Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra
foglaló magyar lelőhelyek feltárása, ill. azok vezetése, s a teljes anyag példás kiadása. Ugyancsak ő végzett ásatásokat több köznépi temetőben is, a külföldi íégészek gyakorlatával szakítva figyelembe vette Kniezsa I. és B. Vásik helynév-kutatásait, valamint az antropológia tanulságait. Mindezekből természetszerűleg adódott következtetése: ,,Die sog. Belo-BrdoKultur representiert im Karpaten becken eine völlig neue Kultur, nicht nur in bezug auf das Material, namentlich des Schmuckes, sondern auch hinsichtlich der geistigen Kultur — des Bestattungsritus —, die nicht von heimischen Traditionen ausgeht. Wie die Funde im mittleren Donaugebiet bisher andeuten, deckt sie sich territorial mit der Verbreitung der altmagyarischen Reitergräberfelder. Vereinzelte Funde ausserhalb dieses Gebietes sind als Einflussname und nicht als Äusserung des dortigen Ethnikums aufzufassen." 46 A Morva fejedelemség szemszögéből nézve, az egész Kárpát-medence kulturális és etnikai kapcsolatairól nyújt igen jó összefoglalást B. Dostál. 47 A BBK-val kapcsolatban azt a — Z. Váha, A. Tocik megállapításával szembenálló — nézetét kell kiemelnünk, mely e műveltség kialakulásában morva hatásokat is feltételez. 48 Nagy anyaggyűjtésre támaszkodó, szemléletes elterjedési térképei szinte kivétel nélkül azt mutatják, hogy 1. a magyarok megszállta területeken talált fülbevaló- és egyéb tárgytípusok zöme eltér a morvákhoz és a délszlávokhoz tartozó vidékeken találtaktól. E tény azt látszik megerősíteni, hogy a honfoglalás kori Magyarországon a köznép körében a szomszéd lakosságétól független ékszertípusok voltak divatban. 2. A nyelvészeti szempontokkal (a magyar nyelv déli szláv eredetű jövevényszavai) összhangban áll, hogy B. Dostál térképein a magyarok és a déli szomszédaik lakta tájakon többször is hasonló ékszertípusok előkerülése figyelhető meg. Z. Vinskinek a BBK-t a magyar köznéppel azonosító kutatást „nagymagyar ábrándkergetésben" (grossungarische Faszination) elmarasztaló tanulmányára 49 válaszként jelent meg e sorok írójának és Kiss 46 TOCIK 1973. 355. 47 B. DOSTÁL: Das Vordringen der grossmährischen materiellen Kultur in die Nachbarländer, in: Magna Moravia, red. J. MACÛREK, Praha, 1965. 361-416. 48 Uo. 401-402. 49 VINSKI 1970. 45-92. - A BBK-t már korábban is „túlnyomórészt szlávnak" tartotta, Ua. : Bjelo-Brdo Kultur. Enzyklopädischen Handbuch zur Ur- und Frühgeschichte Europas 1. Praha 1966. 122-125. A.-nak egy-egy cikke. 50 Magam az alább kifejtendők előzetes összefoglalását adtam, míg kollégám Szlavónia és a Szerémség X—XI. sz-i népesedési viszonyait vizsgálta a régészeti anyag, történeti források, helynevek összevetésével. Kiss A. a X—XI. sz-i Magyarország ezen részén a korábbi kutatásokhoz viszonyítva újtípusú módszereivel megerősítette a Szőke B. által nyújtott magyar etnikai meghatározást. A kutatás — az eddigi adatok alapján teljes joggal — a Kárpát-medencében kereste a BBK kialakulását, így meglepőnek tűnt W. Hensel nemrég közzétett elmélete, mely szerint a tárgyalt műveltség bölcsője a IX. sz. második felében Bulgáriában ringott volna. 51 E következtetésre elsősorban az vezethette, hogy a lengyel régészek nagyszabású bulgáriai ásatásai nyomán többek között megnőtt az ottani, X— XI. sz-i leletek száma is, s ezeknek egy része hasonlóságot, azonosságot mutat a BBK néhány tárgyával. Másrészt igen helyesen járt el rámutatván, hogy az ilyen típusú leletek előkerülése nem kizárólag Kárpátmedencei jelenség, a tipológiai formálódásban Bizánc szerepével is kell számolni. Alapgondolatát — a BBK bulgáriai eredetét — azonban nem lehet elfogadni: 1. Az utóbbi negyedszázad kutatása többnyire egyetértett abban, hogy a BBK kialakulásához a magyarság kisebb vagy nagyobb mértékű részvétele alapvető módon hozzájárult. Ennek az elfogadott és tényekkel gazdagon adatolható megállapításnak W. Hensel nem nyújtotta megnyugtató cáfolatát. 2. Bulgáriában nem fordul elő a BBK valamennyi tárgya és temetkezési szokása, míg az Alduna táján föltárt leletek valamenynyijének nagyszámú párhuzama van a Közép-Duna és a Tisza vidékén. 3. Bulgária máig feltárt IX—XI. sz-i síremlékei alapján a leletek ugrásszerű szaporodásától sem várható, hogy — a ma gyengébb kutatási intenzitásra hivatkozva — a BBK típusú leletek és temetők súlypontja valaha is a X—XI. sz-i Magyarországtól DK-re tevődjön át. Bulgária kora középkora a jelen feltártság mellett is a Kárpát-medenceitől eltérő anyagból tevődik össze. 50 BÁLINT Cs. : A magyar köznép a 10 —11. században. Tiszatáj 1972/8. 40-50, KISS A. 1973. 327-340. 51 W. HENSEL: Szkice wezesnoziejowe — ez. VIII. Sla. Ant. 17 (1970) 54-61, Ua.: The Acting of Bjelo brdo Culture on Poland's Lands. Arch. Pol. 13 (1972) 307-312. 231
