Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Kőhegyi M.–Nagy Á.: Pénz- és gazdaságtörténeti adatok Mária Terézia korából
akarták vezetni a költségvetési rendszert. Eszerint a magyar kamara az udvar által összeállított költségvetés kiadásain túl megmaradt pénzfeleslegét köteles a bécsi kamarai főpénztárba beszolgáltatni. A magyar kamaraelnök többszöri tiltakozása után, s személyes tekintélye révén végül Mária Terézia 1772-ben a korábbi kvóta-rendszer mellett döntött. 31 A háború okozta gazdasági bajok megszüntetésére, áthidalására a pénzügyek terén két lényeges esemény történt : bevezették s általánossá tették a rézpénzverést, és megjelentek a papírpénz előfutárai. Ausztria számára már 1748 óta vertek réz pfennigeket. 1753-ban az udvari kamara teljesen felfüggeszti a rézpénzverést, de 1759-ben ismét felmerül a gondolat, hogy a garasnál kisebb értékű, már amúgy is igen silány ezüstpénzeket ezután rézből kell verni. 35 Erről végülis az 1760 szeptember 27-i rendelet intézkedett. Az alapsúlyt bécsi mázsában, azaz 56,1229 kg-ban adták meg. A következő táblázat magában foglalja a birodalomban használni kívánt rézpénzek verési adatait. 5. 1760. szeptember 27. 36 Becsi már ka 1 bécsi mázsából Teljes súly = 56,1229 kg db érték (g) 1 krajcár 4 920 82frt 11,38 Garas 6 720 84frt 8,33 1/2 krajcár 10 440 87 frt 5,36 Pfennig 24 000 100 frt 2,33 Heller 57 600 120 frt 0,97 A hétéves háboiú idején fellépő pénzhiányt a különböző értékpapírok bevezetésével is enyhítették, melyekből később az állandó forgalmú papírpénz fejlődött ki. 1761-ben a Wiener Stadtbank kiscímletű kamatozó kötvényeket (kincstárjegyeket) hozott forgalomba, mellyel árukért és szolgáltatásokért fizetett. 37 A 6%-kal kamatozó kincstári pénzjegyek 1766-ig voltak forgalomban. 1762-ben már kamatmentes államjegyeket (papírpénzeket) hoztak fotgalomba 12 millió forint értékben, 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben. A bank az államnak adott hitelt. 34 HERZOG József: A magyar királyi hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában. Századok, 1925. 161., 165. — NAGY István: i. m. 178—179. 35 HUSZÁR Lajos: Pénzverés Körmöcbányán 1748—1768. években. Numizmatikai Közlöny, 1957—1958. 36—37. 36 V. MILLER zu AICHHOLZ—A. LOCHR—E. HOLZMAIR: i. m. 261. A bankókat a háború után beváltották. A szorongató pénzügyi helyzetben 1771-ben újabb 12 millió értékű bankócédulát adtak ki. Ekkor már 500 és 1000 forintos címletek is szerepeltek. 38 Kezdetben a bankók kedvelt fizetési eszközök voltak, még ázsiójuk is volt az ezüstpénzekkel szemben. Később (1784 után 39 ) azonban a közigazgatási és hadikiadások emelkedése miatt a mértéktelenül megszaporított papírpénzek vesztettek hitelükből és csak kényszerárfolyammal forogtak. A főbb pénzrendeletek áttekintése alapján láthatjuk, hogy a pénzügyi intézkedések inkább a szükség szerint, a gazdasági helyzet alakulásának megfelelően változtak. Az alkalmi jellegű intézkedések eredményeként a birodalom pénzforgalmában nagy zűrzavar támadt. Végeredményben Mária Terézia uralkodása alatt Magyarország számára 25 féle értékű pénzt vertek. A sokféle címletű pénz természetesen nem egy időben volt forgalomban. De számolni kell a többféle pénzláb szerint vert hazai pénzek mellett a különböző tartományok és más országok pénzeinek forgalmával is. Bár az utóbb említett területek pénzeit a hatóságok korlátozták vagy tiltották, a kereskedelemben mégis használták, különösen, ha jobbak voltak a hivatalos pénzeknél. 39 /* Nem vitás, hogy mindez a gazdasági élet mindennapi menetét nehezítette. Nem lehetett közömbös senki számára azt tudni, hogy mennyi egy-egy pénzdarab értéke, hogyan változik egymáshoz való viszonyuk. A lakosság erről az időnként 37 Az 1705-ben Lipót császár által alapított Banco del Giro megbukott és azt császári parancsra szabályszerű hitelintézetté alakították át és Bécs város kapta meg az előző intézmény jogait (kölcsönöket szerzett az államnak, annak adósságait fizette stb.). Lényegében az állami bank szerepét töltötte be, ezért a kibocsátott bankók Wiener Stadt Banco névvel kerültek forgalomba. KÉRÉSZI Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp., 1916. 131—142. — PACH Zsigmond Pál: i. m. 149. 38 KUPA Mihály: A papírpénz előfutárai a monarchiában 1703—1759. In: Kétszázéves a hazai papírpénz. Bp., 1960. 13—17. —AMBRUS Béla—KUPA Mihály: Magyarország papírpénzei. Bp., 1963. 15—16. —• BÜKY József: Ausztria papírpénzkibocsátásának története a XVIII. század közepétől 1850-ig. Bp., 1937. 47. — FARAGÓ Miksa: A mi bankjegyeink. Numizmatikai Közlöny, 1909. 106—108. — DR. VARGA István: Az újabb magyar pénztörténet és egyes elméleti tanulságai. Bp., 1964. 16., 70. — V. MlLLER zu AICHHOLZ—A. LOCHR—E. HOLZMAIR : i. m. 273. 39 W. Bruckner: Die Reformen Kaiser Josefs IL Jena, 1867. — MARCZALI Henrik: Magyarország IL József korában Bp., 1882—1888. — A. WOLF: Geschichtliche Bilder aus Österreich. Wien, 1880. 244—311. — KŐHEGYI Mihály: Kecskemét város körözvényei a bankócédulák ügyében (1797—1806.) Numizmatikai Közlöny, 1967—68. 81—87. 110
