Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bárth J.: Migráció és kontinuitás egy Duna-melléki táj népesedéstörténetében

kek irányából is. Ez a költözködés a baranyai területek nagy pusztulásával függött össze, és valószínűleg azzal a folyamattal hozható párhuzamba, amelynek eredményeként annak idején Halas is újranépesedett baranyai bevándorlókkal.

34 1725-ben a Kalocsai Sárköz legtöbb helységében találtak az összeírok távoli felföldi, illetve kisebb számban nyugat- és délmagyarországi származású lakosokat. Különösen Miskén, Lakon, a többségben kontinuus Foktőn és Kalocsán volt jelentős e bevándorlók száma. Miskére Esztergom és Pozsony megyéből jött 4—4, Barsból 2, Hont, Árva, Nyitra és Baranya megyéből pedig 1—1 lakos. Lakon 5 nógrádi, 2—2 Esztergom, Nyitra és Hont megyei, valamint 1—1 Bars, Győr és Trencsén megyéi bevándorló telepedett le. Foktőre a Tiszántúlról és Komárom megyéből 2—2, Baranyából, Veszprém, Kishont, Győr és Bodrog megyéből valamint a Szepességből 1—1 család érkezett. Kalocsa lakói közül Baranyából származott 2, Dráván túlról 2, Vas és Sopron megyéből szintén 2—2, Szegedről és a Bácskából 1—1. E helységeken kívül Bogyiszlón 1 baranyai, 1 győri, Benedeken 1 Hont megyei, Dusnokon 3 baranyai, 1 szerémségi, Sükösdön 1 baranyai, Csanádon 2 baranyai lakos telepedett le. A németekkel betelepített Nádudvar lakói között is volt 1 Mosón, 1 Hont és 1 Nyitra megyei eredetű bevándorló. A kalocsai érseki uradalom területére beköltöző lakosok osztoztak a régen itt élő jobbágyok sorsában. Rájuk is az az élet várt mint az itt születettekre: küzdelem az évenkénti árvizekkel, a mocsaras földdel, a súlyos földesúri terhekkel. A sok hasonlóság ellenére azonban az egyes helységek természeti adottságai nem voltak egyformák. Különbözött jogállásuk is. így a táj népességének sorsa, gazdálkodási rendje, mindennapi élete ekkor sem és később sem mutatott egységes képet. E rövid tanulmánynak nem célja az 1725. évi urbárium nagyértékű gazdasági adatainak részletes elemzése. Csak az úrbéri és gazdasági viszonyok néhány fontos vonására hívnánk fel a figyelmet. Az urbárium olyan korban született, amikor az érsekség még nem állt feudális hatalma csúcsán a kalocsai uradalom területén. Csáki érsek, bár sokat tett egyházmegyéje restaurációja érdekében, többet lakott az ország más vidékein, mint székvárosában. Az uradalom allodiális termelése teljesen jelentéktelen volt. Az igazán nagy egyházi építkezések még nem kezdődtek el. így nem volt különösebben szükség a jobbágyok robotjára. Az urbárium szerint csak négy falu: Szentbenedek, Úszód, Foktő és Szeremle lakói tartoztak robotszolgáltatással. A többi helység robot helyett évi pénzjáradékot fizetett. E járadékot árendának, illetve censusnak nevezték. Mennyiségét kontraktusban állapították meg. Általában egy összegben határozták meg a helységek évi árendáját. Két falu: Lak és Miske esetében azonban a jármos ökrök számától tették függővé a fizetendő összeget. Minden pár ökör után 1 forint 50 krajcár járt. Ugyanennyit fizettek azok a családok, akiknek igavonó marhájuk egyáltalán nem volt. A fizetésnél 3 ló egy pár ökröt helyettesített. Hat helység az árenda fizetésén kívül köteles volt meghatározott mennyiségű ölfát vágni és szénát gyűjteni. A többiek e szolgáltatását valószínűleg magába foglalta az árenda. Különösen a dusnokiak és a nádudvariak egy összegben fizetett censusa tartalmazott sok, robotváltságon kívül eső, egyéb járandóságot. A dusnokiak évi 140 forint censusuk ellenében nemcsak a robot alól voltak mentesek, hanem határukban szabadon halászhattak és makkoltathattak. Az urbárium felvétele előtt egy évvel telepített Nádudvar lakói pedig két évi ittlakásuk után kezdődő censusfizetésükkel mentesek lettek a robot alól; szabad használóikká váltak a falubeli kocsmának és mészárszéknek, a jövendő határbeli malomnak, 3 pusztának és részben halászó vizeiknek. Igaz, 500 forintos censusuk feltűnően magas volt a többi helységéhez képest. A XVIII. század közepére a robot szerepe megnőtt a kalocsai érseki uradalom területén. Az úrbéri viszony kontraktussal történő szabályozása azonban a század folyamán mindig fontos jellemzője maradt Kalocsa és a legtöbb jobbágyfalu életének. A vízjárta táj lakosságának legfontosabb termelési ága az állattartás, a vele kapcsolatos szénatermelés, valamint a Duna melléki ártéri szárazulatok irtásain folytatott kertészkedés lehetett. Az állatok közül a szarvasmarhának és a sertésnek volt a legnagyobb jelentősége. A sertéstartásnak különösen kedveztek a nagy ártéri erdők tölgyesei. Az uradalomnak mindenkor komoly jövedelme származott a pénzért vagy sertéstizedért megengedett makkoltatásból.

35 A szőlő31 TÁLAS1 é.n. 28—29. 35 Az egyik legkorábbi makkoltatókról, illetve makkoltatásra kiadott erdőkről szóló tiszttartói jegyzék 1703-ból származik .KÉL. II. I. 25. 293