Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

érdekeinek alárendelt politikai életről korábban mondottakat. A háborúból hazatért agrár-és ipari munkásság ugyanis a koalícióban igen alárendelt szerephez jutott. Mindössze 5—6 képviselőjük került a Nemzeti Tanácsba. Gaudényi Lajos, Kiss Ferenc, Szabadi János, Travnyik László és Klein Ignác mellett a Nemzeti Tanács balszárnyához tartozott a három polgári demokrata ügyvéd: dr. Fodor Herman, dr. Madarász Dezső és dr. Valkányi Lajos. Velük szemben állt a társadalmi helyzetüket tekintve igen vegyes összetételű, a testület háromnegyedét kitevő jobboldali frakció. Egyik részük olyan társadalmi-gazdasági helyzetben volt, hogy objektív osztályérdekei tették lehetetlenné a nincstelenekkel való azonosulást. Köztük találjuk a felsoroltakon kívül Krieg Sebestyén irodatisztet, s az 1919. júliusi ellenforradalom két vezetőjét, Szabóky Jenő és Emszt Antal tartalékos századosokat. Utóbb mindketten Horthy Nemzeti Hadseregének lettek tisztjei.

96 A jobboldal másik része (a Keresztény Munkásegylet és az Ipartestület 5—5 tagja) osztályérdekeinél fogva a polgári demokratikus balszárnyhoz tartozott volna, de a papságtól élvezett szociális juttatások szembeállították igazi érdekeikkel: az érsek irányvonalát képviselték a Nemzeti Tanácsban. A nemzeti tanácsokról általában bennünk élő kép és a Kalocsai Nemzeti Tanács között alapvető különbség van. Mivel a városban kezdetben csak erőtlen szociáldemokrata szakszervezeti csoportok működtek, s a háború alatt ezek egy része is felbomlott, a Kalocsai Nemzeti Tanácsnak igazi, a polgári demokratikus forradalmon túlmutató baloldali szárnya nem volt. Valkányiék, akik Kalocsán ugyan baoldalnak számítottak •— amint ez a november 1-én mondott beszédéből is kiderült — megelégedtek a polgári demokrácia nyújtotta lehetőségekkel. A polgári demokrata baloldal és az érsek konzervatív politikájához közelálló vagy azt kiszolgáló jobboldal között november első napjaiban ellentét nem jelentkezett. A Nemzeti Tanács tagjai korábbi pártállásuktól függetlenül azonosságot mutattak anynyiban, hogy kívánták a rendbontás mielőbbi megszüntetését, azoknak a nincsteleneknek, leszerelt 96 KN. 1918. nov. 9. 42. évf. 45. sz. 2—3. old. és KELEMEN Béla: Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez 1919. Szeged. 1923, Szerző. Mars Nyomda. 605. p. 526 old. katonáknak a lefegyverzését, akik a forradalom tulajdonképpeni elindítói voltak. Ideiglenesen Valkányi Lajos és az érsekség között is érdekazonosság jött létre, a fosztogatást, lövöldözést Valkányi is meg akarta szüntetni. Később maga Valkányi jellemezte így a Nemzeti Tanács tevékenységét: „Működésünk nem volt egyéb, mint a rend helyreállítása, a frontról hazaözönlő katonaság fegyelmezése és a személy és vagyonbiztonság megóvása. Az érsek is üdvözölt bennünket, és hálás köszötnetét nyilvánította azért, hogy mi a zavargásokat megszüntettük és a rendet helyreállítottuk".

97 Madarász Elemér a november 1-én délután tartott népgyűlésen már nyugalomra és rendre intett. Röviddel ezután az italméréseket bezáratta, este 8 után megtiltotta az utcán való tartózkodást. Intézkedett, hogy az idegen ajkú katonaság hagyja el a várost.

98 Hatékony lépésnek bizonyult a szociális problémák miatt elégedetlenkedő nincsteleneket élelemmel ellátni, a közélelmezésen a lehetőséghez mérten javítani. A Nemzeti Tanács első ülésén elhatározta a lakosság egész évi szükségleteinek a kiadását. A november 1-től 15-ig terjedő időre 20 napi lisztadagot állapítottak meg, ami napi 480 gr-ot jelentett. November 15-től 1919. aug. 15-ig a fejadagot 2 q gabonában vagy 130 kg lisztben és a velejáró korpában határozták meg. Elhatározták még a „Haditermény" több vagon tengerijének a kiosztását is, 120 kg-ot számítva minden sertés után.

99 Hasonló intézkedések az ország más helyein is történtek. Ezek ellen lépett fel a közélelmezési miniszter 143 300/1918. OKH. számú november 6-i rendeletével, amelyben hangsúlyozta, hogy a nemzeti tanácsok semmiféle közigazgatási munkát nem végezhetnek.

100 November 8-án érkezett Kalocsára az alispán 47 509/1918. sz. rendelete, melyben megtiltotta a magasabb fejadagok kiosztását. November 9-én este Egán Imre kormánybiztos-helyettes hasonlóképpen intézkedett. Valkányiék azonban nem vettek tudomást az ismételt figyelmeztetésről, mert a gabonakiosztás beszüntetése vagy a régi fejadag visszaállítása „újabb zavargásokra, esetleg a már megszilárdulni látszó rend 97 PI-Arch. 642. f. 1920—

IV—2056. őe. 5. old. 98 KN. 1918. nov. 9. 42. évf. 45. sz. 2—3. old. 99 B-KmL. Kalocsai j. foszb. ir. 6225/1918. 100 SCHÖNWALD: i. m. 210. old. 327