Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma

György, alias Petróczi Szabó legény Szapu Farkas Szécsényi Miska Szikra Mihály Szombati András takács legény Szombati András Szopka János Szubtrahovszki János Szűcs Márton Szülő István Sztakó András Takács György Talmacs József Tanka György takács Tari István Tatár Mihály Tobi György Tott András Tott János Tott Jakab Turcsányi Antal Turcsányi János Vakulya Ferenc Varga Márton A fenti névsorban olyan lakosokat is találunk, akik a redempció alkalmával földet váltottak, 1745-ben birtokosok, a következő évben zsellérek, majd a félegyházi első telekkönyben ismét a birtokosok közt tűnnek elő. (Bodor Mihály, Botka Pál.) Ez bizonyítja, hogy a redempcióban résztvevő szegényebb emberek számára valóban nagy terhet jelentett a földszerzés, erről a félegyházi új lakosok az első időben nem alap nélkül panaszkodtak. A földszerzés vágya erősen élt a lakosságban. Két évtized alatt azonban az első zselléreknek csak 13%-a szerzett tulajdon földet. Több levéltári adat szól arról, hogy a redempció előtt Félegyháza első birtokos lakosai a legszegényebb paraszti rétegbe tartoztak. így szűcs Jánosné özvegyasszony, midőn ura végrendeletét megtámadta, azt vallotta, hogy midőn férjhez ment, az urának „egy Marhájánál egyéb jószága nem vala, és a^tatis a Lakodalmokra levágták; Azután a% Testamentalis javakat s^ere^têk, s együtt keresték." — Szűcs János végrendeletében mát 2\4 kerthelyföld (70 kat. hold) sorsáról intézkedett úgy, hogy amennyiben özvegye férjhez menne, a föld a sógoráé, Fazekas Pálé legyen. Minthogy az özvegy férjhez ment, Fazekas Pál a végrendeletet érvényesíteni kívánta. Az ügy Félegyháza község bírósága elé került. Ez megállapította, hogy a föld és a ház valóban kö\ös s^er^emény, „Coacqvisitio". Ezért a végrendeletnek a „Coaqvisitionalis Jussát sértő Czikkelét" érvénytelenítette, a házat, továbbá a földnek % részét az özvegynek, % részét pedig a sógornak ítélte. Az özvegy a per folyamán azt is előadta, hogy férjével 53 évig élt együtt. Minthogy a birtokper 1769-ben támadt, házasságkötésük jóval a redempció előtti időben történt.

51 — A redempció Szűcs János és felesége számára tehát szerencsés vállalkozást jelentett, mert egészen szegény sorból életük végére jelentős vagyonnal rendelkező birtokos lakosokká váltak. Az 1746. évi összeírásban még a Mezei családot is a zsellérek közt találjuk. Tinóért, jószágért azonban később földet, házat szereztek. Ugyancsak per alkalmával Mezei Mátyás tanúk által „meg bizonyította, hogy . . . Mezei Gergely testvér Bátyával edgyüve szolgálván, Házat is egyenlően, egyik egy Tinót, másik is egy Tinót adván érte, az Közönsegesbül vettek, nem külömben ... a kérdésben vett Kert föld is a% edgy üt keresett Jós^ágbul váltódott" — Ez az adat azt is bizonyítja, hogy a redempció idején a birtokszerzés lehetősége a zsellérek számára is megvolt: a Mezei testvérek előbb mint pásztorok vagy béresek szolgáltak, így szereztek jószágot, s ennek az árából vették a házat, váltották a földet. — A kiskunfélegyházi Liber Fundi Mezei Mátyás % rész (35 kat. hold) földjét mutatta ki a ferencszállási pusztán.

53 Ha valaki a redempció utáni években kívánt földet szerezni, a község bírája és tanácsa döntött a föld odaítéléséről. Lőrincz Pál pl., akinek az 1745. évi összeírás szerint fél kerthely váltott földje volt, 1757-ben lemondott „másfél negyed rész földjéről", mivel más helységbe szándékozott költözni. Az így gazdátlanná vált föld iránt a helység házánál Csomós János „szegény Irredimalt ember" jelentkezett, hogy azt „magához váltani Bírák Uraimék engedelmibül kévánná." Mivel a birtokra senki más igényt nem tartott, a tanács a földet Csomós János szabad birtokába engedte. A galambosi pusztán levő % és 1/8 telekből álló földet Csomós János ezután elcserélte Cserép József félegyházi terrénumon levő 1/4 rész földjéért. E csere ellen Misei Ferenc mér a tanács előtt „contradictált", előadván, hogy Cserép József földjét mintegy 4 évvel ezelőtt az ő földjéből szakították ki. Mint szomszéd, Cserép József földjére a maga elővételi jogát akarta érvényesíteni. A tanács azonban az ellentmondást elutasította azzal, hogy Cserép József nem pénzért adta el a földet, hanem „föld helyett földet cserélt, ezért Miseinek semmi jussa a földhöz el végeztetett."

54 A községi tanács törekvése egyes esetekben arra :s irányult, hogy a nagyobb birtokszerzést megaka51 Kiskunf. Lt., Tanácsjegyzőkönyv, II. 262. 1., 1769. dec. 16. 52 Uo. I. 216. 1., 1764. febr. 24. 53 Uo. — Kiskunfélegyháza hivatkozott első telekkönyve a háborús események alatt elveszett. Kijegyzésem korábbi időből való. M Uo. 1. 127. 1., 1757. okt. 29. 357