Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
[Pécs, 1952. V. 2.] Mincikém, már harmadik hete vagyok Pécsett, teljes eredménnyel, új diagnózist csináltak, és ha az orvosságot is meg tudom majd hozzá szerezni, teljes gyógyulást helyeztek kilátásba. Remélem, hétfőn hazamehetek. Anyuka kedves híradásokat küld, apa is tűrhető állapotban van, és biztosan jót tesz nekik, hogy nem vagyunk egy darabig olyan kicsi helyre szorítva, és élvezik a jó időt. Sajnálom, hogy minden házimunka anyukáé, de azt írja, hogy kedélyesen intézi. Képzelem, milyen szép lehet már nálatok. Remélem, mindannyian jól vagytok. Hálásan köszönöm kedves gondoskodástokat, szeretettel ölelem az egész kis családot. 1952. V. 2. Babci [Címzés] Nagy Andrásné Baja Rókus utca 20. Bodroehv Ferencné Vojnics Adrienne - Nagy Andrásnénak A postai levelezőlap autográf, ceruzával íródott. A postabélyegzőn Pécs szerepel. Nagy András a következőket írta rá: Válasz 1952. XI. 10. Az eredeti Nagy András hagyatékában. 21. Borbíró Ferenc - Nagy Andrásnak [Keszthely, 1952. november 21.] Andriskám! Valamelyik lapnak volt hírrovata „Hírek sorokban” címmel. A te leveled telve volt hírekkel „tőmondatokban”. Színezés nélkül is majd mindegyik nagyon szomorú. Hát majd megpróbálom a kívánt választ derűs világításba állítani. Biztosan tudod, hogy a télen csehül voltam. Csak kicsi kellett volna még, s átlépem a Styx folyót. Egy szamaritánus orvos azt hitte, jót tesz velem, s visszarántott; hiába beszéltem az euthanasiaról. Kár! Fájdalom nélkül tettem volna meg a nagy utat. Ehelyett csupa hencegésből megmutatta, hogy mit tud, s az eredmény: október eleje óta koromhoz mérten teljesen egészséges vagyok. Hát így van ez jól: ha már tovább kell maradnom, ne betegen legyek nyűg az enyémek nyakán. Egy szobára utáltán télen még egészségesen se könnyű, hát még, ha magammal tehetetlen beteg volnék. Viszont így egész nap: udvarolok. Amit persze csak úgy kell értened, hogy udvaros, sőt főudvarmester vagyok: nemcsak hogy fát vágok, vizet hordok, udvart söprők, hanem kontárul ezermesterkedem is. A tavasszal csináltam kerti asztalt. Egyik látványossága lett a keszthelyi vendégforgalomnak! (No, mert a házigazdánk az IBUSZ helyi megbízottja, s az a sok ember, aki nála megfordult, akarva, nem akarva látta az asztalt.) Most az ősszel sufnit építettem a felaprított fa számára a fűrésztelep hulladék fájából. Nem volt könnyű, mert a széldeszkák csak a szélükön deszkák, a közepén csupa repedés, amelyen nemcsak az eső, de a szél is átjárt, annak ellenére, hogy kitettem a szabványos jelzést: „Tilos az átjárás!” De Keszthelyen se az eső, se a szél nem ismeri a modern közlekedési szabályokat. Azonban kifogtam ám rajtuk! (De erről majd később, a „külpolitikai” rovatban.) Hogy belső tevékenységemről a képed teljesebb legyen, még megemlítem: elromlik az esernyő, megjavítom. Nagyon azsúros lett a pokróc (néhai sző-62
