Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Kőhegyi M.–Nagy Á.: Pénz- és gazdaságtörténeti adatok Mária Terézia korából
érkező utasításokból értesülhetett. A gyakorlatban azonban ennél megbízhatóbb, érzékenyebb rendszert alkalmaztak. A pénzek értéke nem mindig igazodott a rendeletekhez. A korabeli forrásokban ezért gyakran találkozunk különféle számítási péntekkel. 10 Kialakulásuk a XV.— XVI. századra vezethető vissza. Ettől kezdve a XVIII. század közepéig sokféle, nem egységes pénzrendszer szerint vert bel- és külföldi pénz volt egyidejűleg forgalomban. Csak úgy tudtak fizetni, számolni, adásvételt lebonyolítani, ha mindenféle pénz értékét egy meghatározott értékben fejezték ki. Ez volt a számítási pénz. Ezt a szerepet töltötte be a XVI. század elejétől a XVII. század közepéig a magyar vagy kamarai forint, amely 100 dénárt ért. A XVII. század közepétől a Rhénes, azaz a rajnai, vagy német forintba való átszámolást kezdték használni: 1 rajnai forint = 60 krajcár. A XVIII. század közepétől a konvenciós pénzrendszer bevezetésével a konvenciós forint vette át a rajnai forint szerepét. Ennek az értéke is 60 krajcár volt. Az idők folyamán aztán a különböző számítási pénzeket egyszerre is használták. Találkozunk magyar forint szerinti számítással a rajnai forinttal együtt a XVIII. század közepén is. Ilyenkor általában jelezték, ha magyar forintról volt szó. A jelzés nélküli forint rendszerint a rajnai forintot jelenti. Jelentős változást, egyszerűsítést hozott a konvenciós forint bevezetése, mert először lett egységesen egy pénzrendszer szerves része — az aranyak kivételével •— az összes fémpénz. Értéküket így nem kellett kifejezni külön konvenciós értékben. A kon39 / a Meg kell említeni, hogy Mária Terézia 1746. február 11-i rendelete alapján az összes kiverendő pénzmennyiség felét férje, Lotharingiai Ferenc német—római császár nevével, képmásával és császári címével verték. Aranyakat azonban Körmöcbányán csak Mária Terézia, Bécsben csak Ferenc számára vertek. Az 1766. július 21-i rendelet azt az utasítást tartalmazza, hogy az összes pénzek 1/3 részét Mária Terézia, 1/3 részét elhunyt férje, Lotharingiai Ferenc, 1/3 részét pedig a német—római császári trón örököse, Mária Terézia társuralkodója, fia, II. József nevével és képmásával verjék. Lotharingiai Ferenc 1765-ben meghalt, de pénzeit 1780-ig továbbra is verték. A meghatározott arányokat azonban a verdékben nem tartották be szigorúan. — JESZENSZKY Géza: Lotharingiai Ferenc császár magyarországi pénzverése. Numizmatikai Közlöny, 1924— 1925. 5—11. 40 BARACZKA István : A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez (1540—1560.) Levéltári Közlemények 1965. — KOVÁTS Ferenc: Forint krajcár. Az Érem. 1922. 3—4. sz. 17—20. venciós forint tehát számítási pénz is volt, de egyben a valóságban is kivert olyan érem, amely értékben megegyezett a számítási egységgel. (Korábban erre nem volt példa, mert a magyar és a rajnai forint csak számítási pénz volt.) A konvenciós tallér értéke 120 krajcár volt, a féltalléré, forinté 60 krajcár. A helyi forgalomban azonban — az általánosan használt számítási pénzek mellett— többféle nevű, más számítási pénz is keletkezett a különböző pénzek összeszámolása alapján, de az ingadozó pénzértékek miatt is. Kurta forintnak nevezték a 99 dénár értékű, 33 polturából összeszámolt forintot (1 magyar forint = 100 dénár). A XVIII. században ennek paraszt forint lett a neve. (A paraszt forintot számolták 16 és fél garasnak is, azaz 49 és fél krajcárnak.) A kurta forint elnevezés tovább élt, de most már ez alatt egy 50 krajcár értékű számítási forintot értettek, amely 10 krajcárral volt kevesebb a 60 krajcáros rajnai forintnál. Ennyit ért az egri forint nevű számítási pénz is. 41 Számoltak kurta tallérban is, amely másfél forintot ért 150 dénárral, vagy 90 krajcárral számolva. A vonás forint három darab máriás (17 krajcáros) összeszámlálása alapján 51 krajcárt ért. 42 Ilyen körülmények között természetesen igyekeztek az emberek valami módon tudomást szerezni a pénzek értékéről. Voltak akik hivatalból, de voltak akik hivatásból tájékoztattak, tanítottak. A tájékozódás egyik lehetősége abban az időben az arithmetika, azaz a számtankönyv volt. A XVIII. század folyamán két szerzőtől jelentették meg több kiadásban azokat a könyvecskéket, melyek a pénzek kezelésére vonatkozó hasznos tudnivalókat is tartalmazták. Paduai Julius Caesar (J. C. Patavinus 43 ) akinek életéről keveset tudunk, a szerzője azoknak az átszámítási táblázatoknak, melyeket a század végéig használtak, s különböző nyelven egész Európában elterjedtek. Az 1728-as lőcsei kiadás felsorolja a Magyarországon gyakrabban előforduló német és lengyel, valamint a magyar pénzek értékét. 41 HORVÁTH Tibor Antal: Régi magyar pénznevek. Numizmatikai Közlöny, 1953—1954. 13—21. 42 Numizmatikai Közlöny, 1909—1914., Numizmatikai adattár 24., 80. közi., 47., 188. közi. 43 A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete (1505—1805.) összeállította DÓCZY Jenő, WELLMANN Imre, BAKÁCS István. Bp., 1934. 354. 111
