Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Fehér Z.: A bátyai szállások
FEH ER ZOLTÁN A BÁTYAI SZÁLLÁSOK Л település típusa A Kalocsa melletti kétnyelvű 1 (magyar—délszláv) Bátya község néhány évtizeddel ezelőtt még szálláskertes megosztott település volt. Abba az átmeneti típusba tartozott, amelyet HOFER Tamás a Kisalföldön a Vág menti Negyed község településében fedezett fel. 2 Ennek lényege az, hogy a községet folyóvíz vagy mocsár-víz választja el szálláscsoportjától, művelt határától. HOFER az alföldi és dunántúli típuscsoportok összefüggésének megvilágítását, a típusok pontos meghatározását várja a Duna menti falvak település-vizsgálatától. Munkájában a Duna bal partján Sükösdöt, Érsekcsanádot, Kákonyt, Béreget és Monostorszeget említi, mint olyan községeket, amelyeket „nem az élő Duna, hanem a mocsaras ártér választ el szántóföldjüktől". A községeket mocsár veszi körül, „szállásaik a szántóföld magasabb térszínének peremén, a faluktól néhány száz méterre vagy néhány kilométerre álltak zárt csoportokban, sorokban." 3 A vizsgálódás alapjául szolgáló József és Ferenc császár korabeli térképeken nem lehet észrevenni a Bátya belterületét övező, tehát a községet a szállásoktól elválasztó vizeket, mocsarakat, így nem csoda, hogy az előbbi felsorolásból Bátya kimaradt. Mindezek azonban a helyszínen nagyon világosan kirajzolódnak, illetve egykori meglétüket a száraz medrek, az élő névanyag és a népi emlékezés bizonyítja. Megfigyelhető az a jelenség is Bátyán, amelyet BÁRTH János a Kalocsa környéki falvak településének ismertetése során „többszörösen megosztott település "-nek nevez 4 . A bátyaiaknak ugyanis a XVIII. században és a XIX. század elején nemcsak saját határukban voltak szállásaik, hanem szállásféléket emeltek a községtől napi járóföldre eső bérelt pusztáikon is 5 . A kétféle szállás funkciója egymástól eltérő volt. A falutól 1—3 kilométerre eső tartozéktelepülés eredetileg állatteleltető szállásul szolgált, majd fokozatosan állandó emberi lakhellyé alakult. A bérelt pusztákon emelt fészerek csak az őszi és tavaszi vetés, főleg pedig a nyári aratás cséplés idején nyújtottak rövid ideig enyhelyet az ott dolgozó embereknek, állatoknak. Ez utóbbi szállások a pusztabérletek meg szüntével eltűntek . 1 Bátya lakói magukat magyarnak vallják, nyelvüket rácnak nevezik, mindannyian katolikusok. Az 1715-ös összeírás névanyagának 80%-a, az 1720-as összeírásénak 65%-a, az 1770-es urbárium névanyagának pedog már csak 60%-a magyar. A Geografisch Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn с. 1786-ban kiadott mű Bátyát magyar falunak , FEN YES 1837-ben rácz-magyar falunak ,ugyanő 1851-ben elmagyarodosott sokacz falunak, GALGÓCZY 1876—77-ben dalmát -magyar községnek nevezi. Az 1831es Visitatio Canociában ez áll : „Hogy honnan és mikor jöttek ,semmi sem bizonyos. Eredetükre nézve illírek." UROSEVICS 1969-ben szinte az egész lakosságot bunyevácnak tartja. A Bátyára költöző délszlávoktól az itt élő magyarok s a később ide települők is megtanulták a délszláv nyelvet, de a délszlávok is erős magyar kulturális hatás alá kerültek. Ma a lakosság nem különül el nemzetiségek szerint. 2 HOFER Tamás 1960. 335. 3 HOFER Tamás 1960. 342. 4 BÁRTH János 1970. 431. 5 1703-ban a bátyaiak bérlik Miske, Kozmó és Köröm pusztát. (Pest és Nógrád Megye Állami Levéltára, továbbiakban PraL. С. Р. П. 41. 1703) 1715-ben bérlik Miske, Kozmó és Hantok pusztát. (Pml. С. P. I. 1. 1715.) 1728. Hild (PmL. С. P. I. 4. 1728.) 1823. Kis Nana puszta (Kalocsai Érsekség Levéltára I., továbbiakban KÉL. I. Plébániai iratok, Bátya) 1876. Kis Nana (FÉNYES E. 1837.) A néphagyomány tud még Dzsida és Borota bérletéről. 1831-ben Koros Mihály a falu plébánosa a bátyai bíróval vitatkozva tagadta „Hogy a nép egész Nyáron és tavaszkor az Árendás pusztájukon van, mert csak aratáskor és nyontatáskor van oda talán kétharmada része a népnek 2 hétig, minthogy olly kevés föld jut egyre-egyre, hogy illy rövid idő alatt elvégezheti dolgát. Harmadrészeinek pedig bizonyosan nincs ott földje.:' (KÉL. I. Plébániai iratok, Bátya) 6 A hildi bérlet a XVIII. sz. végén szűnt meg. Legtovább — a felszabadulásig — Kis-Nánát bérelték. 115
