Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Filep Antal: A vízszint szabályozása és a víz hasznosítása a hagyományos közösségek világában
Ismételt terepbejárásaim során megismerkedhettem a Tallós község határában (a hivatalos szlovák elnevezés szerint Tomasikovo) teljes épségben, működőképes állapotban fennmaradt „oszlopos malommal”. AMagyarTelevízió, amikor Benyovszky életéről kalandfilmet forgatott, nem véletlenül ezt a csodálatos technikatörténeti, néprajzi emléket szemelte ki az egyik jelenet helyszínéül. Különösen jeles népi műemlék értékű malmok kelepeitek Jóka határában. Meggyőződhettem erdélyi útjaim során, hogy a nagyobb folyók felső- és középszakaszán a vízszint szabályozásának kialakultak a helyi anyagokra alapozott változatai. A Nagyváradról Bánffyhunyad felé tartó vonatablakából még a legutóbbi években is meg lehetett figyelni néhány a Körös partjára épített malmot, amelyiknek az energiáját a sebes sodrású, már viszonylag széles, de sekély vizű mederbe kőből rakott gát biztosítja. Ebben az esetben is méteres duzzasztást biztosítanak, úgy, hogy a gátat magából a mederből kitermelt kövekből rakták. Terepbejárásaim során az 1960- as években a magyar-csehszlovák határ és Bódvaszilas között a Boldva medrébe épített gátak segítségével működtetett működő malmokat találtam. Ott a termelőszövetkezetek élesztették újjá a fordulat éve körüli időszakban bezárt malmokat. A Boldva viszonylag mélyen bevágódott medrében nagyméretű gerendavázas zárásokat készítettek. A malmokhoz csatornán vezették a vizet. Jól megfigyelhető volt, hogy mind a főmeder erős vízszint emelése, mind a malomhoz vezető csatorna a környező földterület gyepére, mezőgazdasági kultúrájára rendkívül kedvező hatással volt. Hozhatnánk példát a Maros hordalékkúpjának Csanádi, békési, csongrádi ősmedreinek a vízszint szabályozásáról, amilyen a Mágocs ér, a Kórógy. Erre az utaláson túl nem térnék ki, mert a kutatásom idején a helyi lakosok áttelepítésével éppen állami gazdaságot szerveztek. Annyit azért a térképek, az egykori viszonyokat elénk táró irodalom alapján leszögezhetünk, hogy a vizeink vízszintszabályozásának mély történeti gyökerei vannak. A falvak és a mezővárosok népének megismerhetők a vízszintregulázó tudása, technikai felkészültsége. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, mert rengeteg a balhiedelem. Megfeledkezünk arról, hogy amikor a vízszabályozáshoz hozzákezdtek, a lucidus elméktől nem volt idegen a rendezett tájra a víz visszajuttatása, az öntözés kiterjesztése. Mindenütt az évi középvízszint fenntartását tűzték volna célul. Ennek megtervezték a megfelelő tároló kapacitásokat. A tárolt őszi, téli csapadék kiváló energiaterelő is lehetett volna, amint arra a svédek modernizációja példát kínált. A XIX. század utolsó harmadának gazdasági válsága, az I. világháborúra való felkészülés lehetetlenítette el a tervezett megoldást. Aligha kell hangsúlyozni, milyen kedvezőtlenül hatott a vesztes háború, a büntető béke. Az meg egyenesen égbe kiáltó, hogy a nagy vízépítési programokat amolyan kommunista, szovjet, tervgazdasági praktikának kiáltják ki, akik nem ismerik az ország közelmúltját. Emlékezik ma valaki arra, hogy a román- jugoszláv kooperációban megépült vaskapui erőmű, duzzasztó részletes programját I. Ferenc József uralkodása idején dolgozták ki magyar mérnökök?... 100
