Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
Pásztor Emília: A bronzkori fényszimbolizmus
A bronzkori fényszimbolizmus Bronzkori csüngök az ócsai kincsből és az inspiráló légköri jelenség (Magyar Nemzeti Múzeum). Bronze Age pendants (from Ócsa depot) and the inspiring atmospheric phenomena. 1999). 3. kép. Ezt támasztja alá az európai vonaldíszes kultúrákhoz tartozó települések elemzése is (Coudart 1998, 84-89). A bronzkori házak tájolási sajátosságainak tanulmányozása egyértelműen jelzi mindkét irányító erő meglétét az építéskor (Pásztor 2011, 2009), így feltehető, hogy a kora bronzkori Harangedény-Csepel csoport estén a téli napforduló táján belépő napfény iránya határozta meg a házak helyzetét (Pásztor 2005, Endrődi - Pásztor 2006). A Dunakeszi-Székesdűlő lelőhelyen a késő bronzkori halomsíros kultúrához tartozó település 59 házát Szilas Gábor tárta fel. A nagyjából északdéli főtengellyel rendelkező házakra így elfogadhatónak tűnik a feltételezés, miszerint a házhomlokzatot a delelő, illetve a bejáratot a felkelő Naphoz tájolták (Pásztor 2013, 22-23). A bronzkori fényszimbolizmus A bronzkori leletek jellemző és gyakran használt díszítő motívumai a kör alakú ábrázolások, melyekről a régészek többsége azt feltételezi, hogy a Napot jelenítik meg. Sokáig nem merült fel azonban az a kérdés, vajon mi alapján tekinthetők ezek a jelek a Nap szimbólumának, és miért nem veszszük figyelembe azt a lehetőséget, hogy akár egy csillag vagy a Hold is lehet. A formai sokszínűség sem keltette fel a kíváncsiságot, feltehetően azért, mert a bronzkori kézműves alkotók díszítő kedvének lehetett tulajdonítani e motívumok gazdag változatosságát. Ezek a szimbólumok azonban megtalálhatók szinte minden emberi kultúrában. A jelentős idő- és térbeli elterjedést a kulturális kapcsolatok hatásainak vagy véletlen egybeesésnek tartották. A légköroptikai jelenségek és a bronzkori szimbólumok, díszítő motívumok részletes összehasonlító vizsgálata során feltűnt a struktúrák közötti hasonlóság. Ezek az égi tünemények különleges 124
