáns vallásnak (a Kiskunságban pl. azok, akik részt vettek a puszták megváltásában). Ilyen helységekben — mint Nagykőrösön is — a katolikusság másodlamagát a katolikus földesurak „cuius regio eius religio" elvének érvényesítésétől. Káló Ferenc a váci püspökség generális vikáriusa gróf Keglevich Gábor tábornokot (aki Nagykőrös fele részének földesura volt) akarta megnyerni katolizáló törekvésének, amikor 1749. február 4-én írott levélben kéréssel fordult hozzá „azeránt, hogy Kőrösön Catholicum templomot építtetne oly formán, hogy annak matériáit oly s%in alatt hordhassa öss%e, mintha valamely más profanus épületet akarna épitetni". Mivel a Keghlevichek — akárcsak a többi földesurak — nem vehették gyakorlatilag magánkézbe a körösi birtokukat, úgy ez a csel sem sikerülhetett. A katolikus templom csak II. József uralkodása idején épülehetett fel, s szentelhették fel, már a vallási megbékélés után.) PML Nagykőrös város Zárt Levéltára fasc. VI. Litt, no 51. 39 DERCSÉNY Dezső (szerk.), 1958. I. k. 537.; Vö. GALGÓCZY Károly, 1896. 40 „Az alsónémedi ref. egyház már 1631-ben fennállott. . . A hajdan virágzó egyházra 1720. jan. 19-én szomorú nap támadt fel u.i. az akkori váci püspök Althán Frigyes a templomot erőszakosan elvétette, s lelkipásztorát Szőnyi Gergelyt elűzette s az egyház 63 évig árvaságban pásztor nélkül volt. Mikor II. József 1783-ban kiadta az Edictum Tolerantiae-t, a némediek még ugyanabban az évben hozzákezdtek a templom építéséhez, melyet 1787-ben végeztek be. (A templom a falu végén, kertben, utcára nyíló ajtó és ablak nélkül volt szabad felépíteni). Tornyot 1804-ben építettek melléje . . ." RL 1457. Püspöki egyh. látogatás adatai, VII. Pest egyh. megye, Alsónémedi község. 1928. április 27. 41 RL 1457. Püspöki egy. látogatás adatai, VII. Pest egyh. megye, Bugyi község. 1928. március 24. 42 RL Canonica Gen. Vis. Solti tract. G. 178. Aporka, 1819. július 5. 223
