Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

A hagyományőrzés fontosságával kezdtük. Őszintén örültünk azoknak a törekvéseknek, amelyek a népi gyermekjátékokat a nevelés és a népművelés szolgálatába kívánják állítani. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a gyerekek szívesen játsszák ezeket a játékokat. Túl a jellemformáló hatásukon, sok ügyességet és nem kevesebb állóképességet is követelnek. Énekes-táncos változatai a ritmikus mozgásnevelésnek kitűnő iskolái. Pedig a ritmikus mozgás a mozgás összrendezettség legmagasabb formája. Az állóképességgel együtt meg a munkáranevelésnek kitűnő segítője. Félévszázados kalocsai pedagógus munkásságom alatt szívesen és sok szeretettel foglalkoztam a kérdés pedagógiai vonatkozásaival is. Pontosabban: a népi gyermekjátékoknak a gyakorlati pedagógiai munkába történő beillesztésével. Ügy érzem, hogy ez a tanulmány akkor lenne teljes, ha ennek leírását is hozzácsatolhatnánk. Erre azonban most nem kerülhet sor. A Kalocsa vidéki iskolákban azonban nemcsak őrzik ezeket a hagyományokat, hanem játsszák is. Ennek sok évtizedes tradíciói vannak. Színvonalát mi sem bizonyítja jobban, minthogy Kalocsát, az ilyen irányú országos pedagógiai törekvések segítésére, módszert átadó központnak jelölték ki. EGYSZERŰBB DALLAMOK SZOLMI ZÁ CIÓS LEJEGYZÉSE (A számozások a játékok számai) Tapsi-tapsi (L: 241: oldal) Csip-csip-csóka (L: 241. oldal) 271 Viri-vári (L: 241. oldal) 18. Dombon törik 17. Ájn-cváj