Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

nem mertek vállalkozni, így a kérdés továbbra is megoldatlan maradt.

77 Erre utal, hogy még húsz év múlva is voltak olyan görögök, akik árujukat a harmincados megkerülésével be tudták hozni. Ez történt Kirják János és Juhász Demeter kecskeméti görög kereskedőtársakkal, akik így hoztak be lipcsei árut. Az ügyből per kerekedett, mégpedig Kirják György szegedi kereskedő ellen, aki feljelentette a vámkihágást elkövetőket, majd a feljelentés visszavonása fejében aláíratott velük egy kötelezvényt 12 000 forintról, mintha azt ő adta volna évi 6%-os kamatra kölcsön.

78 IV. A KECSKEMÉTI GÖRÖG KOMPÁNIÁHOZ TARTOZÓ GÖRÖGÖK HAZÁNK TERÜLETÉN A kereskedőkompániához tartozás, amint a megyék szerinti összesítésből is kiderült, nem volt regionális jellegű, hiszen bármely távol eső kompániának lehetett valaki a tagja. Jelentős vonzóerőt jelentett az a kompánia, ahol (s ez általánosságban elmondható) országos vásárok voltak, ahová a lakóhelyen boltot taitó kereskedők vásár idején elvitték áruikat. Az, hogy tulajdonképpen kik tartoztak a kompániához, csak az országos jellegű összeírások adatai tükrözik, de azokból is csak hozzávetőleges adatokhoz juthatunk. A helyi, sőt a megyei összeírások is territoriális alapon készültek, nem a kecskeméti kompániához tartozó görögöket vették számba — s ez természetes —, hanem a városban vagy a megyében élőket. Az 1754. évi országos összesítésben fel van tüntetve, hogy az illető megye görögjei többségükben melyik kompánia kötelékébe tartoztak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fel lehet pontosan mérni, hogy hány görög tartozott az illető megyéből a kecskeméti kompániához. Az egyes megyék 1754—55. évi jelentéseiből kellett szemügyre venni azokat, melyekből az országos összesítés útmutatásai alapján feltételezhető volt, 77 Közös pü kát Commerz Lit. Fase. 132. 1767. jún. 17. Idézte: ECKHART Fetenc im. 374. 1. 78 BKmL. KvL. Göt. kel. egyh. ir. I. cs. 430. f. hogy az egyes helységekben lakó görög kereskedők a kecskeméti kompániához tartozhatnak. 1754—55-ben a következő (Pest megyén kívüli) megyékből tartottak kereskedők a kecskeméti kompániához : BÁCS MEGYE Újvidék Dimitria Manovics újvidéki kereskedő érdekes módon nem a kb. 70 tagot számláló újvidéki kompániához tartozott. A megyében (Üjvidéken kívül) még 45 görög kereskedő volt, akik közül 25 nem tartozott semmiféle kompániához. Az újvidéki kompániához csatlakozott még 19 megyebeli kereskedő.

79 BÉKÉS MEGYE Az országos összesítés szerint a megyében élő 14 görög kereskedő közül 2 tartozott a kecskeméti kompániához. Öcsöd: Georgius Pap boltot tartó kereskedő, Berény : Joannes Kristóf kereskedő legény. A többiek kettő kivételével (akik Csongrádhoz tartoztak) a diószegi kompánia tagjai voltak.

80 GYŐR MEGYE Az országos összesítést tartalmazó táblázaton Győr városban szerepel csak egy görög kereskedő,

81 feltehetőleg ez azonos a későbbi összesítésben névszerint feltüntetett Joannes Tullio nevű Győr megyei göröggel.

82 KOMÁROM MEGYE A megyében Komáromon kívül Tatán és Kocson voltak görögök. 79 Conscriptio Graecorum Quaestorum Pottae Ottomanicae Subjectorum. 1754—1755. (Országos összesítés megyénként közli a kereskedő nevét, a kompánia nevét). O.L. HT. Misc. Fase. 2№ 8. 15. rsz. 41. f. Bács megye. 80 OL. HT. Misc. Fase. 2 № 8. 14. rsz. 469. f. Békés megye jelentése 1754. november 20. Uo. 15. rsz. 41. f. (Itt csak Georgius Pap neve szerepel.) 81 L. U.O. Győr város 82 L. 80. sz. jegyzet. 47. f. 34