Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
koronggal (20. ábra). Az előbbit négy, az utóbbit három szeg erősítette a szíjhoz. A kettő alapjának szélessége egyforma, s így vázlatomon a sasost az övre helyeztem, a függesztőt meg a róla lecsüngő szíj végére. Kalmár János a sasos veretet tartja függesztőnek és fejjel lefelé fényképezve közli dolgozatában 15 . Ez lehetetlen. Elegendő egy pillantást vetni a hátlapra, hogy megállapíthassuk, hogy a veret nem a nyílásában fűzött szíjon csüngött; mire való lenne akkor a négy 2 mm-es szeg? A bócsai fejedelem nyolcveretes övén hordotta a kardját. A kard nem az álcsatok mesterének kezemunkája. Aranya is a silányabb 820 finomságú. Díszítésének ízlésében és műhelyfogásaiban nyoma sincsen annak, amit az álcsatoknál tapasztaltunk. A kard (III. t., IV. t. 1-6, 10—11.). Az egyélű, egyenes kard több darabra törve került a múzeumba. E töredékekből nem állítható össze hiánytalanul sem a markolat, sem pedig ? penge. A megmaradt darabok főbb méretei: A markolat töredékének hossza 12,2 — vastagsága fent 0,5 — tövénél pedig 1,1 cm, szélessége fent 1,85 — a keresztvas felett pedig 2,1 cm. A két nagyobb és egybeillő pengedarab hossza a markolattövist is számítva 61,3 cm. A penge szélessége tövénél 3,8 — igen enyhén keskenyedik, mert a markolattövistől 56 cm-re is 3,6 cm széles. Foka ezen a részen egyenletesen 0,72 cm. A keskenyebb két pengetöredék együttes hossza 17,9 cm, szélessége 3, illetőleg 2,9 — foka fent 0,65, lent pedig 0,5. Ehhez számítva a még meglevő mintegy 20 cm-nyi töredéket, továbbá az aranyfoglalatos markolatgombba rozsdásodott darabot, a kard hossza legalább 110—115 cm volt. Mind markolatát, mind pengéjét rározsdásodott famaradványok borítják. Mind tokja, mind markolata két falemezből állott, amelyeket a bőr(?)-borításon kívül aranyveretek fogtak össze. Minden bizonnyal a markolat dísze volt az a két rekeszes aranyszeg, amelyet különváltan találtak. Rekeszei éppen olyan módon készültek, mint a korongos véretekéi: itt is megvan a rekeszfal ékszerű kivágása. A domború üveg alatt szürkés kitöltő anyag van, az aranylap hiányzik alóla. A szegeket éppen úgy erősítették bele, mint a kardfüggesztő fülek rekeszeinél (lásd alább). A két szeg elveszett. A rekeszt öntött, gyöngyözött gyűrű övezi. 15 Arch. Ért, 1944, XXIV. tábla 12. Vizsgáljuk most meg a markolat és a tok vereteit (III. t.). Díszítésmódjuk egyforma; főként a gyöngyözött pántokból áll. A pántok a következőképpen készültek: A tömör 0,9 cm széles aranyszalagra három félhengeres metszetű huzalt forrasztottak, közéjük pedig öntött, gyöngysort utánzó szalag került. A félhengeres huzal azonos azzal, amellyel г korongos öv szíjvégeinek köpüjét keresztezték. A kard tehát a korongos véretekkel egy műhelyben készült. A pántok és a szalagok felforrasztása igen finom munka ennek ellenére mégis kétségtelen, hogy a gyöngyö-, zött pántok úgy készültek, ahogy leírtam. Különösen ott figyelhetjük meg a forrasztást, ahol két pántot egymás fölé szegeztek. Itt ugyanis megszűnik a díszítés az alákerülő szalagon és csak az alapul szolgáló tömör pánt fut tovább. Takarékoskodtak ezzel a díszítéssel a gyűrűk belülre kerülő lapján is, a dísz itt éppen csak átfordul, majd éles Vágással végződik. A veretek helyét a kardpenge rozsdáján megmaradt nyomok világosan mutatják. Felülről lefelé haladva a következő veretek díszítették a markolatot, illetőleg a hüvelyt. 1. A markolatgomb. Az ívesen szélesedő markolatfejet egy vastag aranybádoggal bevont vaskarika koronázza. Alatta a markolatgomb tetejét sima, két szélén gyöngyözött szalaggal díszített aranylemez fedte (legnagyobb szélessége 1,7 cm). Az ívelt markolatgombot felül és alul egy-egy szalaggyűrü övezte; közéjük elöl három, ívesen széthajló pánt került (III. t.l.) 2. A keresztvas töredéke megmaradt a kardon. Ügy készült, hogy egy széles és vastag vaspántot felhevítettek és középen átütötték. Ezen a részen át húzták rá a markolattövisre, majd két végére aranyborítást szegeztek (III. t. 3—4). A keresztvas eredeti hossza az aranyfoglalattal együtt mintegy 8,8 cm volt. Föléje a fából borított markolatra foglalatot húztak. A pántos foglalat világosan mutatja, hogy miként történt szerelése. Alsó gyűrűjét nem forrasztották, mert csak szétnyitva tudták áthúzni a keresztvason. Mikor helyére illesztették az egymásrahajtott pántokat, két szeggel a markolatra szegezték. E pántos veret középső keresztpántja éppen takarta a keresztvasat (IV. t. 3.). Hasonló pántos veretek tartották a függesztőfüleketis (III. t. 5—6). Csupán annyi a különbség a maikolat díszéhez viszonyítva, hogy itt a pántok végét nem forrasztották össze, mert azokat a függesztőfül szege szorította össze. A rozsdanyomok alapján eze101
