Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Korek J.: Előszó

ELŐSZÓ CUMANIA — a Bács-Kiskun megyei Tanács múzeumi szervezetének tanulmány-gyűjtemény sorozata — első „körforgását" befejezte, ismét régészeti arculatú kötettel jelentkezik. A tanulmánygyűjtemény — amely rendszeres megjelenésével a múzeumszervezet évkönyve — világos célkitűzésekkel indult és a legáltalánosabban művelt múzeumi tudomány-szakokra, régészet, néprajz, új- és legújabbkori történelem, beleértve a település, művészet és művelődéstörténet kérdéseit — összpontosította tevékenységét. Szakosított közlési formát választott, hogy mind a belföldi és a szűkebb szakmai tudományos körökön kívül érdeklődők számára súlypontozottabbá tegye a kutatás eredményeinek megismerését, mind a nemzetközi kutatás számára a differenciált igényeknek jobban megfeleljen, s ezáltal eredményesebben biztosítsa a megalapozott cserekapcsolatokat, különösen a szakkönyvtárak fejlesztése terén. A sorozat indulásakor már egyértelmű volt, hogy a kutatásban elért eredményesség adja a kötetek sorrendiségét, tehát nincs kötelező „körforgás", amely ily módon is segíti a múzeumszervezetet a kiadvány igényességének fokozására, elsősorban tartalmi oldalról. Csak örülni lehet annak, hogy a IV. kötetben szép csokorba szedve a megye területéről származó leletekről készült, illetőleg azzal legszorosabban összefonódó tanulmányok sorakoznak. A CUMANIA még nem rendelkezik két évtizedes hagyományokkal, mint több megye, felszabadulás után újra megindult Vagy új évkönyve, de a már megjelent és e kötetben napvilágot látó, a táj korai történeti vonatkozású tanulmányai három fontos tényt bizonyítanak. Az egyik, hogy a Duna—Tisza közének e tája a település adottságaiból eredően a paraszti gazdálkodás állattenyésztő súlyából adódó életformát élő közösségeknek adott elsősorban gazdasági lehetőséget, és ennek következtében ezekben való gazdagsága szembetűnő. Nem a véletlenszerűség, a kutatás hiányossága az oka, hogy a terület legtöbb lelőhelye a félnomád életformát élő népekhez kötődik, és szinte megszakítás nélkül az itt élt népek — szarmaták, avarok, honfoglaló magyarok — és a középkori magyarságba felszívódott kunok történetéhez kötődnek. Ez tükröződik a tanulmányokban, mert ezek a korok adják a kötetek mondanivalójának gerincét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi időben a terület településtörténeti vonatkozásában nem volt jelentős, hanem csupán jellege volt más, amely még alaposabb felderítést kíván. Bizonyságul elég, ha fellapozzuk a CUMANIA I. kötetében közzétett régészeti kutatásokról készült összeállítást 1960—71 között, amely igen meggyőzően bizonyítja, hogy az őskőkor késői szakaszától kezdődően szállást adott e terület minden korban a gazdasági formától függően a homokon, vagy a kötöttebb talajokon. A másik tény, hogy a terület leletekben való gazdagsága ellenére a földben levő történeti forrásanyag csak akkor válik közkinccsé, ha azok közgyűjteményekbe kerülnek. Ennek legfőbb útja a tervszerű feltáró tevékenység, a következetes leletmentő szolgálat fokozása, a gazdasági munkáknál előkerült régészeti forrásanyagunk védelmében. Államunk törvényes rendeleteiben írja elő a kötelességeket, de hogy az hatékonyabbá váljon, többet kell tenni veszélyeztetett leleteink megmentéséért. Az a tudatos kezdeményezés, amely a terület múltjának megismerésére Kecskemét város területén több mint háromnegyed évszázada megindult, ma már felöleli az egész megyét. Megsokszorozódott a forrásanyag mennyiségileg, de főként azzal, hogy hiteles leletegyüttesekre épít-