Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa

HALTARTÁS. ÉRTÉKESÍTÉS. FELHASZNÁLÁS. 1. Haltartó 3. a/A. Vessző. Fűzvesszőből kötött henger alakú kosár. Oldalán téglalap alakú fonott ajtó, dróttal odaerősítve. (XIX t. 69.) B. Deszka. Fenyődeszkából összeszegezett, két végén hegyes, orrfartőkés bárka. Kátrányozott. Tetején ajtó, mely egy (2), ill. két (3) lapból áll, vízszintesen elmozdítva emelhető ki. Lelakatolható. Oldalai és feneke szabályos sorokban lyuggatott. A 10—15 mm átmérőjű lyukakat beégették. A nagyobb lyukak közepébe drótszeget ütöttek (2), hogy a csibor ne férjen be. A 3. sz. fedelén LGY monogram beégetve. (XIX. t. 70.) b) A kifogott hal tárolására szolgál. A vessző haltartót ma már csak orvhalászok használják, s kővel a fenékre süllyesztik. A halászok magukkal is visznek deszkabárkát, s a fogott halat mindjárt abba helyezik el. c) A vesszőhaltartó különböző formában általános volt, napjainkra a deszkabárka kiszorította. 1. Halmérő 3. a/A. Vessző. Fűzfavesszőből fonott urna alakú kosár, peremén két felálló füllel. Kosárkötő munka. (XIX. t. 71.) B. Háló. Kenderháló zsák, szája vastag drótból hajlított karikára szedve. A karikán fonott zsinór átkötve fogónak. (XIX. t. 72.) b) A kosárban 40—50 kg halat is lehetett mérni, a zsákban csak pár kilót. Fülénél fogva a tolósúlyos mázsa kampójára akasztják. c) Általános a Dunán. 1. Mérleg 3. a) Lapos acél rúd, egyik végén kampós akasztó és nyelv, rúdján csúszó pofa, melyre a kampós vasgolyó mérősúly akasztható. Elöl kétágú, végén kampós láncot lehet akasztani. A skála 1—150 kg (1). A 2. sz. kisebb, tolósúllyal, elöl ráakasztható nagy kampóval. Beosztása 0—2, ill. 2—10 kg. (XIX. t. 73.) b) Mindkettőt a bajai Krammer mérlegkészítő cég készítette. Halkereskedők használták. A bárkán nagy menynyiségű hal mérésére a nagyobbat egy állványra akasztották, s láncaira a halmérő kosarat. Mikor a halásztanyákon veszik át a halat, két halász a vállán tart egy dorongot, erre akasztják a mázsát. A kisebb mérleg (2) az eladáskor játszik szerepet. Vagy a mérőszákot akasztják a kampóra, vagy — nagyobb halak esetében — a hal kopoltyújába akasztják a kampót. c) A Dunán általános. 1. Halas kosár 3. a) Fűzvesszőből fonott félgömbszerű kosár. A hátrésznél felálló fonott (1) vagy vastag vesszőből hajlított (2) fül. Ez utóbbi alul egy keresztléchez van erősítve. Az (1) sz. deszka tetős. Szíjjal, hevederrel lehet hátra venni. (XIX. t. 74.) b) Kishalászok, orvhalászok halszállításra, parasztok gyü" mölcs szállításra használják. c) Baja környékén gyakori. 1. Nyárs 3. а/A.Egyágú. Hosszú, héjas gyüriceág, egyik vége laposra, másik hegyesre faragott. B. Kétágú vessző, a két ág laposra faragva. b) A megtisztított halat a száján át a gerince mellett a laposra faragott, egyágú nyársra (1) tűzik, és a parázs mellé szúrva sütik. Időnként forgatják. A kétágú nyársra (2) kenyérszeletet tűznek s halászlé főzés közben a tűz mellett megpirítják. így a többnyire szikkadt kenyér ízesebb, s nem ázik el, mikor a főtt halat erről fogyasztják. c) A nyárson sütés pár évtizede még általános» volt, ma már ritka. Bár Baja környékén is emlegetik a nyárson sült halat és pirított kenyeret, a nyársak használatát csak két Komáromból ideszármazott halásznál figyelhettük meg. 1. Halsütő' rostély 3. a) Kovácsolt vas rács, hajlított négy lábbal, fogónyéllel. A keretül szolgáló két pánt a nyélre merőleges (1) vagy azzal párhuzamos (2). 7—8 pánt alkotja a rácsot. (XX. t. 76.) b) Szabadtűzön, parázs felett halat, húst sütöttek rajta. c) Mindkét példány padlásról került elő. Középkorú tulajdonosaik használatban már nem látták, csak hallottak róla. Halászok, parasztok egyaránt használták. 1. Halfőző bogrács 3. a) Vörösréz lemezből kalapált körte alakú bogrács, feneke domború, élben kapcsolódik az oldalhoz. íves fül. Az egész bogrács viszonylag masszív, súlyos darab. (XX. t. 77.) b) Főleg halászok használják halfőzésre. Hasonlókat a sárközi falvakban parasztok is használtak főzésre. Napjainkban, bár nehezen beszerezhető, halászlé főzésre városiak is kedvelik. Szolgafán vagy háromlábú állványra akasztva szabadtűzön használják. c) A Duna mentén használatos, balkáni kapcsolatokra utal. 1. Fatál 3. a) Nyárfából faragott ovális tál, két végén kissé lefelé hajló fülekkel. (XX. t. 78.) b) Paraszti háztartásban sok mindenre használják, de a Baja környéki halászok ebbe szűrik a kifőtt tésztát s ráöntik a halászlét. Körbe ülve fogyasztják. Tésztát is gyúrnak benne. c) Szeremlei cigányok faragják, közvetlenül a halászoknak adják el halért, pénzért, de piacon is árusítják. 1. Fakanál 3. a) Fenyődeszkából bicskával faragott lapát. Nyele közép71