Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Sorakozó írta: Borbíró Ferenc, Kassa sz. kir. város főispánja Szép szokása a magyar kereskedővilágnak, hogy évenkint összegyűl megbeszélni helyzetét és teendőit. Minden őszelőn összesereglik valamely vidéki városban, hogy annak múltjából, levegőjéből újabb eredményeiből tanulságokat merítsen küzdelmeihez. Oly természetes, hogy az idén a felszabadult területek felé irányul figyelme. Hogy a visszatért városok közül választása Kassára esett, aligha csak azért történt, mert Kassa már a múltban is kamarai székhely volt. A kereskedelmi testületek országos értekezlete most elsősorban azért jön Kassára, hogy ő is beálljon a zarándokok hosszú sorába, s a szabadság, a hit, az áldozat nagy hőse, II. Rákóczi Ferenc hamvainál leborulva, a nemzet egyetemes feladatainak szolgálatához merítsen új erőt és ihletet. A kassai találkozó nagy ölelkező is lesz. Az OMKE nagy melegséggel jön köszönteni a megpróbáltatás keserű, 20 év után repesve visszatért felvidéki tagtársakat. A magyar kereskedelem Kassára zarándokló képviselőinek nemcsak a város kereskedő, hanem annak egész társadalma szívesen tárja ki kapuit, és mindannyiok felé magyaros vendégszeretettel küldi üdvözletét. Ha a kassai találkozó csupán a hódolat és az egymásba ölelkezés ünnepe lenne, akkor is kimagaslanék az eddigi értekezletek sorából. De erős a hitem, hogy ez az értekezlet más értékeket is felszínre fog hozni, s a város egész társadalmát maradandó tanulságokkal fogja gazdagítani. Mi az, amit Kassa várhat az értekezlettől? Tisztában kell azzal mindenkinek lenni, hogy a visszatérés vértelen volt ugyan, de nem zökkenő és verejtékes nehézségek nélküli. 20 év elég jelentős idő ahhoz, hogy a gazdasági élet ne csak szétváljon, de el is távolodjék egymástól. Ma már nem lehet egyszerű visszaállításról szó. A hosszú megszállás alatt is, az anyaországban is az élet továbbhaladt, és ez a továbbhaladás éppen nem volt párvonalas. A gazdasági életnek ezért nem lehetséges az egyszerű visszaállítása, hanem szükséges a nagyon gondos átállítása. Ez az átállítás - bár sokaknak gazdaságilag is előnyöket hozott - mégis felette nehéz, mert Kassával nem tértek vissza mindazok a területek, amelyek részben eddig is hozzá tartoztak, s amelyekhez az összeköttetések ezernyi, most hirtelen megszakadt szálaival fűződött. Ahhoz, hogy a közgazdaság az új élettérben új gyökereket verhessen - gyökereket, amelyek megállóvá és újból gyümölcsözővé tehetik -, ahhoz idő kell. Az átmenet természetes nehézségeit és több helyütt kínzó bizonytalanságát csak az tudja kiállni, akiben van a jövőbe vetett szilárd hit, s akinek ez az erős hite állandó erőforrás az akadályok leküzdésére. Jöjjenek minél többen, minél nagyobb számban az anyaországbeli kereskedők annak bizonyságaival, hogy Trianon után a háborúnak a gazdasági térre való áthelyezése az elmúlt 20 év alatt, a csonka hazában mennyivel nehezebb helyzeteket teremtett, mily sok munkát, mennyi energiát és drága áldozatot is követelt. De kiállották a megpróbáltatást, és legyőzték a nehézségeket. És ha a harcnak az is lett a következménye, hogy anyagi javakban szűkebbre szorultak, életük színvonalát leszállítani kényszerültek - lelkiekben gazdagodtak, és küzdő értékben különbekké váltak. Most ne arról essék majd szó, hogy maradtak sebek, támadtak új nehézségek. Az eredményeket hirdessék, amelyeket ezek ellenére fel tudnak mutatni, s amelyeket a közösség 420
