Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

Előszó

csatornázást kétszeri próbálkozásával sem sikerült létrehoznia, ezt a th. bizottság bizonyos frakciója elgáncsolta. 1937-ben ment nyugdíjba.”

A kötet névmutatójában a volt polgármesterről más adatok hiányában ez olvasható: „Borbíró (Vojnics) Ferenc dr. (Szabadka, 1879-?) Baja város polgármestere 1915. okt. 8-tól 1937. okt. 9-ig. Élete 1937 utáni időszakának kutatása és értékelése még a helytörténet-kutatás adóssága.”

Munkánk elkezdését ez a kérdőjel inspirálta.

Ettől fogva tudományos kihívásnak tekintettük, hogy törlesszük a helytörténet adósságát, feloldjuk a Borbíró-életrajz kérdőjelét - ami sok mindent takarhat -, és hozzáfogjunk a többismeretlenes téma feldolgozásához. Munkánkban részletesen beszámolunk arról, hogy az elmúlt hat esztendő során mire és meddig jutottunk.

Gyakran eszünkbe jutott Mikszáth Kálmán bölcs tanácsa, melyet a Jókai Mór élete és kora című müvének első fejezetében olvashatunk:

„Fölöslegesnek kell tartani az életrajzírók eljárását, hogy a rajzolandó személytől olyan messzire eltávoznak, amilyen messze csak lehet, ahonnan az illetőt meglátni lehetetlen. Elmélyednek a megelőző századokba, s hosszú ismertetéseket hoznak le az illető vélt vagy állítólagos őseiről, dédanyákról és dédapákról, fölemlítvén olyan tulajdonságaikat, amelyek többé-kevésbé hasonlítani látszanak a leírandó dédunokához.”

Számunkra nem kínálkozott csábító távlat, hogy messzire eltávozzunk főszereplőnk személyétől, mert a megközelítéséhez sem vezetett járható út. Biztos forrásként csak a bajai szerkesztésű napilapok álltak rendelkezésünkre. Jó tollú, színes stílusú zsurnaliszták dolgoztak Baján, nyomon követték a napi eseményeket, és állandó témaként foglalkoztak Borbíró (Vojnics) Ferenc polgármester hivatali ténykedésével, dicsérték és bírálták.

Végtelennek tűnő idő alatt átböngésztük a Türr István Múzeum könyvtárában sorozatként gondosan megőrzött vaskos köteteket, harminc esztendő szenzációs apró-cseprő eseményeit. A polgármester kortársai lettünk. A hírlapírók hangulatos cikkei révén bepillantottunk családi életébe, ott voltunk a gyász és öröm óráiban. A bácskai bunyevác családban született Vojnics előttünk vette fel a Borbíró vezetéknevet, leányai a „szemünk láttára” mentek férjhez.

A tekintélyes mennyiségű újsághírből hetvenoldalas, 1914-től 1941-ig terjedő sajtókronológiát szerkesztettünk, amit ebben a kötetben is közreadunk.

Munkánk tempója aszerint alakult, hogy hol és mikor nyílt lehetőségünk Borbíróról és családtagjairól megbízható adatot vagy beszédes információt szerezni. Értékes részleteket gyűjtöttünk a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban és Szabadkán, a Szent Teréz Plébánián. A szabadkai múzeumban, a városi könyvtárban és levéltárban Ricz Péter főmuzeológus baráti segítsége igazított el bennünket.

Egy véletlen szerencse közelebb vitt bennünket Borbíróékhoz. A bajai Éber-emlékház kezelője, Kollámé Éber Orsolya mutatott egy régi, kondoleáló levelet, mely 1947. december 22-i bélyegzéssel érkezett Éber Sándomé úrasszonynak abból az alkalomból, hogy férje, id. Éber Sándor festőművész december 14-én, 69 éves korában elhunyt. A levél írója a család régi barátja, dr. Borbíró Ferenc, Budapest IV. kér. Kecskeméti utca 9. Il/b. A borítékra később Éberné felírt egy másik címet is: Múzeum utca 15/b.

Budapesten újabb meglepetés várt bennünket. Az 1940-es telefonkönyvben dr. Borbíró Ferenc ny. főispán a VI. kér. Vörösmarty utca 45. szám alatt lakik, telefonszáma: 120-964.

10