Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Lóránd N.: Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről

lása után jött létre Pest-Pilis-Solt-Kiskun, vármegye, az ország legnagyobb megyéje. A felszabadulás utáni újabb területrendezés során I. Az egészségügyi körülmények alakulása Ennek, a történelem során oly sokféle változáson átment területnek egészségügye és betegellátása is legalább olyan változatos múlttal rendelkezik, mint területének határai és közigazgatási viszonyai. A helytörténeti kutatók leginkább a települési adatok, néprajzi hagyományok felderítésével és a vizsgált helység politikai, társadalmi, művelődéstörténeti és szellemi kultúrájának múltjával szoktak foglalkozni. A felsorolt és kétségtelenül igen fontos kutatási területek mellett azonban megfeledkeznek az egészségügyi kultúra kialakulásáról, fejlődéséről, illetve annak tanulmányozásáról és bemutatásáról. Talán azért, mert valami speciális szakterületnek gondolják, pedig amióta ember él a földön, beteg ember is volt és van, akinek gyógyításával, gyógyszeres kezelésével már a legősibb korban is foglalkoztak. Bátran mondhatjuk, hogy az egészségügy, a gyógyítás és a gyógyszerek története egyidős magával az emberiséggel. Tudott dolog, hogy a gyógyítás és a gyógyítószerek ismerete, tudományos alkalmazási módja a népek kulturális színvonalának egyik fokmérője. A napjainkban egyre jobban fejlődő néprajzkutatás művelői isvoltaképpen akarva,nem akarva, lépten-nyomon találkoznak ilyen emlékekkel és munkájuk szorosan összefügg a gyógyítás múltjának kutatásával is. Számos régi népi emlék, szokás, babonának tartott hagyomány, növényekhez fűzött név és monda eredete vezethető vissza az egykori gyógyítás ősi emlékeihez. Sokszor felismerhető — a múltat kutatva olyan, csak kuruzslásnak tartott— felcser, chyrurgus vagy sebészborbély tevékenység, melyet később elismertek. Abban a korban elismert gyógyítók kiváló tudományukat gyakran merítették a nép tapasztalt öregeitől, azoknak is homályba vesző táltosi, sámáni hagyományaiból. A vallás misztikuma és a gyógyítás még a kereszténység elterjedése során is sokáig összetartozott. A XI—

XIII. században a papok, szerzetesek külföldön szerzett ismereteik alapján kezükbe vették a gyógyítás, a gyógyszerkészítés tudományát és az általuk alapított kolostorokban, rendházaikban kórházakat, gyógyszertárakat létesítettek és tartottak fönn. A XVII—

XVIII. század gazdag természettudományos felfedezései világszerte döntő kihatással voltak az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődésére is. Hazánk közegészségügyére a XVIII. században legnagyobb újítást e téren a magyar királyi helytartótanács létrehozása és a nagyszombati egyetem orvosi karának megszervezése hozott. A helytartótanácsot 1723-ban létesítették. Működése idején egészségügyi intézkedések egész sorát hozta és hajtotta végre. Ezek közé tartozik az 1738-ban életre hívott egészségügyi bizottság, melynek egyik legfontosabb feladata volt az akkoriban fenyegető járványok elterjedésének megakadályozása. A helytartótanács 1752-ben elrendelte, hogy a törvényhatóságok szervezzék meg a megyékben, illetve a szabad királyi városokban a „városi physicus ordinarius"-j ennek a megyének déli részét vonták össze BácsBodrog megye északi részével, amiből a mai BácsKiskun megye alakult ki. állást, melynek feladatai közé sorolta a gyógyszertárak időszakos ellenőrzését is. Elrendelte továbbá, hogy ahol nincs, ott legalább a megyeszékhelyeken állítsanak fel gyógyszertárat. 1748tól magának tartotta fenn a gyógyszertárak adományozásának jogát, majd 1759-ben elrendelte, hogy a gyógyszerész a megyei orvos előtt köteles vizsgát tenni és csak ezután válik teljes jogú gyógyszerésszé. Meg kell állapítanunk azonban, hogy a helytartótanácsi intézkedések sok esetben megyei ellenállásba is ütköztek. Az elmaradott, kizsákmányolt tömegeket pedig a sok háborúskodás és a pusztító járványok tizedelték. A hiányos egészségügyi ellátás a népi öngyógyítást és a kuruzslás elterjedését szinte kikényszerítette. Az életkörülmény természetesen döntő módon befolyásolta az akkori egészségügyi viszonyokat. Szakképzett gyógyító csak elvétve akadt, azt a néhányat, aki valamiféle jó hírre tett szert, főembereink saját udvartartásuknak kisajátították, külön udvari gyógyszerészt, orvost alkalmaztak. Ha nagyon szükséges volt, szorultságból vagy barátságból egymásnak még „kölcsön" is adták őket. Dr. Murányi egy ilyen esetet ír le az 1500-as évekből, amikor II. Lajos király udvari orvosát és a gyógyszerek tökéletesebb elkészítése érdekében még gyógyszerészét is elküldte a beteg kalocsai érsekhez. A királyi udvarnál pedig a hirtelen megbetegedett velencei követ napokig nem tudott sem orvoshoz, sem patikushoz jutni. Ugyancsak e munkában olvashatunk Csáky bíboros, kalocsai érseknek az 1700-as években élt kitűnő háziorvosáról, Hermann Andrásról is, aki egy besztercebányai gyógyszerésznek volt a fia és 1717-ben a Hallei Egyetemen szerezte meg oklevelét. Sok hazánkfia tanult abban az időben külföldön, ami nem annyira divat, mint inkább kényszerűség volt, mert jelentősebb tudományra idehaza nemigen lehetett szert tenni. Erről tanúskodik többek között a Kecskemét Városi Levéltárban található Matolch Pál gyógyszerész kérvénye is, melyet 1731-ben nyújtott be a kecskeméti Városi Tanácshoz. Megtudhatjuk belőle, hogy akkoriban egyes városoknál szokásban volt külföldre küldeni anyagi támogatással a tanulni vágyó orvos-, vagy gyógyszerészjelölteket. Ennek ellenében viszont arra kötelezhették visszatértük után őket, hogy ott települjenek le és ott folytassák praxisukat, ahol őket anyagilag ilyen módon támogatták. A kérvény néhány részletét érdekesnek vélem idézni: „Tekintetes Nemes Tanács. Erdemeim felett való nagy jó Uraim. Mivel az egész Nemes Apothecarusi Hivatal, el estünk után reánk szállott sok Nyavallyáknak orvoslása, úgy az egész Test egészségének meg tartására Isten és emberektül szereztetett . . . Azért, ítélem, Tekintetes Nemes Városom Tanácsábul erre resolválván Magamat, hogy továbbra is jobban ad contentum perfectionálhassam, eképpen édes Hazámnak hasznossan szolgálni tudhassak . . . hogy Hazánkban az Szépidő tőllem haszontalan el ne follyon, minden késedelem nélkül megindulni akarok. De hogy illy költséges, hosszas Utazásom 146