Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Beck Károly költő
családi fészke volt. (Ma a helység neve Cakovec.) Ezután, 1887-1890 között a budapesti állami polgári iskolai tanítóképzőben nyelv és történelem szakra járt. Jeles eredménnyel 1890. június 30-án polgári iskolai tanári képesítést szerzett Gyergyánffy István igazgatósága idején. Az egyéves tanítóképző intézeti tanári tanfolyamot 1890/91-ben végzi el ugyanazon a szakon. Az ezt igazoló, 1891. július 1-jei keltezésű és kitűnő eredményű „Elbocsájtó Bizonyítvány” még kézzel íródott. „Pusztán lakunk most szülőimmel” - írta Alsó-Lendváról 1891-ben egyik tanárának, majd a következő évben még azt, hogy „Ha az Isten megsegít és Csáktornyára kerülhetek...”. A minisztériumi uraknál személyesen is járt elhelyezkedése ügyében, mégis Bajára kap kinevezést. Képesítése alapján 1892-ben segédtanár lesz a tanítóképzőben. Nem tudjuk, hogy a korabeli tanügyirányítás felelősségérzetének, vagy a véletlennek köszönhető az, hogy a soknemzetiségű Eszak-Bácska központjába került, ahol a tanítójelöltek jó része vegyes lakosságú területekről verbuválódott. Beszélt a hazai délszláv nyelveken és németül, így a magyar néprajzi kérdéseken kívül megismerhette a nemzetiségek népi kultúráját. „Bajára történt kineveztetésemre nem mertem számítani pesti utam után... Azóta bajai ember vagyok, megszoktam a várost, környezetét, és meg is szerettem... A másik, ami Baját és vidékét vonzóvá teszi, az a körülmény, hogy nemcsak Zalában volt alkalmam három nemzetiség életét megfigyelni, hanem Baján is van itt magyar, német, bunyevác sőt nem messze sokacz is” - írta akkori, Petőfi Sándor utca 51. szám alatti lakásáról egyik levelében. A zalai tájtól való elszakadás nem ment könynyen, de ettől kezdve már Bajához, a Bácskához kötődött. Életében egyetlen munkahelye volt, a bajai tanítóképző, ahol rengeteget dolgozott. „Jó igás voltam mindig” állította magáról, és valóban - amint ecsetelte egyik levelében egynapi dolgát - emberfeletti munkát végzett. Heti 18 órája mellett reggel 6-tól az este 9 órai lefekvésig ellátta az intemátusi teendőket, délután az irodában dolgozott napról-napra, de hozzá tartozott a köztartás (ma kollégiumi ellátásnak nevezzük) minden számadása, s egyéb ügyes-bajos (étkeztetés, mosatás stb.) dolga. Hermann Antalnak azt írta: „De azért ethnographizálok, gyűjtök. Növendékeim szeretnek és kedvel írogatok.” Bajáról nősült. Eljegyezte 1893. április 2-án dr. Bartsch Samunak, a tanítóképző tudós igazgatójának lányát, a 19 éves Flórát (meghalt 1957- ben), majd ugyanazon év június 27-én feleségül vette. Nászúira szülőföldjére mentek. Boldog házasságából 7 gyermek (2 lány és 5 fiú) született. A legkisebb 3 éves korában meghalt. Hat élő gyermekét - mint tanítványait - a haza és a nép önzetlen szeretetére nevelte. A fiúk az 34
