Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

lyezhette az érsekség, mert ott már a balparton is paksi birtoklású földek terültek el. Az 1770-es évekig nagyon keveset tudunk a szentbenedeki révről. Fontos adatokat tartalmaznak a kivételesen megmaradt 1746. és 1747. évi érseki jövedelemkimutatások és nyugták.

10 E feljegyzések szerint a rév 1746-ban 383 forint 17 dénárt, 1747 első felében pedig 264 forint, 88 dénárt jövedelmezett. Az 1747. január 1-től július 15-ig befolyt jövedelmet szeptember 3-án Révész Miklós és Révész János fizette be. A nyugta szövegéből nem derül ki, hogy Révész Miklós és Révész János bérelték-e a benedeki révet, vagy pedig uradalmi alkalmazottként dolgoztak ott. Érdekes ,hogy a későbbi időkkel ellentétben a révhez tartozó vendégfogadót ekkor még nem a révészek üzemeltették, hanem más vállalkozók. így 1746-ban és 1747-ben Füleki János és felesége számoltak el az eladott borokról és pálinkákról, befizetve azok árát. Az összeget előzőleg megkisebbítették a maguk járandóságával.

11 A Kalocsai Érseki Levéltár

12 anyaga sajnos csak az 1760-as évektől kezd bővülni és az élet teljességét megközelítően átfogni, illetve tükrözni. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a szentbenedeki révre vonatkozó adatok is ebben az időben szaporodnak meg. 1767-ből magyar nyelvű összeírás maradt fent a tévhez tartozó szerszámokról.

13 Ebből az időből több olyan kontraktus is ránk maradt, amelyeket az érsek10 KÉL. II. Nyugták. 1746-47. 11 A kor viszonyaira jellemző, hogy sem a fogadós, sem pedig a két Révész-nevű révhasználó nem tudott írni. A nyugtákon keresztet tettek a nevük mellé. Valószínűleg ezért történt a befizetés mindig tanúk, illetve a benedeki bírák előtt. 12 A Biskói-rév és a zádori rév perével kapcsolatos iratok a vármegyéhez és az országos hivatalokhoz lekerült iratokat leszámítva, jelenleg két helyen találhatók: a Kalocsai Érseki Levéltárban és a Kalocsai Káptalani Levéltárban. 1834 előtt valamennyi irat az Érseki Levéltárban volt, de ekkor, mivel a Biskói-rév a megalakuló káptalani uradalomé lett, a per pedig folytatódott, a Biskói-révvcl kapcsolatos fellelhető iratokat átvitték a Káptalani Levéltárba. Amit nem találtak, az a régi helyén maradt. A Káptalani Levéltárban ma két csomagba válogatva találjuk a Biskói-révvel kapcsolatos iratok többségét. Jegyzeteinkben általában Biskó rövidítéssel és a csomagszámmal hivatkozunk. Az 1. csomag elsősorban a nagy per aktáit tartalmazza, a 2. csomagban viszont a rév üzemeltetésének kapitalizmus kori iratai, pl. az ezidőbeli szerződések találhatók. Az Érseki Levéltárban „A Biskói-rév pere" cím alatt található a periratok fentebb említett maradványa a válogatott határperekkel együtt. Az 1834 előtti rév-kontraktusok a külön kezelt Contraktusok között találhatók. 13 KÉL. II. Biskói rév pere. ség kötött vállalkozó szellemű rév-bérlőkkel.

14 Különösen jelentős az 1774. évi magyar nyelvű kontraktus szöveg. 1785-ben az uszodi lakosok szép levelet írtak földesuruknak, a kalocsai érseknek, amelyben panaszkodtak a szentbenedeki révész viselkedésére, túlkapásaira.

15 Ugyanebben az évben adta ki PestPilis-Solt vármegye partikuláris gyűlése a szentbenedeki rév későbbi évtizedekben még gyakran emlegetett tarifáját.

16 Itt szólunk röviden a rév nevéről. /V legkorábbi iratok a község nevével jelzik a révet. Szentbenedeki révnek nevezik hivatalos iratokban a XVIII. század végén is. Ugyanakkor a népnyelvet jó>l rögzítő 1767. évi szerszámlajstrom címében már feltűnik a Biskó kifejezés. Könnyen lehet, hogy korábban is így emlegették, csak e megnevezés megörökítésére nem került sor. A XVIII. század végén és a XIX. század elején felváltva, illetve együtt használták a két kifejezést. Általában szentbenedeki révet írtak, hozzátéve a helyi földrajzi nevek lejegyzésekor általában szokványos megfogalmazást: „vulgo Biskói rév", vagy „Másként Biskói rév" stb. Ugyanebben az időben egyaránt előfordul a Biskó és a Zbiskó változat is. A Zbiskó változat még szerződés szövegébe is bekerült 1832-ban. Л XIX. század közepétől általánossávált a „Biskói rév" kifejezés használata a népnyelvben és a hivatalos iratokban egyaránt. A réveket általában a környezetükben lévő helység vagy puszta nevével jelölik: pl. szeremlei rév, zádori rév stb. Ebből a szempontból különös a Biskói-rév megnevezés. Biskó nevű helység vagy határnév ugyanis nincs ezen a tájon. A név kimondottan a révre vonatkozik. Eredetét nem ismerjük.

17 14 KÉL. II. Contraktusok. Rév. 15 KÉL. II. Urisz. ir. 1785. 16 KKL. Biskó. 1. cs. 1785-ös tarifa. 17 Esetleg régi családnév lappanghat mögötte. Olyan személy neve, aki valamelyik korai időben bérelte a révet vagy révész volt itt. Erre gyanakodhatunk többek között az 1767. évi rév-inventárium „Biskó réve" kifejezésének nyelvi formája alapján. Ezt sejteti a később is gyakran leírt, i-nélküli „Biskó-rév" alak is. A legkülönbözőbb XVII—XIX. századi időpontokban előfordult, hogy a Biskói-révet „Zbiskó-rév"-nek írták. — Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a XVIII. századból ismerünk Zbiskó családnevet Bajáról. Egy 1768. évi kélesi határperben emlegetik Zbiskó János uramat, mint a bajai uraság fiskálisát. Neki is része volt abban, hogy Kelesén a bajai uraság emberei elhajtották a dusnoki érseki jobbágyok öt szarvasmarháját. (KÉL. II. Hp. 0. 3. 11- 13-14. oldal.) Egyelőre nem tudjuk, hogy a nevezetes bajai fiskálisnak, vagy vala100