Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

lami helybeli népi verselő rigmusba szedte, és így emlékezetük fönnmaradhatott : 1. Hirös csikós Loj^i. 2. Ross% tanyájú Nagy Mihály. 3. Hatalmas Bárkányi. 4. Vetró Pista nagygombú lajbija, mégis emelgetös a marhája. 5. Nagyhajú Dragonj, es^aladt egy darabon. 6. S^ükségkiáltó Takács. 7. Nagyhírű S^öri Pál. 8. Deres bajszú Martonyosi. 9. Utcán szaladgáló Mihály János. 10. Fekete. 11. Gálán fos Patyó. Az elűzött nép természetesen minden foghatót megragadott és magával hozott. így az ányási 54 kg súlyú harangot is, amelyet loppal kútba vetettek, majd éjszakának évadján kihúzták és itt Kömpöcön állították föl a honfoglaló családok. Kömpöc később megint egyetlen bérlő kezére jutott. Egy Mészáros nevezetű szegedi pékmesterre öregek máig emlékeznek. Az első kömpöci települők élete keserves volt. Eleinte hantházakban vonták meg magukat. Őseik nyomán máig emlegetik az 1863. évi lucaszelet, amely nemcsak a vetéseket, hanem még a tarackot is gyökerestől messzire elhordta. ínséges éveik is bőven akadtak. Nem volt legelő, a jószág halomra hullott. Aki tehette, dunai árterületre hajtotta el a marháját. Kömpöcöt 1893-ban az egri káptalan saját kezelésébe vette, és a földeket közvetlenül a népnek adta árendába holdanként 1—3 forint évi bérért. Ez lehetővé teszi a puszta tanyásodását, a szőlőtelepítést, ami elsősorban a szegedi homokról idevándorolt szegényparasztság érdeme. Az egri káptalan 1918-ban Kömpöcöt örökáron Kiskunmajsának adta el, amely a bérlők kezén levő földeket nem vette el, hanem kedvezőnek ígérkező részletfizetési föltételekkel búzavalutában most már ő adta el nekik. A gabonaárak hirtelen zuhanása a részletek szabályos törlesztését lehetetlenné tette, ami a két világháború között nagy létbizonytalanságot idézett elő. A fölszabadulást követő földreform, továbbá a falu önálló községgé alakulása (1949) megteremtette a virágzás új föltételeit. 1949-ben a falu lélekszáma 1335, a belterületi házak száma 88, a hozzátartozó tanyáké 248. Határa 1960-ban 5212 hold, lélekszáma 1359. Mint mondottuk, Kömpöcöt a szegedi tanyavilág népe telepítette és alakította át virágzó homoki tájjá. Temploma van ugyan, de egyházilag ma is Kiskunmajsához tartozik. Az itteni római katolikus plébánia anyakönyveiből kitűnik, hogy Kömpöc lakossága majdnem teljes egészében a szegedi néptörzsökből ered. Felsőtanyai, illetőleg kisteleki, sándorfalvi, tehát közvetve szintén szegedi családok : Apró, Báló, Balogh, Bárkányi, Becsei, Bitó, Borbola, Bo%ó, Bc^óki, Budai, Csáki, Csókási, Csurgó, Dékány, Fenyvesi, Fogas, Gera, Hajnal, Hegedűs, Hódi, Katona, Kónya, Kopas^, Kordás, Korom, Makra, Martonyosi, Meszes, Mihály, Módra, Németh, Rabi, Rác^, Sándor, Sárkány, Savai, S^űcs, Táborosi, Tápai, Vetró, Vince. Határrészei: Csücskö, Fölsó'kömpöc, Sarok, Sívány. Csólyospálos A régi Csólyos és Pálos, öregebb népünk ajkán Pálas puszták tanyásodása nyomán 1945 után egyesített, Dorozsma és Majsa között elterülő tanyaközség. Azelőtt Pálos közigazgatási és egyházi szempontból Majsához, Csólyos pedig Félcgyházához tartozott. Az előbbinek megkülönböztetett részei Alsó-, Középső-, Fölsöpálos, az utóbbié pedig Alsó-, és Fölsó'csólyos. A hely Szegeddel való legkorábbi kapcsolatai a török hódoltság korából mutathatók ki. Mint hajdani, elnéptelenedett kun szálláson, ősi jogon a Város legeltetett. Megváltozik a helyzet a XVIII. században, amikor a kun pusztákért folytatott pörben a feudális hatalmasságokkal szemben a szegedi tanács alulmarad. Annyit tudunk, hogy Jászkísér meghatalmazottjai, Sülly Márton és Tóth János 5 ezer rhénes forintért a pálosi pusztát Szeged városának inhypothecálják, azaz elzálogosítják. Elhatározza a tanács azt is, hogy a Pálos és két Kömpöc pusztáért járó 550 forint árendát 1745 Szent György napig kifizeti a „Kisírieknek". További adataink nincsenek. A puszták későbbi történetéről sem sokat tudunk, de ez most még nem is tartozik ránk. Mindenesetre Jászkisér és Jászladány közös birtoka volt, amelyet a messze Jászságból alig lehetett eredményesen gyümölcsöztetni. A tagosítás után a jogosult úri birtokosok hamarosan túl is adnak rajta. Amikor a szegedi parasztrajok a múlt század utolsó negyedében itt megjelennek, még a legeltetés járta. Alsótanyán már alig lehetett örökföldet venni, itt meg még a határtalan, kevés birtokos kezében levő puszta várta a maga munkásait. Az első, Mórahalomról ide induló raj — visszaemlékezés szerint — három sógor volt: Fodor Fe418