Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma

malt Gazdáknak igazolást. . . Egy szer s mind a proportiot is kiszabni és el végezni ne terheltessen . . . maradunk irgalmasságot ohajto, és váró el veszett Fiai Felegyházi Közönséges Lakossai negyed részesek, Fél Helyesek és égisz Helyesek."

62 A „Gompossessorok", a félegyházi redemptus közbirtokosság tehát már korán törekedett arra, hogy a kezdetben legelőnek meghagyott puszták, így Ferencszállása felosztásával a maga vagyonát növelje. A puszták felosztásából a következő században is nagy ellentétek, tömegperek keletkeztek a j ászkun községek redemptus és irredemptus lakosságaközött. A redemptus lakosságnak az a törekvése, hogy az irredemptus lakosságot a földszerzésben megakadályozza, korán, mindjárt a redempció terhétől való megszabadulás után jelentkezett. A tanács nár 1765-ben ilyen határozatot hozott „az Irredemptus Gardáknak, a kik Szpllö Földet fogtak, meg nem engedtetik a Szpllö építés; Committaltatott is a Tanács által a Feő Birónak hogy az árkokat húzassa be."

63 A földnélküli lakosság mindenekelőtt kis szőlőföldet szeretett volna szerezni. 1770-ben már szervezetten léptek fel ilyen szándékukkal a birtokos lakosságból álló tanáccsal szemben: „Az Irredemptus Lakosok Instantiajokban kérvén, hogy Ujj Szőllő földek mint egy Nyolcvan Négy Emberek Számára adattatnának, s osztatnának. . ." A tanács határozata azonban elutasító volt: „Az Instansok kérése az Nyomások fogyasztása nélkül, amelly mindazon által tágatlan voltára nézve most is inkább ha mód volna benne bővebbíteni köllene, tellyesitendő nem volt; Azértis tehát, mind pedig egyéb helyes okokra nézve részekre semmi Ujj Szöllő Földek nem adattathatnak."

64 Az ellentét tehát a földet szerzett redemptusok és a föld nélkül maradt irredemptusok közt korán jelentkezett. A redemptus községvezetőség az irredemptusok kérésének elutasításakor részben a „Nyomás" földek, vagyis a község körül levő, beépítetlen, föl nem osztott területek szűk voltára hivatkozott, de szerintük „egyéb helyes okok" is a kérés visszautasítását támasztották alá. Ez a birtokos lakosság osztályérdeke volt. A maguk gazdaságában volt szükségük földjeik megmunkálásához az irredemptusok, zsellérek szolgálatára, ezért utasították vissza a földnélküli lakosság birtokszerző kísérletét. Másrészt úgy fogták fel, hogy a földekhez csak azoknak van jogosultságuk, akik a redempció terhében részt vettek. A redempció kezdetén, a birtokok megváltásából származó közös terhek csökkenése szempontjából még az volt a kívánatos, hogy a redempcióban mennél többen részt vegyenek, a még ki nem osztott földeknek is gazdájuk legyen. A redempció terhétől való megszabadulás után azonban a földes gazdák társadalma már egységessé kovácsolódott. Irredemptus ember vétel útján is nehezen juthatott földhöz, mert a redemptusok vételi előjogot élveitek. Ha irredemptus, vagy ennek vélt személy vett földet, a redemptusok a birtokvételt igyekeztek megakadályozni, a földet maguknak megszerezni. Ezt látjuk pl. a következő perből : 1768-ban Horváth György mészáros megvette egy Dobos nevű lakos negyedrész „földecskéjét". Tarjányi Mihály „Érdemes lakosunk", egyébként már 3/4 sessió birtokosa „jure praeemptionis", tehát elővételi jog címén támadta meg az adás-vételt, s „port indítván, mint eddig még mindenkor Irredemptus Embert ki vetni" kívánta Horváth Györgyöt. A tanács azonban megállapította, hogy a vétel szabályszerűen történt, a helység házánál, s a felek „fassiot tettek". Azt is megállapította, hogy Horváth Györgynek „az földet, mint érdemes régi Teher viselő, s az első Földes Gazdák közül való Embernek a Nemes Districtusoknak circulariter currentalt Statumok értelme szerint adjudicaltuk." Vagyis a tanács a vételt jogosnak ítélte. Kiemelte azonban a „régi Teher viselő, s az első' Földes Gazdák" ekkor már különleges elbírálást érdemlő társadalmi helyzetét. Az első birtokosok közt valóban találunk már Horváth Mihály nevű gazdát, egész telekkel. A most szereplő Horváth György e család tagja lehetett. Tarjányi Mihály azonban iparos, mészáros volta miatt vélhette őt irredemptus embernek s kívánta a földet elővételi jog címén megszerezni. Nem is nyugodott bele a tanács határozatába, hanem „appelatába vitte ezen causât."

65 Az 1760-as években számos olyan birtoktörténeti adat tűnik elő Kiskunfélegyházán, amelyek azt bizonyítják, hogy a földtulajdon értéke jelentősen megnövekedett. Ezért többen korábban eladott földjük visszaszerzésére, visszaváltására törekedtek. Tompái János pl. bizonyos 1/4 rész föld miatt Fazekas Ferencet „hajhászta." A földet, „mint saját Aqvisitumát", 62 Uo. 1. 119—120.

1., 1757. ápr. 4. 83 Uo. II. 92. 1., 1765. nov. 29. 64 Uo. II. 282. 1., 1770. febr. 23. 65 Uo. II. 223. 1., 1769. ápr. 1. 361