Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard

csatoktól mindössze abban különböznek, hogy a hátukra forrasztott fülek hossza 1,1 cm, alattuk tehát az öv szíján kívül még egy másik szíj is kellett hogy legyen. Ez volt az oka annak, hogy az övről készült rajzon (1. ábra) e három veret alá helyeztem a három csüngős szíjvéget. A két kerülékes veret közepén halvány zöldeskék üveg ül. Kérdés az, hogy vajon a gránátlapos, rekeszes véreteket is az álcsatok mestere készítette-e? Ügy látszik, hogy igen. Vizsgáljuk először a két akasztót (5. ábra). Alapjukat tömören öntötték, élekben metsződő fejüket az álcsatok fejéhez hasonló eljárass ü mintázták. Az öntvény tömör voltából bizonyos, hogy nem csupán dísznek készült, hanem tényleg akasztottak rá valamint — méghozzá a tekintélyes súlyú aranytegezt. Akasztójára forrasztott rovátkolt huzaldísze mintegy a ráhurkolt szíj menetét példázva mégj óbban hangsúlyozza akasztó szerepét. Nem valódi aranyhuzalt rovátkoltak, hanem öntött szalaggal utánozták annak felülethatását. Ez a szalag nem azonos az álcsatok keretével, rovátkolás-mintája nagyobb szemű. Az akasztó testén levő rekeszkeretet előre elkészítették, s így illesztették és forrasztották rá a felületre. Ez a keret — akárcsak a többi rekeszes övdíszeké is — ugyanabból a pántból készült, mint az álcsatok peckének tövén ülő hengeres rekesz. Csak a középső henger-rekesz fekszik rá az alapra, a keresztalakú falak lebegnek. Alattuk sárgás gipsz-féle kitöltő anyag volt. A rekeszfalakat kissé visszakalapálták, s ez tartotta be a beleillesztett világos, zöldes, kissé sárgás árnyalatú üveglapocskákat. Az akasztók tartó füle 8 mm magas; ugyanabból a huzalból készült, mint az álcsatoké. Az akasztókat is keretezték, ugyanaz a rovátkolást példázó öntött szalag szegi, mint amit nyakán és fején ismertünk meg. Ez nem keretezi az egész tárgyat, hanem csak a test és a nyak tövét. Ott ér tehát véget, ahová a függesztőszíjakat ráhurkolták. Az akasztókkal egyazon módon készítették a többi rekeszes veretet is, úgyhogy csak a különbségeket írom le. A hosszúkás veret (6. ábra) szegélye azonos az álcsatokéval. A két zömökebb szíjvég (7. ábra) gömbkeretének két csúcsa van, s ezek alatt az aranyalap is kicsúcsosodik. Hátlapjuk sima; oldalukat 4 mm-es barázdált szalagból forrasztották fel; a szíj vég oldalát és hátát keskeny barázdált szalag övezi. A szíjat elölről bevert és a hátlapon elkalapált aranyszeg fogta belé. Mindenben egyezik ezekkel a két félholdas lyukvédő (8. ábra). Rögzítőfüleik 1 cm hoszszúak. Azt, hogy az álcsatok és a rekeszesveretek egy műhelyben készültek, az eddigieken kívül a nagyszíjvég (9. ábra) bizonyítja leginkább, mert gömbsorán belül megtaláljuk a sima pántkeretet és a gyöngyözött szalagot, akárcsak az álcsatokénál. Rekeszeinek mintája és készítése ugyanaz, mint az akasztó horgoké. A keretező gömbsor nem ért össze, s ezért az 93