Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
H. Tóth E.: Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír
kímélése miatt kerülhetett a sírba, 44 hiszen a rendkívül ritka csontos nyereg egymagában is több jó hátasló értékével felérhetett. A lelet keltezéséhez a rendelkezésre álló leletanyag kevés lehetőséget nyújt. A soltszentimrei lelet kormeghatározása részben a kísérő leletek, részben a nyereg díszítése alapján igen tág határok között mozog. A gádorosi nyereg keltezésében Bálint Csanád a rozettás lószerszám veret és az állatalakos kisszíjvég analógiáira támaszkodva hajlik a korai X. század eleji keltezésre. 45 Az izsák—balázspusztai lelet darabjai között azonban hasonló szerencsés fogódzó pontot sem találunk, s a lelet egyes analógiáinak keltezése sem könynyebb. A felsorolt párhuzamok zöme ugyanis nem hiteles, vagy szórványos leletekből származik, illetve a hitelesen feltárt rokon leletegyüttesekből nem került elő keltező értékű pénzlelet. Kénytelenek vagyunk ezért figyelembe venni a közvetlen keltező értékkel nem bíró, s az analógiáink köréből vagy lelőhelyéről előkerült — gyakran szórványos leletekből, vagy közeli sírokból származó — érmeket is a kormeghatátározás megközelítéséhez. A karosi leletből, amelynek több verettípusa leletünkkel rokon, szórványként dirhemek kerültek elő, amelyek a X. század eleji keltezésre adnának lehetőséget. 16 Semmi sem vall viszont arra, hogy a Soltszentimréről 47 származó páviai dénár (IL Lothar) bármiféle összefüggésbe hozható lenne a jól ismert honfoglalás kori lelet darabjaival, így a kormeghatározás szempontjából is figyelmen kívül kell hagynunk. A bodrogvécsi gyűjtelékes leletek között a felsorolt analógiáink mellett (tarsolylemez, veretek) a X. század első harmadára keltező érmeket is találunk. 48 A leletek előkerülésének módja miatt azonban ezek párhuzamaink keltezésére nem alkalmasak. Talán egyedül a tarsolylemez keltezésében lehet segítségünkre a kenézlői temető 14. sírja, 49 melynek dirhemei meglehetősen tág határok között a X. szá44 BÁLINT Cs. : megállapítása szerint a honfoglalás kori lovas temetkezésekbe kifejlett, sőt olykor öreg lovak kifejezetten kedvelt hátaslovak kerülhettek. MFMÉ 1970. 1. 31. 45 BÁLINT Cs. : Kézirat 46 HUSZÁR L. : Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit in Mittleren Donaubecken. Acta. Arch. V. 1954. 81. LXXXVII1. 47 HUSZÁR L. : i. m. Acta Arch. 1954. 93. CLXXI. 48 HUSZÁR L. : i. m. Acta. Arch. 1954. 67. XIV-XV. 49 HUSZÁR L.: i. m. Acta. Arch. 1954. 83-82. CIL zad első felére, de valószínűbb, hogy inkább az első harmadára való keltezés mellett szólnának. A temető 11. sírjával, amely lehetővé tenné a párhuzamok keltezését a X. század közepére vagy második harmadára, leletünket jelentéktelen szálak fűzik. Hasonlóképpen közvetett csupán a mindszenti csontlemezek szomszédságából a 3. sírból származó 11. Lothar érem a X. század második negyedére, közepére keltező értéke. 50 A párhuzamok felsorolt bizonytalan helyzetéből messzemenő következtetéseket levonni nem tudunk, figyelembe véve azonban a környezetükben felbukkanó éremleletek adatait az izsák—balázspusztai sír leleteit talán nem helytelen a X. század első harmadára, esetleg második negyedére keltezni. E bizonytalan időrendi meghatározásnál azonban sokkal lényegesebb számunkra, hogy bebizonyosodott az eddig feltételezettnél szerkezetben és díszítésben egyaránt több féle nyeregváltozattal kell számolnunk, amelynek megválasztását a lovas, a ló és a használat módja határozhatta meg. Ezt bizonyítja, hogy szinte valamennyi nyeregleletünk más típusváltozatot képvisel, s mindez arra vall, hogy e nyeregtípusok elsősorban nem egymásutáni időrendet, hanem kialakulásuk után a használat által megkövetelt változatosságot jelentettek. Az izsák—balázspusztai lelet arra is rámutatott, hogy csontos nyergek előfordulására női és férfi sírokban egyaránt számolhatunk, s emellett megerősíti a kiszélesedő szárnyú nyeregtípus hazai használatának feltételezését, amely leletünkben alacsonyállású, erősen hátradöntött, hátsó kápával párosult. Bizonyságul szolgál arra is, hogy a csontos nyergeink első kápalemezein fellelhető lyukpárok, elsősorban nem a csontlemezek rögzítését, hanem főként a nyereg rugalmasságát fokozó szíjak fűzését szolgálták. 51 Végül a leletegyüttes termékeny vitát indíthat a fennti kérdésekről, valamint a honfoglaláskori stilizált ember ábrázolásról és a hitvilágról. 50 CSALLÁNY G. : Újabb honfoglalás kori leletek Szentes környékéről. Folia Arch. III-IV. 189. 1-2. 51 LÁSZLÓ Gy. : i. m. Arch. Hung. XXVII. Bp. 1943. 15. old. 184
