Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Fialla Lajos orvosprofesszor
délelőtt és délután két-két órában folyt az oktatás, keddi napokon csak délelőtt. Kevés otthoni feladatuk és túlságosan sok szünidejük volt, ezért boldog, pajkos gyermekkort tölthetett Baján. Kedvenc időtöltései közé tartozott az úszás, csónakázás, halászat, az ártéri erdőkben való bolyongás és szederszedés, a nagy méta labdajáték, az ürgeöntés, a Nagysumár erdő fáin lévő fészkekből a varjú- és csókaszedés, és más-más csintalan virtusból eredő apróbb csínytevés. Ez utóbbi következményeként két alkalommal 3-3 órára még az iskolai karcerbe is bezárták. A hatodik osztályban már főleg a latin és a magyar költészettel foglalkoztak. A selypesen beszélő páter Rókus, a retorika tanárának buzdítására az iljú még a költői inaskodással is megpróbálkozott. A hazáért élni, halni, egy szép lányért ábrándozni lelkesedett. A hat osztályt végig jeles eredménnyel végezte el. Tizenhat évesen - 1847-ben - már Pesten volt bölcsészhallgató, és nagybátyjánál lakott. Egyetemistaként - mint írta - „a költészeti osztály végeztével, mintha a fellegekből hullottunk volna le a gyakorlati életbe.” Tapasztalhatta, hogy ez ideig milyen hiányos képzésben vett részt. A polgári forradalom eszméi és jelentős eseményei nagy hatással voltak az iljúra, lelkesítették. Hiába intette Jedlik Ányos dékán az egyetemistákat arra, hogy csak a tudományokkal foglalkozzanak. Látta, hallotta, amikor Petőfi elmondta a Nemzeti dalt, eljárt a Pilvax kávéházba, beszélgetett, barátkozott Vasvári Pállal, Jókai Mórral és Vidais Jánossal, és többször kezet szoríthatott Petőfi Sándorral is. Tizenhét évesen - öccsével együtt - önként belépett az 5. honvéd zászlóaljba. A szabadságharcban - mint idegen nyelveket tudó fiatalembert - Perczel Mór és Görgei Artúr honvéd tábornokok több ízben francia és angol diplomáciai iratok fordításával bízták meg. Csatákban is részt vett a Dunántúlon, Erdélyben és a Délvidéken, többször megsebesült. A világosi fegyverletétel előtt Soborsinnál az oroszok kezére került, majd a Fehér-Körös menti Borosjenőn vették el a tizedesi rangban lévő önkéntestől a fegyvert. Később az osztrákoknak adták át, és Aradra kísérték. Kimerültén, sebzett lábbal érkezett ide, gyenge fizikai állapota és fiatal kora miatt szabadon bocsájtották. Rövid ideig szülővárosában pihent, majd ismét Pesten lakott az egykori félelmetes hírű osztrák kaszárnya, a „Neugebäude” tőszomszédságában. Ez a laktanya volt az önkényuralmi idők azon szomorú helye - az osztrák elnyomás jelképe -, ahol láthatta a bosszúállást. Mint egykori szabadságharcosnak kellemetlenségei is voltak, ezért szülei javaslatára elhatározta, hogy Bécsbe megy. Bécsben beiratkozott az orvosegyetemre. Kezdetben anyagi nehézségekkel küszködött, de amikor a „Presse” című lap hirdetésére fordítónak 85
