Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Kőhegyi M.–Nagy Á.: Pénz- és gazdaságtörténeti adatok Mária Terézia korából
3. 1750. november 7. 22 Bécsi márka = 281 g Finomság 1 finom bécsi márkából 1 db Bécsi márka = 281 g Finomság db érték teljes súly színs. (g) Dukát 986 81, 18 7з5Ь 339 frt 43 kr 28 / 7J Pfg 3,49 3,44 Körmöci Au 989 81, 117 /4 75 341 frt 14 kr 272 /475 Pfg 3,49 3,45 Tallér 832 12 24 frt 28,14 14,07 23,41 11,70~ 1/2 tallér 832 24 24 frt 28,14 14,07 23,41 11,70~ 1/4 tallér 832 48 24 frt 7,03 6,11 5,85 3,32 17 kr 543 84/ 12 / 17 24 frt 7,03 6,11 5,85 3,32 7 kr 422 205/ 5 / 7 24 frt 3,24 1,37 Garas 348 480 24 frt 1,68 0,966 0,798 0,624 0,526 0,58 Poltura 242 1200 30 frt 1,68 0,966 0,798 0,624 0,526 0,234 0,156 0,117 0,078 1 kr 195 1800 30 frt 1,68 0,966 0,798 0,624 0,526 0,234 0,156 0,117 0,078 Gröschel 188 2400 30 frt 1,68 0,966 0,798 0,624 0,526 0,234 0,156 0,117 0,078 1/2 kr 148 3600 30 frt 1,68 0,966 0,798 0,624 0,526 0,234 0,156 0,117 0,078 Magyar dénár 148 3600 36 frt 0,526 0,078 1/4 kr 78 8640 36 frt 0,416 0,032 Л rendelet értelmében az aranyak értéke 4 forint 9 krajcárról 4 forint 10 krajcár (a körmöci arany finomabb, értékesebb, 4 forint 12 krajcár) lett. A pénzláb csökkenését legjobban a tallérok színsúlyában láthatjuk. 1,16 grammal kevesebb ezüstöt tartalmaz az egytalléros, az előző, 1748. július 30-i rendelet utasításához viszonyítva. A 15 és 6 krajcárosokat már eleve 17 és 7 krajcárosokká verték, hiszen az értékük már régen ennyi volt. A leggyakrabban előforduló pénzek értékarányát a következőképpen határozta meg a rendelet: 1 tallér = 2 forint =120 krajcár 1 garas = 3 krajcár 1 poltura =1/2 garas 1 krajcár = 4 pfennig (4 db 1/4 krajcáros, „vierer") 1 gröschel = 3 pfennig 1 magyar dénár =1/5 garas A rendelet a könnyebb pénzláb titokban tartására szólította fel a tisztviselőket. Az ezüstökre pedig, mintegy titkos jelül, az évszám után egy András22 V.MILLERzu AICHHOLZ—A. LOCHR—E.HOLZMAIR: i. m. 251. keresztet kellett vésni. Ezzel különböztették meg e könnyebb ligájú pénzeket az egyébként azonos külsejű korábbi, jobb véretektől. A jel — mint látni fogjuk — 1753 után általánossá vált. Az 1751 áprilisára Pozsonyba összehívott országgyűlés célja is pénzszerzés, az ország hadiadójának (2,5 millió) 1 200 000 forinttal történő felemelése volt. Ezt az összeget azonban az új nádor, Batthyányi Lajos és Grassalkovich Antal, a magyar kamara elnöke sem tudta előteremteni. 23 A rendek hosszas alkudozás után 700 000 forintot szavaztak meg — jobbágyaik terhére. 24 A birodalom gazdasági erejének növelése érdekében nagyon fontos lett volna a kereskedelem és az ipar fellendítése, a pénzek, a súly- és a hosszmértékek egységesítése. 25 Ausztria mégis szükségesnek tartotta a belső vámrendszer fenntartását, mert olyan piacot keresett, ahol áruit nem fenyegette külföldi vetélytárs, s ahol olcsó nyersanyagot is talál. Az 1751. évi országgyűlésen a magyar rendek külön-külön vámterületnek fogadták el Magyarországot három szlavón vármegyével, Erdélyt, a Bánságot, Horvátországot és a Határőrvidéket. 26 Gyakran ellentétesen hatott a gazdasági szükségszerűség és a feudális maradványokkal terhes vélt érdek. Az egységesítés érdekében egy jelentős esemény azért történt. 1753. szeptember 21-én Mária Terézia egyezséget kötött Bajorországgal egységes pénzláb használatára. Ezt ,,konvenciós pénzláb"-nak nevezték. A konvencióhoz csatlakozott az egész birodalom, Poroszország és a Hanza-városok kivételével. Bár Bajorország hamarosan kilépett, mégis a „konvenciós pénzek", a konvenciós pénzláb alapján vert pénzek több mint száz évig, 1857-ig voltak forgalomban. Az alapsúlyt kölni márkában határozták meg; az arany és ezüst értékarányát pedig 1:14 n / 7 2-ben állapították meg. Egy finom kölni márka ezüstből 20 forint értékű pénz került kiverésre. Ezzel tulaj23 HERZOG József: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején. Századok, 1924* 433—465. 24 Az országgyűlés egyes eseményeiről Padányi Bíró Márton veszprémi püspök naplója tartalmaz érdekes részleteket. Kiadta Hornig Károly: Veszprém, 1903. 25 ECKHART Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában, Bp., 1922. 2e Magyarország története (Egyetemi tankönyv) II. 1526—1790. Bp., 1962. 474. 107
