Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

jogi függés törlésére — Tompa régi bérlőinek fölmondanak. Üj bérlők is jelentkeznek. Lehetővé válik a bérlemények örökföldként való megszerzése is. A tompái plébánia anyakönyvéből kitűnik, hogy 1918-ig a falu népi jellegét a kirajzott szabadkai bunyevácok adják meg, bár külön kisebbségi jogokat (iskola, anyanyelvű istentisztelet) már nem igényelnek maguknak. A bunyevác anyanyelv azonban családi körben máig él. Tompa népének jó negyede szegedi. Főleg ásotthalmi, ötömösi, mórahalmi eredetű családok ezek: Ábrahám, Ahrahám-Tandari, Balogh, Bálint, Berényi, Bodó, Bíí^a, Csóti, Farkas, Fodor, Födi, Ilögyösi, Irha, Jakus, Kis pá/, Kis pé tör, Kocsis-Savanya, Kós^ó, Kot henc, Fasane^, Makra, Mása, Márki, Módra, Molnár, Némöt, Pá/f y, Rutai, Sári, Setét (Száján), S^abó-Ga/iba, Szalma, Szekeres, S^ögedi, Sürögi, Tömösvári, Újvári, Varga. A szegedi népelem itt nyilván azért kevesebb, mert a homokföldek, szőlők a határnak kisebb részét foglalják el Kelebiához képest. Tompa falu-, illetőleg tanyarészei: Örökfödek, Ujfödek, Katonafödek, Körösóda/, Sáskalapos, Fölsó'sáskatapos, Nagysor, Betyársor, Ötrongyos, Fiatrongyos, Fakhangyi. Tompa népéletében főleg a magyar—bunyevác, illetőleg Szeged—szabadkai kölcsönhatások, kiegyenlítődések várnak részletesebb földerítésre. Kelebia Évszázadokon át Szabadka városának birtoka, amelynek modern jelentőségét az adta meg, hogy a vasút kettészelte. Hosszú ideig járás, hasznavehetetlennek tetsző homokpuszta. Szabadka Szeged városának ösztönző példájára a vasút kétoldalán végighúzódó legelőt először 1893ban, majd 1900-ban elárverezte. Ekkor került sor a ludasi és csikériai puszták hasonló módon való értékesítésére is, a vételár 20 évi törlesztése ellenében. A vásárlók leginkább szabadkai polgárok, városi tisztviselők, ügyvédek, tanítók, jómódú iparosok köréből kerültek ki. Akadt egy szegedi is: Tóth Mihály városi főmérnök. Szeged a filoxéra-vész után főleg az értelmiség kezdeményezésére virágzó homoki szőlőkultúrát (Szatymaz, Balástya, Domaszék, Zákány, Királyhalom, Üllés, Pusztamérges) teremtett. Ez a példakép Ösztönözte a szabadkai polgárságot is. Minthogy pedig az alsé)tanyai szegényparasztok tanyásként, kapásként megismerkedtek a telepítés, művelés fortélyaival, a szabadkai birtokosok a keletkező hegyközségekbe őket fogadják meg, és építenek számukra állandó hajlékot, amelynek budárhá^, nekik pedig itt budár a nevük. Kelebiának éppen keleti, a szegcdi földdel szomszédos határrésze : Födijárás, amely nevét az itt legeltető híres alsótanyai juhászdinasztiáról kapta, továbbá Boris ta, Négyesjárás, a hajdani szabadkai úribirtokos bérlőkről elnevezett Vermesjárás, S ^kender/arás, népünk ajkán Cöndörjárás, S-^tipitjjárás, népünk nyelvén Fipics volt homokpuszta. Az ásotthalmi, királyhalmi modern szegedi szőlők folytatásaként, elsősorban szegedi munkáskézből itt született meg Kelebia máig virágzó, mind nagyobb jelentőségű borkultúrája. A több évtizeden át tartó szegedi bevándorlást elősegítette a trianoni béke, mert elakadt a szabadkai kisemberek kirajzása. A szabadkai birtokosok is elszakadtak szőleiktől, jórészt eladták őket: a húszas években beszivárge» szegényparasztok kezére kerültek, így Kelebia lakosságának már mintegy kétharmada szegedi, leginkább alsótanyai: ásotthalmi, átokházi, mórahalmi eredetű. Ez az anyakönyvekből is világosan kitűnik: Apró, Ábrahám, Abrahám-Fúrús, Ábrahám-Fandari, Barát, Bata, Bálint, Bánóc^ki, Berta, Be^dán, Bodó, Bó%só, Börcsök, Bubori, Csamangó, Császár, Csipak, Csiszár, Csordás, Dobó, Dunai, Engi, Farkas-Csamangó, Fodor, Födi, Futó, Gárgyán, Gera, Flegedú's, Hegedűs-Bite, Jakus, Jó/árt, Ka^j, Kéri, Kispál, Kispétör, Kocsis, Kormányos, Kós^ó, Kothenc, Kotogány, Krisztin, Fadányi, Fasane^, Fá^ár, Makra, Mar tony osi, Matók, Márki, Márton, Mig, Mityók, Módra, Mulati, Nacsa, Nagygyörgy, Némöt, Nyári, Oltványi, Ótott-Kovács, Ökrös, Ördög, Palatínus, Palotás, Papdi, Paplógó, Pignic^ki, Pipic^, Puskás, Rú%sa, Savanya, Sánta, Sárkány, Sója, S^abó-Batancs, S^abóGaliba, Szalma, Szekeres, S^él, S^élpál, S^ögedi, S^ögi, S^öröncsés-Fekete, S^űcs, Takács, Fanács, Fóth-Pö^si, Vecsernyés, Vér, Virganc. A szegediek endogám közössége csak 1945 után bomladozik, amikor számos leszerelt határőr, pénzügyőr, honvéd itt ragad, és szegedi családokba házasodik. Kelebia lazán települt tanyaközség. Területe 1960ban 11 593 hold, lélekszáma: 3804. Tanyasorai mintha ásotthalmi mintára születtek volna meg : Vasútsor, 416