Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

nur unter sind und ihres gleichen, ausnimmt können in Ungern selten, und nur schwer zu Stande, das Mistrauen des Ungarischen Volkes gegen solche Verbindungen . . ,"

155 A probléma máig is megoldatlan: „Diese griechischen Gemeinden waren im Ausland in Handelsgesellschaften organisiert, die sogenannten „Kompanien", welche Privilegien von den Landesfürsten erhalten hatten, die das öffentliche und private Leben ihrer Mitglieder streng überwachten und eine innere Organisation hatten, deren Einzelheiten, noch nicht gut untersucht worden sind."

156 Füves Ödön részlettanulmányai szerint nem világos az, hogy milyen előnyöket jelent a török hódoltság idején és területén kompániához tartozás. Véleménye szerint: „írásos bizonyítékaink nincsenek arra vonatkozólag, hogy a görögöknek ezen a területen [t. i. a Duna—Tisza közén ] olyan jellegű kompániáik voltak, mint pl. ezidőben Erdélyben vagy a Felvidéken. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a görögöknek, minthogy török alattvalók voltak, a hódoltsági területen nem kellett közösen összefogniuk annak érdekében, hogy kereskedési jogukat elismerjék. Л görög kereskedők egyébként is teljes kereskedői szabadságot élveztek."

157 A kompániába szervezettség előnyeit nem ismerve nagyobb jelentőséget tulajdonít a társas viszonynak, mely véleménye szerint háttérbe szorítja a kompánia szerepét. E tételekkel bizonyos vonatkozásban kutatásaim alapján vitába kell szállnom. Hasonló jellegűek voltak-e a magyarországi kompániák a% Erdélyben alakultakkal? Általánosságban megállapíthatjuk : a nagyobb városokban letelepedő, boltot tartó (vagy arra törekvő) nagy létszámú kereskedőréteg mindenütt igyekszik a várossal való megegyezésre. Nagyvárad 1660. augusztus 27-i török kézre kerülése után a menekülő görögök Kassára mennek, s ott igyekszenek a várostól letelepedési engedélyt szerezni. A városi tanács engedélyét a polgári hűségeskü letételéhez köti, de mégis a többi kassai kereskedő 155 A továbbiakban a görögök faji jellegzetességeivel magyarázza a kompániába tömörülést SCHWARTNER im. 1. 420. 1. 156 VAKALOPOULUS im. Balkán Studies 1966. 267. 1. 157 FÜVES Ödön: Görögök a Duna—Tisza közén. AT. 13 (1966) 1. 92. 1. tiltakozására a görögöket 1663 áprilisában kitiltják a városból.

158 A kassai görögök első próbálkozása tehát kudarcba fulladt, feltehetőleg nem tudtak egységesen együttes erővel fellépni a bennük konkurrenciát látó városbeli kereskedőkkel szemben, így ez utóbbiak ellenállásán egyelőre megbukott kísérletük. 1701-ben már elnyerik I. Lipót kiváltságlevelét, melyből kitűnik, a kompánia megalakult, s az azzal járó jogok gyakorlását a kiváltságlevél biztosítja.

159 „A XVII. században több magyar város görög kereskedői kaptak kiváltságot. Eme kiváltságok majdnem teljesen megegyeztek egymással. Az illető kereskedők ugyanis kompániát, avagy külön céhet alkotván, bizonyos évi adó fejében . . . engedélyt kapnak a szabad kereskedésre."

160 Az előbb említett megállapítás áll közelebb véleményem szerint a valósághoz. A kecskeméti görögök történetére vonatkozó kutatásaim és az egyes nagyobb kompániákkal foglalkozó szakirodalom megállapításainak összhangja a kompániák hasonlóságát bizonyítják, s egyben a szervezet lényegéhez is közelebb hoznak. A tokaji 50—60 tagú kereskedőtársaság 1725 júniusában „graeci Quaestores compagniae Tokajiensis" elnevezés alatt foglalta össze 18 pontban kívánságait.

lßl A diószegi és székelyhídi görögök 1735-ben folyamodtak hasonló kiváltságért.

162 A tokaji és a kecskeméti kompánia szerződése lényeges vonásokban egyező volt, s a többi kompániához hasonlóan leszögezték bíróválasztási jogukat.

163 158 KEREKES György: Jövevény alföldiek és görögök Kassán 1660—1662. sz. (1911) 289—291. 1. és KEMÉNY Lajos: Görög kereskedők Kassán, MGSZ. 9 (1902) 142. 1. 159 TAKÁTS Sándor: Erdélyi görög kereskedők 1701-iki kiváltságlevele. MGSZ. 6 (1899) 286—287. 1. 160 TAKÁTS Sándor: A székelyhídi és diószegi görög kereskedők kiváltsága. MGSZ. 9 (1902) 287. 1. 161 HODINKA: im. 200—218. 1. 162 L. 160. sz. jegyzet. 163 A kecskeméti görögöket Bajtay István földesúri jószágigazgató 1721. augusztus 25-én szervezte ismét társaságba. Érdekes módon mindkét szabályzat 18 pontból állt, ez a külsőség is hasonlóságukat bizonyítja. A szerződés : Görög egyház levéltára. Magyar—latin rész. I. cs. 1721. aug. 25. Idézte: HAJNÓCZY im. 12. 1. 48