Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
ség és a verőtöves díszítés együtt található. A függesztőfület például préselt, gyöngysoros szalag övezi, és szegfejes rekeszeit is rovátkolt huzal-utánzat keretezi. Ezzel szemben a perem széles sávjára valódi rekeszekből álló pántot forrasztottak. Ugyanezt a kettősséget látjuk a markolat zárólemezén: oldalát préselt, gyöngyözött pánt övezi, fedelén valódi rekeszek ülnek. Ám a középső nagy rekesz korongját ismét csak rovátkolt huzalt utánzó gyűrű veszi körül. Ezzel szemben a zsámboki törzsfői sír kardveretein — amint Fettich is megállapította 23 — a rekeszes felületdíszítést teljes egészükben préseléssel utánozták. A zsámboki kard egyebekben is mása a csepelinek. Pántjain ugyanazokat a háromsoros, gyöngyözött szalagokat látjuk, mint a csepeli, illetőleg bócsai és keceli kardokon. A páhipusztai kard is ezt ismétli 24 , ám szalagfonatban feloldódó germán állatábrázolással. Ez a páhipusztai leletet a bócsai közelébe sorolja, amelyen ugyancsak germán állatábrázolást láthatunk. E lelet gyöngyözött szalagjainál különösen érdekes azt megfigyelnünk, hogy ugyanúgy külön-külön pántokból forrasztották egybe, mint ahogyan azt az öntött díszítésekkel dolgozó bócsai ötvösök tették. Pedig nemcsak a csepeli és zsámboki kard veretei győznek meg arról, hogy ilyen szalagoknak egybemintázott verőtövük volt, hanem megtalálhatjuk magát a verőtövet is a kunszentmártoni ötvös sírjában 25 . Ez a három keresztvas nélküli kardlelet nem áll egymagában. Legutóbb Csallány Dezső foglalkozott a korai avar kardokkal 26 és igen sok hasonlót sorol fel. Még régebben 27 összegyűjtötte Fettich Nándor a szkíta idők hagyományait képviselő, úgynevezett P-alakú kardfüggesztőfülek adatait. A kardoknak ez a fajta díszítése — pontosabban az efajta kardok — a szablyák megjelenésével tűnik el szemünk elől. Velük együtt szűnik meg az álcsatos fejedelmi övek szerepe is. Az egyenes kardok eltűnése és szablyák megjelenése új, friss réteg uralmát jelenti. Az új uralkodórétegben a régi elemek is szerepet kaptak. Erre vall a Szeged átokházi sírlelet. Aranyozott 23 Arch. Ért. 1929. 82. 1. 24 Függesztőfülét vö. A Hung. I. VII. tábla 9, leírását u. o. 31. 25 CSALLÁNY D., A kunszentmártoni ötvössír. (Szentes 1933. I. tábla 16.) 26 Folia. I—II: 134 sk. 27 A Hung. 1:30. övveretei a vágóhídi XXIII. sír vereteivel egyeznek (AH XXXIV, IX. 1.15.). Kettős öve, ezüst ivókürtje, szablyája és íja volt az átokházi avarnak 28 . * A bócsai és keceli leletek ismertető fejezetét nem zárhatom le anélkül, hogy röviden meg ne emlékezzek a Pápa-úrdombi leletekről 29 . Itt két sírt találtak. Az 1. sírban préselt, aranyozott álcsatos öv volt. 11 címeralakú veret és legalább nyolc — részben törött — álcsatfej maradt meg az öv véreiéiből. Az öv préselt díszei között még egy, bócsai mintájú ovális veretet és egy akasztóhorgot, valamint két szíjvéget találunk. A leírás szerint egyenes, kétélű kard volt a sírban — tegezről, íjról vagy nyílcsúcsról nem történik említés. 29 A veretek apró részletei kétségtelenné teszik, hogy a verőtöveik eredeti álcsatokról készültek. A nemes ötvösmunkával készült darabot benyomhatták a puha anyagba, s ebből nyerték, megfelelő égetési és öntési eljárással, a verőtövet. A nagyszíjvég is rekeszes mintát utánoz. Ez különösen tanulságos, mert a rekeszek falai éppen úgy állanak, ahogy a valódi rekeszeket készítik. Az álcsatok pajzsalakú testének közepét kinyírták és világos, zöldes-kék üveget illesztettek az így keletkezett ,,rekesz"-be. Nemcsak az álcsatok példázzák tehát a bócsaiakat, hanem még a betét színe is azonos. A két részből álló álcsatok pajzsát és csatfejét külön-külön szegezték fel egymás alá az övre. Ügy vélem, hogy ez az öv annyira nem bírta volna a használattal járó súrlódást, ütést, kopást, hogy nem lehetett használt öv, hanem csak díszöv. Erre vall egyébiránt a préselt akasztóhorog, amelyre nem lehetett semmit sem akasztani. Ezzel kapcsolatban felVetek itt egy olyan kérdést, amelyre csak igen gondosan megfigyelt sírok alapján remélhetünk biztos választ. Nem lehetséges-e az, hogy bizonyos esetekben a sírba nem a halott eredeti övét tették, hanem csak másolatát készítették el, és azzal övezték a halottat? Ez a szokás ebben a környezetben nem hatna váratlanul. A sztyeppéi temetésekkor sok esetben láthatjuk, 28 Vö. CSALLÁNY D. Arch. Ért. 1946-48: 350 sk. és LXXV. tábla. 29 JANKÓ, Arch. Ért. 1930. 124-141. 113
