Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

Tiltakozott a rendkívüli segély, a „segedelem" és annak elhatározott végrehajtási módja ellen: ,,. . . még a' Kegyelmes Királyi kívánságokkal egybekötött tárgyak (a rendek követelései) tanácskozás alá nem vétetnek, Mert az Országunk első Alkotásaiul fogva illyen Ajánlás soha nem volt." —

108 Máriássy István, Gömör megye alispánja, a megye követe. Habsburg-ellenes. II. Lipót azzal vádolta, hogy 1790-ben megyéjét forradalmi iratokkal akarta fellázítani. Trenck Frigyessel barátságot tartott. Hajnóczy szerint kapcsolatban állott a jakobinusokkal, a vád alá helyezést azonban sikerült elkerülni.

109 Gömör megye Borsodhoz hasonlóan tiltakozott a segély megszavazása ellen, követelte tiltakozásának jegyzőkönyvbe vételét.

110 Országgyűlésünknek a vasbányák, üveghuták iránti érdeklődése az czidőben még kezdetlegesnek tartható nemzeti ipar jelentőségének felismeréséről tanúskodik. Egy, az első megjelentetett magyar statisztikák előtti, 1810-cs évszámú, a Thorma János Múzeum tulajdonában levő, részletesebb magyar statisztikát tartalmazó kézirat szerint: Magyarországon ,,a' Manufacturák és Fábrikák körül dolgozók száma 9335, a' mclly szám az Ország deputatiója elé adatott bé 1794-be, de amely igen kevés."

111 A bányák műveléséről közli: ,,Más egyéb Bányákat is mívelhetnek a' privátusok, vagy lehetnek proprietarusai de ettől először Urbarat v. tizedet fizetnek, azomban tartoznak bizonyos áronn a' Királynak által adni az aranyat s ezüstöt. Fiz a' sestrictio sintsen a Vas-Bányákra nézve. 2

t,lk Jóscf császár 1781-be 26

я Oct. adott egy parantsolatot, mely szerént a' Vas Bányáktól is kellett fizetni tizedet, de ebből a' lett, hogy még jobban kezdték titkolni a Bányák jövedelmét. Közönségessen annyi bizonyos a Vas-Bányákról Magyar Országon, hogy ámbár soha, és tsak nem kifogyhatatlanok, még is esztendőnként az idegen Styriai vasért fizetnek 120.000 Ft-kat."

112 Országgyűlésünkön Borsod megye az urbura rendeletnek a vashámorokra való vonatkoztatása ellen tiltakozott: „ . . .'a vashámoroknak más a tulajdonok, mint az arany ezüst s' rézbánya műveseinek. A Királynak adni szokott részt, vagy is az úgynevezett Urburát tsak 11. Jósef uralkodása alatt kezdték kérni a Bányász tisztek. Ha együtt fog találtatni a bányákkal, lehet tartani, hogy új kérdések fognak irántuk támadni."

11:i Gömör megye gazdag volt vasércben és üveghutái is voltak. „Pozalo, a' Fekete hegy ezüst és vasbányák helye . . . 's vasa kiváltképpen híres, és a' Diós Győrihez majdnem hasonlítható."

114 Üveghutákról a megyére nem áll rendelkezésre kimutatás. Eckhart Ferenc közöl részletes kimutatásokat 1786ból, sajnos abban Borsod és Gömör megyére részadat nem szerepel.

115 Széplaki 1810-es kéziratos statisztikája szerint, egész 108 Jegyzőkönyvek 1807. 130. 109 BENDA Kálmán 1957. 11. 98. 110 Jegyzőkönyvek 1807. 192. 111 Széplaki Statistica 177. 112 Széplaki Statistica 182. 113 Jegyzőkönyvek 1807. 130. 114 VÁLY1 András 1799. II. 53. 115 ECKHART Ferenc 1958. (üvegre és vasra) 139—1 43. országra vonatkoztatva: „Üveghuták vannak 33-an, de ezek sem producalnak eleget a hazának. A' Fain üvegeket hordják Cseh Országból. 1792-ben kiadtak üvegért 21.793 forintot."

116 Az 1802-cs országgyűlés után az egri egyházmegyéből két új megyét hasítottak ki, a szatmárit és kassait. Később az egrit érsekséggé emelték.

117 Országgyűlésünkön Heves és Borsod megyék kérik a megyei joghatóság tisztázását egymás közt, s mindkét megye az Egert földesúri tulajdonként bíró egri érsekséggel szemben.

118 Borsod és Gömör megyékben fekvő vashámorokról és üveghutákról szólva szerzőnk az egri érsekségnek, mint földesuraságnak esetleges beavatkozásától tart. Amikor az ország szent szarvához kötözöttekről beszél, Bessenyey szólamát használja: „Semmiféle gonosztevőknek a törvény előtt való futásában menedékhely nem engedtetik. Az oltár szarváról is lehúzattasson."

119 691—706. Halasy Mórion, Heves megye főjegyzője, most követe. Szerzőnk Heves megyét állítja szembe az egri érsekséggel. Nem lehet megállapítani, hogy a kettő közt fentálló ellentétekből milyen újabb, vagy várható sérelemre céloz. báró Vischer István egri érsek személye földesúrként rendkívül ellenszenves. Az egyházi hatóság alól szabadulni kívánó Eger város és a püspökség (majd érsekség) között százados harc folyt. 1816-ban báró Fischer Ferenc érsek minősíthetetlenül támadt az eléje berendelt egri városbíróra: „Keresik a királyi városságot, de tudják meg, hogy abbul semmi sem lesz . . . mert én utolsó csepp véremig nem engedem és ha rajtam való reverendámat eladom is megmutatom, hogy rajtam nem triumphálhatnak . . . Nem bánom, ha elpusztulnak is, kész vagyok minden jövedelmemet Egerből is elveszteni, csak erőt vehessek rajtok és megtörhessem őket."

120 707—730. Június 20-án Sárosmegye kívánta felolvasni az országgyűlésen megyéjének új utasítását: ,,. . . hogy az ő Felsége Segedelmére tett különös Ajánlások ellen kénytelenek ellentmondani, kívánnyák ezen ellentmondásokat az Országgyűlésének Jegyzőkönyvébe beiktatni." Június 24-én a megye követe kiköveteli az ellentmondás indoklásának meghallgatását: „Legyen tekéntet az Országnak elgyengült erejére. Különösen pedig semmi szín alatt az Országbelieknek mostani vagyonok ez által fel ne fedeztessen!" — Indoklásával több megye is egyetért. Po116 Széplaki Statistica 184. 117 HORVÁTH Mihály 1863. 197. 118 Akták 1807. 494—497. 119 BESSENYEI György: Tarimenes utazása (Az országgyűlés a vallás és egyház kérdéseiről határoz) — Közölve: Segédkönyv 1. 1952. 147. 120 SZÁNTÓ Imre 1954. 28—29. 210