Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

Egyik gyerek odament az anyához: 63. Csavarodik a kígyó Gyerek: — Nyanya, agyon kinyeret! Anya : — Udos lányom erigy le, A. pincébe szalag)! le, Maj ot megtalálod. A gyerek félelmet színlelve, óvatosan a pince felé lopakodik. Erre a boszorka nyöszörögni kezd. A gyerek ijedten az anyjához szalad. Gyerek : — Nyanya, van ot valami Nyös^örgésit halanil Anya : —- Ugyan lányom mi vóna ? Talán csak nem boszorka ? Krumpli van ot egy Csákba, Másik gyerekre mutat: - No erigy lé tel A másik gyerek is a pince felé lopakszik. A boszorka megijeszti. Szalad az anyjához. Gyerek : - Nem \'sák és nem krumpli a! Szőrös ke:;e, szőrös lába, sípfoga nines a szájába. Лпуа: - Gyertök, maj én u/ögnl^öm! A gyerekek a boszorkával szemben, az anya és egymás derekát átkarolva egymás mögé állnak. így óvatos lépésekkel megindulnak a boszorka felé. Közben a felelgetősét éneklik: Csoport: Ki vagy le? Boszorka : Boszorka Cs.: — Mit öszöC В.: — Itófejet. Cs.: — Mit is^ó? В.: — Limbörvért. Cs. : •— Hány órára gyüs* el? В.: - Háromnegyed %ó'dre. Cs.: — Hgy óra, mégse gyün a boszorka, Két óra, mégse gyün a boszorka, Három óra, itt van má a boszorka ! A boszorka kézmozdulatokkal ijesztgeti a gyerekeket, ugyanakkor az anya pedig visszahessegeti a boszorkát, szintén ijesztő mozdulatokkal. Az „Egy óra . . ." kezdetű szövegre a sor hátrálni kezd ütemes, egyirányú billegéssel. A boszorka pedig lassan előre megy. „Itt van már a boszorka!" szövegre a boszorka egészen közel ér a sorhoz. Az anya védelmezőén széttárja karját, a gyerekek kígyózva védekeznek, mert a boszorka igyekszik egyet elkapni. A végén sikerül is neki. Ezután elölről kezdik a játékot az „Egy órától", míg a boszorka minden gyereket el nem fog. Fiúk-lányok vegyesen vagy csak nagyobb fiúk, nagyobb lányok játszották nagy játszóterületen. Л „kígyófejet" rendesen kiszámolással választották. A játékosok kézfogással láncot alkottak, ez volt a kígyó. A „kígyófej" vezetésével futó lépéssel nagy ívben kikanyarodtak, majd amennyire csak lehetett, csigavonalban összecsavarodtak. Ezt énekelték: Csavarodik a kígj'ó, Kétes akar lőni. Csavarodik a rétes, Kígyó akar lőni. Ma már elég szoros volt a réles, tovább énekelve ismét kicsavarodtak. 64. Gólya-gólya gilice Inkább fiúk játszották. Először gólyát választottak. Azután körbe álltak, egymástól kb. 1 méter távolságra 8—10-en. A kezüket hátul tartották. A gólya a körön kívül a dal ritmusára nagy gólyaléptekkel sétált. Egy kukoricacsutkát tartott az orra előtt. A többiek a dal ritmusára sarokemelgetést végeztek. Énekeltek: ( lói] (l-gól) 'a g Шее Mil visual a szádba ? I iicsköl, bogarat, \ íiiidönféle madarat, A gólya a dal végére vagy újra kezdése közben a csutkát valamelyik gyerek hátra tartott kezébe tette. Az futni kezdett jobbra, a gólya pedig balra a kör körül. Az üresen maradt helyre igyekeztek. IIa nem a gólya ért oda hamarabb, akkor be kellett guggolnia a kör közepébe „záptojás"-nak. Ha előbb ért oda, beállt a körbe. Mindkét esetben a másik fiú lett a gólya. 65. Hog)' a tárú? Iskolás kislányok játéka volt. Kiszámolták a vásárlót. 8—10 lány körbe állt, egymástól 1 méter távolságra, arccal a kör közepe felé fordulva. Ezek voltak az eladók. Mindenik elé egy kisebb lányka guggolt, azok meg a túrók. A „vásárló" a kettős körön belül sorra nézegette a túrót. Megkopogtatta a kicsik fejét, ké>stolást utánzott és közben mondogatta: „Ez savanyó, e mög öreg, mint az országút stb." Végre egyikre azt mondta: „No ez )ó, ezt mögvöszöm." Kezdődött az alku: Vásárié) : — Hog' a /árú? Eladó: —• Három garas. Vevő: — -Z lát a tyúk ? Kiadó: — A% is úgy. V.: — Hát a jérce? E.: — Mit ác érte ? Mind : — It a kakas, fus el véle ! 258