Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
rajzban kíséreltem meg a kettős öv helyreállítását. Eszerint a keceli avar felső ,,ezüstövén" viselhette aranyveretes kardját. Ezt két csattal (VII. t. 21—22.) csatolta rá két ezüstszíjvéges csatlószíjára (VII. t. 2—3.). E felső szíjon lehettek a téglalapalakú áttört veretek (VII. t. 5—6.), valószínűleg éppen a csatolószíjak számára. Valahol itt lehetett a verőtövön készült akasztóhorog (VII. t. 9.) és a kis címeres veret is (VII. t. 10.). Az előbbi csak dísznek volt jó mert vékony lemezből lévén, semmit sem tarthatott. Az övet a nagy lemezes szíjvég zárta (VII. t. 1.). A leletben van még egy sima ezüst kisszíjvég, éppen olyan, mint amilyeneket a kard csatolószíjára helyeztünk és egy bócsai mintájú rovátkás karikájú kis csat (VII. t. 4., 23.). Lehetséges, hogy ezek az alsó, kis ezüstkorongokkal díszített (VII. t. 11—16.). övön szolgáltak a tegez csatolására. A keceli halottnak kellett, hogy tegeze legyen, mert a 11 nyílcsúcs — amelyek közt egyetlen egy sincs, amelyik vadászatra szolgált volna — egy csomóban volt, a tegez rendes helyén, s jobboldali medenceszárnynál. Ám ez a tegez nem lehetett díszes, mert semmiféle vereté nem maradt meg. A leletek leírása után foglaljuk össze, amit a keceli sírról megfigyelhettünk. Magányos sírba, kettős, ezüstveretes, szegényes övvel, 11 nyílvesszővel és remek, aranyveretes karddal temettek el ide egy férfit. Melléje ezüstedényben tettek útravalót, a korsónak (?) csak füléből maradt egy kis töredék (VII. t. 18.). „Aranyviselet" nem járt neki. Lova nélkül temették, ugyanúgy, mint a bócsai fejedelmet. Kardja is abban a műhelyben készült, ahol a bócsaiét készítették, de nemesebb aranyból való. Kecel mindössze néhány kilométerre van a vágóhídi temetőtől. Itt, éppen a legkevésbé előkelő nemzetségben téglalapos, áttört övveretes öv-maradványokat találtunk (L VI. sír, AH. XXXIV., XVII. t. 13.), ám aranyholmik kíséretében. Az I. részben, továbbá a kötet folyamán tett (AH XXXIV.) megfigyelések alapján úgy gondolom, hogy a Kecelre temetett avar férfi nem származásával érdemelte ki magas rangját. Ali nyílra való jogot és az ,,arany kardot", s ezzel vezetői rangját a harcosok közül kiemelkedve kapta. Méltósága magas lehetett, mert nem temetőbe temették, hanem külön, rejtve hantolták el. Sírja számunkra két okból is tanulságos. Elsőben is megismertük általa azt, hogy a 11 nyíl és arany kardviselés jogát szegényebb, szabad avarok is megkaphatták, de továbbra is saját nemzetségüket jelölő övet kellett hordaniok. A második tanulságunk szervesen következik az elsőből: a keceli „aranykardos" férfi hatalmát az aranyveretes kard jelenti. Ezt nem nemzetsége, vagy törzse jogán viselte, hanem fejedelmi, vagy kagáni ajándékként, attól kapott méltóságjelvényként. Hatalma a kagáni uralom rátelepülését jelzi a nemzetségekre és törzsekre. Az aranykard felülről erőszakosan szervezett hatalmi rendszer képét tárja elénk. A bócsai és keceli kardok szerelésekor az ötvösök főként öntött és egymás mellé forrasztott gyöngyözött szalagokkal díszítették és emelték ki a szerkezetileg fontos részeket. Ilyen szalagokat préseléssel is készítettek. Olyanfajta, egyenes, keresztvas nélküli kardok szerelésekor használták, mint például a csepeli, zsámboki és páhipusztai. A csepeli fejedelmi sír kardját először Fettich Nándor közölte 19 , a kardveretek helyreállítását pedig én tettem közzé 20 . A magányos sír leleteinek legnagyobb része elkallódott, s így csak tárgytörténet szempontjából használhatjuk az „aranykard" szerelését. A kard helyreállításakor 21 , a bócsai kard alapján úgy gondoltam, hogy keresztvasának is kellett lennie. Azonban azok a hiteles ásatásból való ezüstveretes kardok, amelyeket Csallány Dezső közölt 22 , meggyőztek arról, hogy az avarkor első szakaszában keresztvas nélküli, egyenes kardokat is használtak. Mivel pedig a csepeli kard markolatának tövén levő pánton nincsen nyoma annak, hogy keresztvas járta volna át, tehát a csepeli kardot is, keresztvas nélkülinek kell meghatároznunk. Budapest területének és közvetlen környezetének népvándorlás kori emlékeit összegyűjtve, kiderült, hogy ez a terület Csepel szigetével együtt, éppen olyan fontos gócpont volt az avarkorban, akárcsak a honfoglalás idején. A csepeli „aranykardos" avar tehát az avar birodalom egyik legfontosabb részén uralkodott, s így nem kétlem azt, hogy fejedelem volt. Nemeskéri János az AH XXXIV. függelékében közli a csepeli sír koponyájának vizsgálatát. Megállapítja, hogy ugyanolyan belsőázsiai fajta volt, akárcsak a vágóhídiak. Aranyveretes kardján a rekeszes ötvös19 Arethuse, 1926. ápr. V. tábla. 20 Budapest Története II. kötet, Bp. 1942. 40. kép és CXXXIV. tábla. 21 Bp. Tört. i. m. 40. kép. 22 Folia I—II. 2. kép és I. tábla 1-2. 112
