Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

előkerült öntött ezüst fülbevalók a keleti és nyugati szláv területeken elterjedt típusok hatására készültek.

185 A morva kapcsolatok szempontjából érdekes tanulsággal szolgálnak a fülesgombok. E tárgytípus csak szórványosan bukkan föl a morváktól D-re eső területeken (Oroszvár [Rusovce, Csehszl. ], Heves, Tetőhegyes [Srencanski tresnjevac, Jug. ], Ptuj [Jug.]).

186 Pannóniának és a Duna—Tisza közének a Morva fejedelemséghez való hipotetikus tartozása

187 tekintetében sokatmondó, hogy noha díszítésük alapján valamennyi, most említett poncolt fülesgomb IX. sz.-i típusú,

188 az egy szórvány (Tetőhegyes) kivételével X. sz.-i leletegyüttesekből valók. Ez azt jelenti, hogy a morva fülesgombok aligha kerültek ide a morva „fennhatóság" idejében folyó kereskedelemmel. Az említett lelőhelyek közül morvák etnikai jelenlétére legfeljebb az oroszvári esetében gondolhatunk, a többi „gombík" idegen áruként jutott magyar és délszláv tulajdonosaikhoz. A morvákkal való kereskedelmi viszonyokra nemcsak az vet fényt, hogy számban igen kevés, típusukban pedig a régibb díszítésűekhez tartozó fülesgomb jutott el Morvaországon kívülre. Az is igen jelentős mozzanat, hogy a maguk korában a legújabb darabok, azaz a X. sz.-i típusok

189 egyáltalán nem kerültek el a magyarokhoz és délszlávokhoz. A magyarságtól DNy-ra élő szláv szomszédai alkották a Köttlach-kultúrát.

189a A kultúra igen zárt 184 E vonatkozásban igen figyelemre méltó R. Theodorescu tanulmánya, noha néptörténeti következtetései erősen vitathatók (R. THEODORESCU : Sur la continuité artistique balkano-danubienne au Moyen Age. RÉSE 6 1968. 289-312, különösen 302.). Ld. még I. BARNEA: Über die mittelalterlichen Tierdarstellungen in der Dobrudscha. RÉSE 3 (1963) 589-590, G. COMAN: Marturi arheologice privînd crestinismul in Moldova sec. VI —

XII. Danubius 5 (1971) 75 — 83. — A madaras és pentagrammás gyűrűk pontos párhuzamai Pliszka környékén és a Balkán félsziget délibb részein is előfordultak: FEHÉR G.: A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Bp. 1940, 56 — 57. 27, 29. kép, G. R. DAVIDSON: Corinth. XII. The Minor Objects. Princeton, 1952. CV. t. 1927-1933, E. MAHOBA: Археологически проучвания в района на Златоград. Арх. (София) 6 (1964 4. 21. 4.). 185 Id. 150. j. 186 Az 1943-ban vezetett oroszvári ásatás anyagát Kovács L. és Tomka P. készíti elő közlésre. PATAKI V. :A hevesi honfoglaláskori női sírlelet. FA 1-2 (1939) I. t. 16, SZEKERES L.: Zenta és környéke a régészeti leletek fényében, senta, 1971. 92, J. KOROSEC: Staroslovansk о grobisce na ptujskem gradu. Ljubljana, 1950. 93. 21. kép. 187 Az elméletek s a velük kapcsolatos térképek jó bemutatása SÓS 1973. 54-62, 11-18. kép. 188 B. DOSTÁL: Slovanská pohrebiste ze stredni doby hradistni na Morave. Praha, 1966. 209. alapján. 189 Uo. 64, 14. kép 3-111, területi elterjedést mutat, tulajdonképpen kevéssel lépi túl a karantán, szlovén földet. Szórványleletei fordulnak elő a szomszédos isztriai félszigeten, a jól kutatott dalmáciai Horvátországban, kisebb százalékban Boszniában, legtávolabbi balkáni lelőhelyük É-Albániában van. Sokatmondónak látszik az a tény, hogy a IX. sz.-i Zalaváron ilyen típusú emlék egyáltalán nem került elő, a Dráva tehát feltétlenül a kultúra ÉK-i határának tekinthető. Köttlach-típusú leletek elvétve találhatók a honfoglalás kori Magyarországon. Jellegzetes, félholdalakú és üvegpaszta berakásos fülbevalóiból kettő Délmagyarországon, egy pedig az Érmeiléken

190 látott napvilágot. E tárgyak közül a lebői kétségtelenül kereskedelem révén került el oda, mivel a fülbevalókat lovassírban találták. A dettai (Deta, Rom.) szórványlelet, ennek alapján merészségnek tűnik a „Köttlach-kultúrából odatelepedett családról"

191 beszélni. A temető teljes ismertf tése után bizonyosan többet mondhatunk a szalácsi (Salacea, Rom.) fülbevalókról s az általuk fölvetődő régészeti kérdésekről. E lelőhelyen 12, Ny —K-i tájolású sírt bontottak ki, igen szegényes leletanyag került elő.

192 — Mindezek alapján túlzás nélkül megállapítható, hogy a magyarság a Köttlach-kultúra népességével sem lépett intenzív kereskedelmi kapcsolatba. Két X. sz-i temetőben (Szeged-Öthalom, Székesfehérvár—Demkóhegy) olyan, alsó ívén félholddal díszített fülbevalót találtak, melyhez hasonló — szintén kis számban — kizárólag a déli szlávoknál fordul elő.

193 Ugyancsak a Balkán felé mutat zárásuk módja (az alsó ív végén kiképzett kerek fül).

194 Jelenlegi keltezési ismereteink szerint e fülbevalók megközelítőleg azonos időből, X. sz. 2. fele) valók, így elterjedésük talán kereskedelmi tevékenységre utal 18'J/a Monografikus feldolgozását V. Sribar készíti elő, s kiadásra vár Fettich N. kézirata is. 190 KÁRÁSZ L.: A dettai ékszerek. Arch. Ért. 1896. 226-32, szegedi múzeum 53. 184. 1-6. lelt. sz. N. CHIDIOSAN: О necropol din feudalismul timpuriu descoperite la Salacea. SCIV 20 (1969) 611-615. 191 KORO SEC 1954 58-59. 192 CHIDIOSAN i. m. 193 V. SKRABAR: Frühmittelalterliche Gräberfunde in Unterhaidin bei Pettau. MAG 42 (1912) 337. 3. kép 1, 95., MILETIC 1967. VIII. t. 21, D. JELOVINA: Die Forschungstätigkeit an mittelalterlichen Fundstetten Kroatiens 1945-1959. Arch. lug. 5. (1964) IV. t. 7, W. HEN SEL: Materialy z badan archeologicznych w Bulafri w 1961 r. Sla. Ant. 12 (1965) 259. 16. kép. 194 pl. I. WELKOW: Völkerwanderungszeitliche Grabfunde aus Bulgarien. Germania 26 (1942) IX. t. 16, SZŐKE 1962. IX. t. 14. 250